Az állva evő kutyák és a betegség, ami a háttérben áll
Számos kép és – olykor vicces – videó kering olyan kutyákról, akik egy keretben állva fogyasztják az eledelüket. A jelenségnek azonban súlyos betegség áll a hátterében: a nyelőcső rendellenességgel küzdő állatoknál kicsi a túlélési arány – sokszor csak azért, mert senki nem akar a speciális igényeikkel vesződni.
A nyelőcső a torkot és a gyomrot köti össze, az izmok segítségével juttatja le az eb rajta keresztül az ételt és az italt. A megaesophagus a nyelőcső rendellenes elváltozása, az izmok nem megfelelő mozgása és a nyelőcső kitágulása miatt a táplálék nem jut le a gyomorba, vagy ha lejutott, könnyen visszajöhet, ezzel akár életveszélybe sodorva a kutyát. Pedig sok esetben teljes életet tudnának élni ezek az állatok.
Kiknél fordul elő?
A nyelőcső rendellenesség embernél, kutyáknál, macskáknál és lovaknál fordul elő leggyakrabban. Gyakoribb a kutyáknál, mint a macskáknál. Néhány fajtánál vele született problémáról beszélhetünk (foxterriereknél és a törpe schnauzereknél például), de még jónéhány fajta hajlamos erre a betegségre, ilyen a német juhászkutya, a német dog, a tacskó, az ír szetter, a labrador, a mopsz és a shar-pei is.
Típusai és jelei
Az egyik leggyakoribb jele a nyelőcső rendellenes fejlődésének az öklendezés. Emellett aspirációs tüdőgyulladás is kialakulhat, ahogy élelem vagy víz jut a tüdőbe. Egyéb gyakori tünetei a betegségnek:
• Hányás
• Köhögés
• Orrürítés
• Fokozott légzési zajok
• Testsúlycsökkenés
• Extrém éhség vagy étvágytalanság (anorexia)
• Túlzott nyáladzás
• Nehéz légzés
• Szegényes növekedés
Okai
A megaesophagus lehet veleszületett vagy a későbbi években szerzett. Mindkettő ismeretlen eredetű, más betegségre nem igen vezethető vissza. A szerzett betegségnek azonban vannak lehetséges okai. Leggyakoribb oka a Myasthenia gravis, egy súlyos izomgyengeséggel járó autoimmunbetegség. Ha szerzett, akkor egyéb okai is lehetnek:
• Nyelőcső-daganat
• Idegen test a nyelőcsőben
• Nyelőcsőgyulladás
• Mérgezés (például ólom, tallium)
• parazita fertőzések
Diagnózis
Az állatorvosunk először kérni fogja a kutya kórtörténetét. Ezután elvégzi a teljes kivizsgálást, és megpróbálja kizárni egyéb hányással, öklendezéssel járó betegségeket. Az emésztetlen élelmiszer formája, állaga, a lenyelés és a hányás között eltelt idő segíthet a megkülönböztetésben.
A rutinszerű laboratóriumi vizsgálatok, beleértve a teljes vérképet (CBC), a biokémiai profilt és a vizeleteredmények általában normálisak a megaesophagusos-ban szenvedő kutyáknál. Azonban az alapbetegségekkel vagy szövődményekkel kapcsolatos rendellenességek, mint például az aspirációs tüdőgyulladás már gyanús lehet. Mellkas- és nyaki röntgen, izom biopszia vagy pajzsmirigy tesztek hasznosak lehetnek.
Napjainkban már egyre fejlettebb technikákat, például esophagoscopiát, a nyelőcső endoszkópos vizsgálatát is alkalmazzák. Az esophagoscopia lehetővé teszi a nyelőcső belsejének vizsgálatát egy vékony, csőszerű eszközzel.
Lehetséges megoldások
Az állapottól és az okokól is függ a lehetséges gyógykezelés. Azok a kutyák, akik tudnak maguktól enni, egy kis segítséggel egész kerek életet képesek élni. Naponta többször kis mennyiséget kell, hogy fogyasszanak, de akkor magas kalória tartalmú élelmiszert. A keret, amelyben álló helyzetben tudnak étkezni a kutyák, a gravitációt hívja segítségül, ami megtámogatja az élelem gyomorba jutását. Fontos, hogy az evés – ivás után legalább 15 percig ugyanilyen helyzetben maradjon a kutya teste, hogy elkerülhető legyen a visszaöklendezés.
Súlyos és kevésbé súlyos, de mindenképp érdekes betegségek:
Fogínygyulladás – kutyáink egyik legsúlyosabb betegsége
Vestibuláris szindróma – ijesztő betegség, amit alig ismerünk
Furcsa, de nem súlyos betegség a narkolepszia
(kutyabarát.hu)
