DIY recept: Minden nap egy almakarika…
„Minden nap egy alma az orvost távol tartja.” – szól a mondás. Az alma nemcsak az emberek, de a kutyák számára is egészséges, értékes rostforrás. Sok kutya szívesen fogyasztja nyersen is, házi kutyakekszek összetevőjeként is. A szárított almakarika pedig valószínűleg szintén nagy kedvenc lesz.
Alma – Egészséges, káros vagy semleges? Ehetnek a kutyák a kedvenc őszi gyümölcsünkből?
A szárított almakarika nemcsak az alma egészséges összetevőiből tartalmaz jópárat, mint például a rostokat, de a nyers almával szemben könnyebben szállítható, nem barnul meg, és még jó kis rágcsálnivaló állaga is van. További előnye, hogy míg a nyers alma lágyítja a székletet, a főtt, aszalt vagy sült alma inkább segít megállítani a hasmenést. Az egész almakarika lehet akár rágcsa snack is, de felaprítva jutalomfalatként, képzéshez is használhatjuk. További előny az alacsony kalóriatartalom, ami a virslinél és a sajtnál jóval ideálisabb, ha nagy mennyiségű jutifalatról beszélünk.
Jutalomfalatok: Mit vigyünk magunkkal a kutyaoviba és a kutyaiskolába?
A szárított almakarika elkészítése ráadásul nem bonyolult. Szinte el is készül, mire kimondjuk, hogy „szárított almakarika”.
Előkészítés
Ha van otthon aszalógépünk, az sokat segít az ügyben, de sütőben is egyszerű a mutatvány. Ha már nekiállunk, érdemes nagyobb adagot készíteni, mivel légmentesen zárva hűtőben sokáig eláll – ráadásul nagyon finom. Szóval ne csak a kutyákra, hanem magunkra is gondoljunk, amikor a mennyiségeket nézzük.
Érdemes egyszerre 4-5 nagyobb almát venni. Lehetőség szerint vásároljunk hazai bio almát, de legalább termelőit. Kerüljük a „tökéletes” zöld és csillogóan piros almákat, mert ezek héját gyakran viasszal kezelik, amire semmi szükségünk. A recepthez tökéletesen megfelelő bármilyen ízletes, nem túl lédús almafajta.
Elkészítés
Mossuk meg az almákat alaposan, majd vágjuk ki a magházukat almamagozóval. Meghámozni nem szükséges őket, hiszen „a héjában van a vitamin” – ha nem is mind, de a nagy része. Ezután következik a szeletelés – itt érdemes kicsit kísérletezni, hogy az aszaló/sütő mely fokozata milyen vastagságú szeletekkel bír el. Törekedjünk arra, hogy egyforma vastagságú, legetőleg ne túl vékony szeleteket kapjunk.
Ha aszalógéppel dolgozunk, akkor kövessük az utasításokat, ha sütővel, akkor béleljünk ki egy tepsit sütőpapírral, majd erre fektessük egymás mellé (átfedés nélkül) a szeleteket. Alacsony hőmérsékleten, előmelegített sütőben szárítsuk őket. Ha van légkeverés, használjuk.
Az elkészült almakarika adag ideális esetben nem pirult és nem is csontszáraz, hanem éppen olyan finom, rágós állagú, ami egy kicsit megdolgoztatja a fogakat.