A déli rezidens gyilkos bálnák már évek óta éheznek

Többek között ezt állapította meg a University of British Columbia (UBC) új tanulmánya. Az állatok az elmúlt 40 év alatt hat évben nem jutottak elegendő táplálékhoz. Ebből a hat évből három a tanulmányban vizsgált időszakra esett. Az átlagos energiakülönbség 28 716 kalória, vagyis egy átlagos felnőtt gyilkos bálna napi energiaszükségletének mintegy 17 százaléka .

Kik azok a déli rezidens orkák?

A gyilkos bálnák minden óceánban megtalálhatóak, több kis populációra tagolódnak. Ezek közül legalább kettő valószínűleg külön faj, amelyek nemcsak megjelenésükben és viselkedésükben, de genetikailag is különböznek egymástól. A Csendes-óceán keleti és északi részén három rezidens gyilkos bálna populáció él: az alaszkai rezidensek, az északi rezidensek és a déli rezidensek. A déli rezidensek, amelyek a legkisebb „rezidens” populációt alkotják, főként Brit Columbia, Washington és Oregon partjainál találhatók. Elsősorban lazaccal táplálkoznak, stabil matriarchális társadalmi egységekben élnek.

Fogyóban az élelem

A déli rezidens populáció, amely főként kínai lazacokkal táplálkozik, 2021 októberében 73 egyedet számlált. Ezzel szemben az északi rezidensek száma egyre nő, már 300 egyedet tartanak nyilván. A kutatók úgy vélik, hogy a déli rezidens populáció növekedését a táplálékhiány akadályozhatja.

A kutatók azt elemezték, hogy a déli rezidensek által a Salish-tengerben és a Vancouver-sziget nyugati partvidékén zsákmányolt halak populációk gyakoriságának, korának és méretének változása miként befolyásolta a gyilkos bálnák populációját. A vizsgált időszak 1970 és 2020 között volt, minden évben három évszakot elemeztek. Egyértelműen igazolták, hogy a populációk számának csökkenése, a megnövekedett haláleset egybeestek azokkal az időszakokkal, amikor a lazacok és egyéb halak száma alacsony volt a régióban.

Zajszennyezés, halászat

Kanadában az 1990-es évek végén többek között az orkák miatt csökkentették a kínai lazac kereskedelmi célú halászatát. Ez azonban nem vezetett eredményre, mert időközben az oroszlánfókák száma óriásit növekedett. Jelenleg pedig ezek a fókák már több halat megesznek, mint amennyi a halászattal eltűnt a vízből. Mindezek ellenére, a kutatók további halászati szigorítások bevezetését sürgetik.

Az egyik vezető kutató szerint a víz alatti zajszennyezés is hatással lehet a táplálékszerzésre. A szonárok által kiadott hangok ugyanis megzavarhatják az orkák és a halak tájékozódását is.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: focusingonwildlife