Ne vásárolj rénszarvast Karácsonyra!
Sokan sokszor írtak már róla, hogy élő állatot ajándékozni egyáltalán nem jó ötlet, semmilyen ünnep alkalmából, de sajnos ennek ellenére idén januárban is sorállás lesz a menhelyek kapujában – és nem azért, mert mindenkiben felébredt az örökbefogadás iránti vágy.
Kiskutyát vagy kiscicát szeretne a gyerek?
Szuper ötlet. Egy kisállat befogadása a családba remek dolog! Csak kérlek, tedd felelősséggel! Nekem is van két kutyám, tudom, hogy milyen édesek, kedvesek, és hogy a feltétel nélküli szeretet, amit ők adnak minden nap, az felbecsülhetetlen.
A kutyatartás minden pillanatát imádom
Amikor reggel 5:25-kor a szemembe néz, amikor a zuhogó esőben nem tudom, melyikünk fázik jobban, vagy amikor az állatorvosnál meg kell hoznod a döntést, amelyen az élete múlhat. Szeretem a Szilvesztert is, amelyet évek óta egy alföldi kis faluban töltünk, mert ott nincs tűzijáték. A kanapénak már mindegy, mondja a férjem, amikor a beteg kutyánk két lázroham között lehányja, mert annyira gyenge, hogy nem bír megmozdulni. Ilyenkor csak előveszed a nedves törlőkendőt és csendben takarítasz, nehogy megzavard… Ezzel nem szeretnék senkit megijeszteni, mert hiszed vagy nem, ezekért a pillanatokért is érdemes megosztani az életedet állatokkal, de ezek azok a dolgok, amelyek nincsenek benne a hirdetésben. Az apróbetűs rész, amelyen senki sem olvas el. Pedig nem ártana, mert jóval kevesebb kutya, cica, nyuszi és tengerimalac kerülne a menhelyekre, ha a saját teherbírásunk, kapacitásaink és életmódunk figyelembe vételével, felelősséggel választanánk társállatokat.
Én sem voltam felkészülve, nem tudtam, hogy mivel jár egy kutya felelős tartása.
Nem tudtam, mit jelent az, hogy felelősséget vállalok egy másik élőlény jólétért. Hogy rajtam múlik, hogy jól érezze magát, és hogy onnantól nem lesz olyan, hogy „én”. Nem leszek egyedül, nem tölthetem a vasárnap délelőttöt az ágyban heverészve, nem ülhetek be a kollégákkal munka után, csak ha a kutyám is jön, vagy valaki gondoskodik róla.
Egyáltalán nem szeretnék senkit sem lebeszélni arról, hogy kutyája legyen, főleg, ha ezzel egy menhelyen élő gazdátlan állaton is segít, de fontos, hogy mérlegelj, és ne hamarkodd el a döntést! Ne vigyél haza egy állatot hirtelen felindulásból, és főleg ne ajándékozz állatot! Nem hozhatod meg más helyett azt a döntést, hogy az elkövetkező 10-15 évben hogyan és milyen korlátok között éljen.
Egy gyerek képtelen felmérni azt, hogy mivel jár a felelős állattartás, ráadásul nem rendelkezik önálló jövedelemmel sem, hogy teljes anyagi felelősséget vállaljon. Tehát, ha gyereknek veszel állatot, akkor magadnak veszed.
Te vagy a felelős a gyermekedért, ezzel együtt az állataiért is.
Nem kifogás, hogy „de annyira szeretné”, mert valójában nem tudja, mi az, amit szeretne, csak az aranyos állatkát látja, nem az apróbetűs részt. A csokit is annyira szereti, mégsem adsz neki annyit amennyit szeretne, nem? Elmagyarázod, hogy nem egészséges és rossz a fogaknak: a gyermeked hosszútávú érdekeit tartod szem előtt. Beszélgessetek az állattartásról, gondolkozzatok közösen a dologról. Mesélj a gyermekednek a felelősségről, az állatok igényeiről és csak alapos megfontolás után hozzatok közösen döntést. Vidd el egy állatotthonba, hogy megtanulja, hogyan törődjön és foglalkozzon az állatokkal. Ezeken a helyeken lehetőség van kutyasétáltatásra, simogatásra, az állatok körüli teendők ellátására. Ha tényleg azt látod, hogy képes arra, hogy hosszútávon, a nehézségek ismeretében is állatot tartson, akkor hajrá, de addig inkább maradjatok az édes plüssöknél.