Kutya – pszichológia – 1. rész: Automatákból gondolkodó lények
A kutyák és kognitív képességeik megítélése a XX. századtól napjainkig
A pszichológia, azaz, szép magyar kifejezéssel élve, a lélektan, az emberi lélek tanulmányozásával, az ember belső folyamatainak, gondolkodásának megismerésével foglalkozó tudomány. A pszichológusok nemcsak lelki problémákat, elakadásokat segítenek leküzdeni, hanem kutatásokat is végeznek, az emberi lélek, az emberek közötti kapcsolatok, vagy az emberi személyiség mélységeit vizsgálják.
Állatok és a pszichológia
Az állatok szerepe a pszichológiában egészen a közelmúltig leginkább a kísérletekre szorítkozott. Számos kegyetlen és kevésbé kegyetlen kísérletet hajtottak végre a legkülönbözőbb állatokon, melyek célja az emberi elme, a gondolkodás, a figyelem, a memória, a reflexek, és még sok más működés megértése. Gondoljunk csak Pavlov kutyájára vagy a tanult tehetetlenséget vizsgáló Seligmanre.
Akkoriban még úgy gondolták, hogy az állatok csak mechanikus lények, egyfajta lélegző gépek, amelyek nem gondolkoznak, csupán reflex-szerűen cselekszenek. A mai napig él az az elv, mely szerint ha valamit meg lehet magyarázni egyszerű mechanizmusokkal, akkor nem igazolt összetettebb folyamatokat vélni a háttérben. Tehát, ha egy kutya például „szégyelli magát”, mert rosszat tett, az nem magyarázható azzal, hogy szégyelli magát, csak azzal, hogy megtanulta, hogy a gazdája elnézőbb vele, ha cuki fejet vág.
Változik a világ… megjelenik az etológiai látásmód
Ezzel a hozzáállással szemben kellett a Dr. Jane Goodall-hoz hasonló kutatóknak fellépniük, amikor olyan elméletekkel álltak elő, hogy a csimpánzok márpedig képesek gondolkodni. Először persze – finoman fogalmazva – nem arattak osztatlan sikert az elképzelések, de hosszú évek megfigyelései és kutatásai révén végül az etológusoknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy igenis „van ott valaki„.
Az elmúlt évtizedekben (az ELTE etológia tanszékén folyó kutatásoknak is köszönhetően) a tudomány a főemlősök mellett a kutyák kognitív képességeivel is foglalkozik. Bebizonyították, hogy a kutyák igenis érző lények, akik több, mint 20 különféle érzelem megélésére képesek. Ez a szám folyamatosan nő, ahogy a tudomány számára is elfogadható keretek között sikerül vizsgálatokkal bizonyítani az egyes érzelmek meglétét. Nemcsak az érző lény voltát igazolják azonban egyre több állatnak, hanem azt is, hogy „valaki lakik odabent”. Azaz, hogy öntudattal, saját célokkal, gondolatokkal, elképzelésekkel rendelkező individuumok.
Ennek elfogadott kritériuma persze nagyon is emberközpontú. Hiszen mi, emberek, nyilván csak a saját mércénk szerint tudjuk megítélni, hogy egy másik állatfaj mennyire intelligens – azaz, mennyire képes adott helyzetben célszerűen viselkedni. Rendkívül szubjektív mérce ez, főleg, hogy elég gyengén kommunikálunk más fajok egyedeivel. Ha sikerül is, az inkább az ő tanulási képességeiket dícséri. Ez persze megint szubjektív…