történelem - Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová

A királynő és a corgik – 100 éve született II. Erzsébet királynő

Bujdosó-Szalay Adél — Sat, 20 Jun 2026 16:07:18 +0000

2026-ban ünnepeljük II. Erzsébet királynő születésének 100. évfordulóját. A néhai brit uralkodót sokan az állandóság, a kötelességtudat és a méltóság szimbólumaként ismerték, de volt egy másik dolog is, amely egész életét végigkísérte: a kutyák iránti szeretete.

A legtöbben a corgikkal azonosítják a királynőt, nem véletlenül. Első saját kutyáját, egy Susan nevű pembroke welsh corgit még 18. születésnapjára kapta. Susan olyan fontos szerepet töltött be az életében, hogy a nászútjára is elkísérte az ifjú hercegnőt és férjét. Már itt látszott, hogy Erzsébet igazi kutyás ikon. A későbbi évtizedek során a királynő corgijainak többsége Susan leszármazottja volt.

A kutyák nem csupán házi kedvencek voltak számára. Az udvar munkatársai és a családtagok visszaemlékezései szerint a királynő név szerint ismerte valamennyi kutyáját, személyesen foglalkozott velük, és amikor csak tehette, részt vett az etetésükben vagy a napi rutinjukban. A kutyák olyan társak voltak számára, akik a politikai eseményektől és az udvari protokolltól függetlenül mindig ugyanazzal a feltétel nélküli ragaszkodással fordultak felé.

A corgik mellett más kutyafajták is helyet kaptak az életében. Több úgynevezett „dorgija” is volt, ez a tacskó – corgi keverékek szellemes megnevezése. A történet szerint az első dorgik abszolút szerelemgyerekként látták meg a napvilágot. A királyi udvar két rövidlábú kis lakójának pásztorórája eredményeképp. Azonban a párosítás annyira jól sikerült, hogy később Erzsébet szándékosan is kísérletezett vele.

Bár a corgik a királyi család ikonikus szereplőivé váltak, a kutyák jelentősége valószínűleg jóval túlmutatott a nyilvánosság számára látható képeken. A kutyások számára ismerős érzés, hogy egy hosszú, nehéz nap végén mennyit jelent egy hűséges négylábú társ jelenléte. A világ egyik legismertebb emberének életében ez talán még inkább igaz lehetett.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Kép: pexels-merwak-raw-399619273-20979877

The post A királynő és a corgik – 100 éve született II. Erzsébet királynő appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Kutyák az alvilág kapujában – a kutyák szerepe a maja kultúrában és művészetben

Bujdosó-Szalay Adél — Tue, 12 May 2026 09:31:46 +0000

A kutya és az ember kapcsolata évezredek óta különleges, de kevés civilizáció ruházta fel a kutyákat annyira összetett spirituális és társadalmi jelentéssel, mint az ősi maják. A Kr. u. 250 és 950 közötti klasszikus maja korszak művészetében a kutyák nem csupán hétköznapi állatokként jelennek meg: egyszerre voltak túlvilági vezetők, elit társak, vadászok és rituális szereplők. A festett kerámiák, agyagszobrok és falfestmények alapján jól látszik, hogy a kutyák mélyen beágyazódtak a maja világképbe.

A túlvilág vezetői

A maja hitvilág szerint a halál utáni út veszélyes és bizonytalan volt. A lelkeknek át kellett kelniük az alvilágon, a rettegett Xibalbán, ahol számos próbatétel várta őket. Ebben az utazásban a kutyák különleges szerepet kaptak: úgy hitték, hogy képesek átvezetni a halottakat az alvilágon.

Ez a motívum több kerámián és mitológiai jeleneten is megjelenik. A kutyák gyakran kísérőként szerepelnek uralkodók vagy isteni alakok mellett, és a maja Popol Vuh történeteiben is visszaköszön a túlvilági út és az állati segítők gondolata. Nem véletlen, hogy sok kutyát temettek el emberek mellé – valószínűleg azért, hogy a túlvilágon is elkísérhessék gazdájukat.

Több mint háziállat: státuszszimbólum és társ

A maja művészet egyik visszatérő jelenete az uralkodókat hordozó függőágy-szerű hordszék, amely alatt vagy mellett kutyák sétálnak. Egyes kutatók korábban temetési menetként értelmezték ezeket az ábrázolásokat, de újabb elképzelések szerint inkább az elit mindennapi életét mutatják be.

A kutyák sokszor nyakörvet vagy díszes kendőt viselnek, ami arra utal, hogy értékes, különleges állatok lehettek. Elizabeth Paris maja-kutató szerint a maják tudatosan tenyésztettek bizonyos kutyatípusokat, és komoly energiát fordítottak arra, hogy különleges egyedeket szerezzenek és tartsanak.

A műalkotások alapján ezek a kutyák közepes méretűek, ráncos bőrűek, gyakran szőrtelenek voltak – nagyon hasonlítottak a ma ismert mexikói xoloitzcuintlire. A fehér alapon sötét foltos kutyák különösen gyakran jelennek meg a vázákon és más dísztárgyakon, ami arra utalhat, hogy ez egy kedvelt vagy különösen jelentős típus lehetett.

Kutyák a rituálékban

A kutyák szerepe azonban nem kizárólag pozitív vagy szeretetteljes volt. A spanyol hódítás korából fennmaradt feljegyzések szerint bizonyos vallási szertartások során kutyaáldozatokat is bemutattak. Diego de Landa ferences püspök – aki később rengeteg maja kódex elégetésével vált hírhedtté – említést tett olyan ünnepségekről, ahol fehér, sötét foltos kutyákat áldoztak fel a kakaótermesztéshez kapcsolódó rítusokban.

Természetesen óvatosan kell bánni ezekkel a forrásokkal, hiszen a maja kultúra évszázadokon keresztül változott, és a spanyol hódítás idején látott szokások nem feltétlenül tükrözik a korábbi korszakok gyakorlatát. Az azonban figyelemre méltó, hogy a leírt kutyatípusok ugyanúgy megjelennek a klasszikus kori művészetben is.

A művészet mint történelmi forrás

A maja kutyaábrázolások legfontosabb forrásai a festett kerámiaedények és az úgynevezett „kódex stílusú” vázák. Ezek gyakran részletes történeteket, udvari jeleneteket vagy mitológiai képeket örökítettek meg. Emellett háromdimenziós agyagszobrok és figurák is fennmaradtak, amelyek meglepően élethűen mutatják be a ráncos, izmos testfelépítésű kutyákat.

A tikali falfestményeken például kutyák isteni jelenetekben tűnnek fel, egyes esetekben a híres Evezős Istenek társaságában. Más ábrázolásokon a Kukoricaisten mellett jelennek meg, ami tovább erősíti spirituális jelentőségüket.

Egy kapcsolat, amely túlélte az évszázadokat

A régészeti leletek, a művészet és az írott források együtt egy olyan világot rajzolnak ki, ahol a kutyák egyszerre voltak társak, segítők, státuszszimbólumok és spirituális lények. A maják számára a kutya nem pusztán haszonállat volt. Inkább egy olyan teremtmény, amely kapcsolatot jelentett az emberek, az istenek és a túlvilág között.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.researchgate.net/publication/380753684_Maya_Dogs_in_Classic_Maya_Art_Skin_Wrinkled_and_Mostly_Without_Hair; https://www.nationalgeographic.com/science/article/ancient-maya-dogs-culture-trade; Kép: Steven Skelley: https://www.pexels.com/photo/el-castillo-pyramid-at-chichen-itza-mexico-34302667/

The post Kutyák az alvilág kapujában – a kutyák szerepe a maja kultúrában és művészetben appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Kutyák a téli olimpián – nem csak az idei viadalon vett részt négylábú

Bujdosó-Szalay Adél — Thu, 19 Feb 2026 14:19:11 +0000

A 2026-os Milano-Cortina téli olimpia bővelkedett emlékezetes pillanatokban, de az egyik legnagyobb közönségkedvenc nem sílécen vagy korcsolyán érkezett a pályára. Bár hivatalosan nem szerepelnek kutyás versenyszámok az olimpián, idén mégis akadt egy négylábú „résztvevő”, aki néhány percre minden figyelmet magára vont.

Egy váratlan befutó

Február 18-án, a női sífutó csapatsprint selejtezőjén, az észak-olaszországi Teseróban különös jelenet játszódott le: egy fiatal csehszlovák farkaskutya egyszer csak berohant a pályára, és a célegyenesben együtt sprintelt a versenyzőkkel. A kétéves Nazgul – mert így hívják a kalandor kedvű ebet – láthatóan remekül érezte magát, és lendületesen száguldott végig az utolsó szakaszon, mintha mindig is erre készült volna.

A nézők először megdöbbentek, majd nevetve és tapsolva figyelték a jelenetet. A hivatalos időmérő rendszer még a célvonalon áthaladó kutyát is rögzítette. Így Nazgul gyakorlatilag „célba ért”, még ha nem is hivatalos versenyzőként. Szerencsére senki nem sérült meg, a kutyát pedig rövid időn belül befogták. Kiderült, hogy egy közeli panzióból szökött ki, és egyszerűen a tömeg után indult.

A jelenet pillanatok alatt bejárta a világsajtót és a közösségi médiát. Nem túlzás azt mondani: Nazgul néhány perc alatt az olimpia egyik legemlékezetesebb figurájává vált.

Volt már hivatalos kutyás szám is az olimpián

Bármennyire is ritka a kutyák szereplése az ötkarikás játékokon, egyszer már hivatalosan is helyet kaptak a programban. Az 1932-es Lake Placid-i téli olimpián a kutyaszánhúzó-verseny bemutató sportágként szerepelt. Az Egyesült Államok és Kanada csapatai mérkőztek meg egymással. Akkoriban a verseny komoly érdeklődést váltott ki.

Bár a sportág később nem került be az olimpiai program állandó elemei közé, ez az esemény máig különleges fejezete az olimpiai történelemnek.

Kutyák az olimpia kulisszái mögött

Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy kutyák reflektorfénybe kerültek az olimpiák idején. A 1972-es müncheni nyári játékokon például egy tacskó, Waldi lett az első hivatalos olimpiai kabalafigura – ezzel örökre beírta magát a sporttörténelembe.

A 2014-es szocsi téli olimpián pedig a helyi kóbor kutyák története került a figyelem középpontjába: több sportoló is örökbe fogadott egy-egy ebet a versenyek idején, ami szintén sokakat megérintett.

Lesz még kutyás olimpia?

Bár jelenleg nincs tervben hivatalos kutyás versenyszám, a kutyás sportok – például a kutyaszán, a canicross vagy a skijöring – világszerte népszerűek. A négylábúak és az emberek közös sportolása korántsem idegen az olimpiai szellemiségtől. Elképzelhető, hogy a jövőben látunk még ebeket az ötkarikás játékokon.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.theguardian.com/sport/2026/feb/18/dog-winter-olympics-cross-country-skiing; Kép: Kateryna Babaieva: https://www.pexels.com/photo/animal-portrait-black-and-white-siberian-husky-on-snow-covered-ground-3715594/

The post Kutyák a téli olimpián – nem csak az idei viadalon vett részt négylábú appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Új kutatás vizsgálta a kutyák háziasításának kezdetét, meglepő eredményekre bukkant

Bohata Krisztina — Thu, 20 Nov 2025 15:59:47 +0000

Egy friss kutatás szerint a kutyák különböző változatai sokkal korábban jelentek meg, mint eddig gondoltuk. A Science folyóiratban megjelent eredmények alapján a háziasított kutyák már több mint 10 000 éve is jelentős különbségeket mutattak a koponya alakjában és méretében.

A kutatás 643 ősi és modern kutya-, illetve farkaskoponya 3D-s elemzésével vizsgálta, mikor és hogyan jelentek meg a kutyák különböző formái. A legkorábbi, egyértelműen háziasított jegyeket mutató koponyák körülbelül 11 000 évesek, és egy oroszországi lelőhelyről származnak. Ekkor a kutyák már nemcsak a farkasoktól tértek el, hanem egymástól is. Különböző méretű és formájú koponyatípusok jelentek meg, amelyek valószínűleg a környezet, az emberi közösségek és a helyi igények hatását tükrözték.

Rég elveszett formák is léteztek

A kutatók olyan korai koponyaformákat is azonosítottak, amelyek ma egyetlen modern kutyafajtánál sem találhatók meg. Bár a mai extrém fajtajegyek – például a rövid orrú vagy erősen módosult koponyájú típusok – nem jelentek meg még a kőkori kutyákban, a variáció mértéke már akkor is a ma ismert változatosság körülbelül felét elérte. Genetikai vizsgálatok is azt mutatják, hogy a korai kutyák már a neolitikum idején, 8–5 ezer évvel ezelőtt különböző regionális vonalakra tagolódtak Európában, a Közel-Keleten és Ázsiában. Egyes vonalak tovább élnek a mai fajtákban, mások viszont az idők során eltűntek.

Hosszú és eltérő ütemű háziasítási folyamat

A kutatás rávilágít arra, hogy a kutyák háziasítása nem egyetlen esemény volt, hanem több régióban és eltérő időpontokban zajló, hosszú folyamat. A késő pleisztocén idejéből vizsgált koponyák között nem találtak bizonyítottan háziasított kutyát, de a genetikai eredmények azt jelzik, hogy a folyamat akár több mint 20–30 ezer éve elkezdődhetett. Ahhoz azonban, hogy pontosabb képet kapjunk, további leletekre van szükség a 25–11 ezer év közötti időszakból, különösen olyan térségekből, amelyek eddig kevésbé voltak kutatva.

A tanulmány megerősíti: a kutyák története szorosan összefonódik az ember történetével. Mint az első háziasított faj, a kutyák fejlődése és sokfélesége évezredeken át kísérte az emberi közösségek vándorlásait, változásait és kultúráit.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Independent

The post Új kutatás vizsgálta a kutyák háziasításának kezdetét, meglepő eredményekre bukkant appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Munkakutyák régen és ma: Hogyan segítettek és segítenek ma is az embernek? – 2. rész

Bujdosó-Szalay Adél — Sat, 01 Feb 2025 19:48:40 +0000

Modern kutyafoglalkozások

A régi időkhöz képest fordult a kocka. Ma már a kutyák túlnyomó többsége nem kell, hogy hozzájáruljon a család megélhetéséhez vagy megküzdjön a betevő falatokért. Ugyanakkor, manapság is számos kutya dolgozik. A munkakutyák gyakran a hagyományos feladatok útján továbbfejlődve, egy-egy fajta adottságait más területeken kihasználva végeznek hasznos tevékenységeket. Illetve, vannak olyan területek is, amelyek a kutyák tulajdonságait olyan területek bontakoztatják ki, amelyek viszonylag újkeletűek. Ilyen például a terápiás kutyák vagy a környezetvédelemben tevékenykedő kutyák munkája.

Terápiás és segítőkutyák

A Golden Retrieverek és Labradorok különösen jól alkalmasak vakvezető kutyának, hallássegítőnek vagy mozgáskorlátozottak segítőjének. A terápiás kutyák pedig kórházakban, idősek otthonában és iskolákban dolgoznak, segítve az emberek mentális és érzelmi jóllétét. Terápiás kutya alapvetően bármilyen fajtájú (akár keverék) kutyából is lehet. Fontos azonban, hogy emberközpontú és tanítható ebnek kell lenniük, ezért elsősorban a pásztorkutya és vadászkutya fajták egyedei közül kerül ki a legtöbb, hiszen ezek a kutyák évszázadok óta működnek együtt az emberekkel.

Betegségjelző kutyák

Egyes kutyákat arra képeznek ki, hogy felismerjék a közelgő rosszulléteket, migrént vagy epilepsziás rohamokat. Vannak olyan kutyák, akik pedig a rákos sejtek jelenlétét is ki tudják szagolni. A covid-járványban pedig koronavírus-detektáló kutyák is szolgáltak, például a repülőtereken. Egyes kutyák allergénekre jeleznek, ami hatalmas segítség az étel- vagy ás környezeti allergiával élőknek.

Triflavadász kutyák

A kutyák szaglása össze sem hasonlítható az emberével. (Ha mégis tényszerű adatokra vagy kíváncsi, olvasd el ezt a cikket: Igazi szuperszimat! – Avagy így működik a kutya megtéveszthetetlen szaglása) A Lagotto Romagnolo eredetileg vízivadászként dolgozott, ma azonban kiváló szaglásával képes megtalálni például a föld alatt rejtőző szarvasgombát. Magyarországon is él szarvasgomba, sőt, triflavadász tanfolyamok is rendszeresen indulnak – békés vadászat és természetjárás szerelmeseinek.

Kereső- és mentőkutyák

Ha a munkakutyák szóba kerülnek, elsősorban a rendőrségi és mentőkutyák, illetve a fegyveres szerveknél szolgálatot teljesítő ebek jutnak eszünkbe. Az egykori háborús szolgálatot ellátó kutyák utódai segítsenek eltűnt személyek felkutatásában vagy természeti katasztrófák után a romok alatt rekedtek keresésében.

Vadvédelmi kutyák

Afrikában képeznek ki kutyákat orvvadászok felderítésére, míg máshol a kutyák ritka állatok nyomait követve segítik a kutatást és a vadvédelmet. Magyarországon is alkalmaznak kutyákat például a ritka, veszélyeztetett fajok egyedeinek felkutatására. Érdekes módon, a vadászatok során a sebesült vad nyomát kajtató vérebek ma már éppen a vadak védelméért dolgoznak.

A kutyák mindig is az ember hűséges segítői voltak, és napjainkban is rengeteg területen bizonyítják, hogy ideális együttműködő partnereink. Legyen szó régi vagy modern munkákról, a kutyákra mindig számíthatunk.

Cikkünk első részét itt olvashatjátok: Munkakutyák régen és ma: Hogyan segítettek és segítenek ma is az embernek? – 1. rész – Kutyabarát életmód magazin – Együtt mindenhová

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.kinship.com/dog-health/dog-age-chart-calculating-your-dogs-age-in-human-years?utm_source=instagram&utm_medium=social-organic&utm_campaign=linkinbio&utm_content=www.instagram.com/p/DC1vU-NONQw Kép: Photo by Kateryna Babaieva: https://www.pexels.com/photo/animal-portrait-black-and-white-siberian-husky-on-snow-covered-ground-3715594/; Photo by Pixabay from Pexels: https://www.pexels.com/photo/brown-black-dog-stuck-tongue-walking-in-a-green-fields-55806/

The post Munkakutyák régen és ma: Hogyan segítettek és segítenek ma is az embernek? – 2. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Munkakutyák régen és ma: Hogyan segítettek és segítenek ma is az embernek? – 1. rész

Bujdosó-Szalay Adél — Sat, 01 Feb 2025 19:42:40 +0000

Régi idők kutyafoglalkozásai

A kutyák évezredek óta az ember hűséges társai, de a régi időben a kutyák nem csak szeretetet és társaságot adtak, hanem komoly feladatokat is végeztek. A régi korokban a kutyák elsősorban munkakutyák voltak. Ritkán, csak egy nagyon szűk elit réteg tartotta őket pusztán kedvtelésből. Bár, még a kínai császár palotájában élő palotapincsiknek sem járt ingyen a koszt! Ők úri lábmelegítőként teljesítettek szolgálatot. A hagyományos értelemben vett munkakutyák között egyes fajták kifejezetten bizonyos feladatokra lettek tenyésztve. A legjobban teljesítő, az emberrel jól együttműködő egyedek leszármazottai alkották aztán a mostani fajták alapját.

A kutyák sok területen segítették az emberek mindennapi életét, ezek közül mutatunk be az alábbiakban párat.

Pásztorkutyák

A pásztorkutyák, mint a Border Collie vagy a Kuvasz, feladata az állatok terelése és védelme volt. Ezek a kutyák kitartóak, intelligensek és gyorsan tanulnak. A pásztorok a mai napig szívesen használják őket juhok, marhák terelésére és a nyáj őrzésére szerte a világon.

Vadászkutyák

A Labrador Retriever, a Vizsla vagy a Beagle különleges vadászati képességeik miatt lettek népszerűek. Egyes fajták feladata a vad felkutatása és behajtása, mások pedig a lelőtt zsákmány visszahozására specializálódtak.

Ez a korábbi cikkünk is érdekelhet: Terelő, terrier, társasági kutya: honnan származnak a kutyafajták?

Szánhúzó kutyák

Az északi népek évszázadokon át használták a Huskykat és a Malamutokat szánok húzására. Ezek a kutyák rendkívül kitartóak és szinte végtelen energiával rendelkeznek. A zord időjárás nem hogy nem szegi kedvüket, kifejezetten élvezik a havat és a kitartó mozgást.

Patkányfogó kutyák

A terrierek, mint a Jack Russell Terrier, kiváló patkányvadászok voltak. Régen a városokban és farmokon tartották őket, hogy megakadályozzák a rágcsálók elterjedését. A patkányozás még a XX. században is elterjedt és jól fizető foglalkozásnak számított. Egy-egy ügyes terriert nagy becsben tartottak.

Hadi- és futárkutyák

A világháborúk során a kutyák hírvivőként, őrkutyaként és sebesültkeresőként is szolgáltak. Sok kutya szolgált a fronton, de hadihajókon és még titkos bevetéseken is. Közülük sokan, a feladatok mellett a katonák számára lelki támaszt is nyújtottak.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.kinship.com/dog-health/dog-age-chart-calculating-your-dogs-age-in-human-years?utm_source=instagram&utm_medium=social-organic&utm_campaign=linkinbio&utm_content=www.instagram.com/p/DC1vU-NONQw Kép: Photo by Kateryna Babaieva: https://www.pexels.com/photo/animal-portrait-black-and-white-siberian-husky-on-snow-covered-ground-3715594/; Photo by Pixabay from Pexels: https://www.pexels.com/photo/brown-black-dog-stuck-tongue-walking-in-a-green-fields-55806/

The post Munkakutyák régen és ma: Hogyan segítettek és segítenek ma is az embernek? – 1. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Diktátorok kutyái – Adolf Hitler és Blondi

Bujdosó-Szalay Adél — Sat, 12 Nov 2022 15:31:42 +0000

Aki a kutyákat szereti, rossz ember nem lehet? Ez az állítás valószínűleg nem állná ki a statisztikai próbákat. Ugyanis a történelmet formáló leggonoszabbnak tartott emberek, keménykezű diktátorok, – mint például Adolf Hitler – közül is voltak páran, akik kutyákkal oszották meg az életüket.

Voltak diktátorok, akik emberevő krokodilokat tenyésztettek, ahogy például az ugandai despota, Idi Amin. Mások, mint Hitler kortársa és ideológiai szövetségese, Benito Mussolini az oroszlánkölykök simogatásában lelte örömét. Bizonyára, mint minden embernek, a diktátoroknak is szükségük van az állatok társaságára, a feltétel nélküli elfogadásra – amiből, feltehetően, karrierjük előrehaladásával párhuzamosan egyre kevesebb jut nekik.

Így volt ez Adolf Hitler esetében is.

Blondi kiskutyaként került Hitlerhez. 1941-ben, a náci párt titkárságvezetője, Martin Bormann adta ajándékba a Führernek, aki nagyon kötődött a kutyához. Blondi azon kevesek egyike volt, aki Hitlerrel tarthatott a Führerbunkerbe, ahová Mussolini halálhírére menekült, és csak a legközelebbi körét vitte magával. Traudl Junge, Hitler bizalmas titkárnőjének feljegyzései szerint Blondi Hitler ágyában aludt ez alatt az időszak alatt. Annak ellenére, hogy Eva Braun ezzel egyáltalán nem értett egyet.

Adolf Hitler és Blondi – Forrás: wikimedia commons.

Hitler kutyaszeretete nem Blondival kezdődött. Az első világháborúban a harcok során befogadott egy kóbor foxit, akit Fuchsl-nak nevezett el. Nagyon kötődött a kutyához, állítólag a szabadideje nagy részét vele töltötte. Nagyon megviselte, amikor a harcok során elveszítette a kiskutyát 1917-ben.

1921-ben kapta első németjuhász kutyáját. Akkoriban a későbbi birodalmi vezér nyomorgott, és nem tudta megtartani a kutyát, ezért máshol talált neki otthont. Prinz azonban valahogy megszökött és visszatalált Hitlerhez, akit annyira meghatott a kutya hűsége és engedelmessége, hogy beleszeretett a fajtába.

A németjuhász a későbbi náci propagandában is fontos szerephez jutott. Mint ősi, tiszta német kutya állították be, mely a farkas ősök minden nemes tulajdonságával rendelkezik. Ez persze így nem fedi a valóságot, hiszen a németjuhász éppúgy háziasítás és tenyésztés eredménye, mint a palotapincsi. De valószínűleg nem ez volt a propaganda legnagyobb átverése…

Hitler hűséges maradt a fajtához, és először egy Muckl, majd két Blonda nevű kutyát vásárolt, míg 1941-ben megérkezett Blondi.

A ránk maradt feljegyzésekből úgy tűnik, hogy igazán törődött Blondival, és nagyon közel állt hozzá. Erre utal az is, hogy amikor a szovjetektől rettegve visszavonult a bunkerbe, Blondit és a kölykeit is magával vitte. A bunkerben egyébként több kutya is tartózkodott, például Eva Braun két terrierje, Hitler kutyakiképzőjének tacskója, illetve Gerda Christian kutyái. Amikor Hitler elkerülhetetlennek látta a véget, nem akarta, hogy Blondi és a kölykei a szovjetek kezébe kerüljenek. Ezért Blondinak adta az első ciánkapszulát. A többi kutyát lelőtték, de Blondinak, és a kölykök közül Hitler kedvencének, Wulfnak a holttestére a Führer és Eva Braun holtteste mellett találtak rá.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Blondi; https://www.ranker.com/list/dictator-pets/anna-lindwasser; Képek: Készítette: Bundesarchiv, B 145 Bild-F051673-0059 / CC-BY-SA, CC BY-SA 3.0 de, Hivatkozás; By Bundesarchiv, B 145 Bild-F051673-0059 / CC-BY-SA, CC BY-SA 3.0 de, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=85246435;

The post Diktátorok kutyái – Adolf Hitler és Blondi appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Kutyák a Titanic fedélzetén

Bujdosó-Szalay Adél — Wed, 11 May 2022 19:04:08 +0000

A Titanic katasztrófájának talán kevésbé ismert aspektusa a „világ leghatalmasabb óceánjárójának” fedélzetén utazó kutyák története.

A ránk maradt feljegyzések szerint 12 kutya utazott a hajón. Az alsó szintek egyikén kerültek kialakításra számukra kennelek, ahol teljes ellátást kaptak a Southamptontól New Yorkig tartó úton. Ezek az ebek mind első osztályú utasoknak számítottak. Többségében gazdag amerikai turisták voltak a gazdik, akik ki tudták fizetni a jelentős viteldíjat. Egy kutyus jegye ugyanannyiba került, mint egy elsőosztályú gyermek jegy.

A Titanic kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a kor társadalmi különbségei élesen tükröződtek a hajó kialakításában, a viteldíjak árában és a túlélési arányban is. Míg az első- és másodosztályon utazó nők szinte kivétel nélkül túlélték a katasztrófát, a harmadosztályon sajnos csak minden második nő volt ilyen szerencsés. Akkoriban a nők és gyerekek élveztek elsőbbséget, ezért a férfiak közül még az elsőosztályú utasok közül is csak 33% menekült meg, a legénység pedig odaveszett.

Ennek tükrében talán nem is csoda, hogy a kutyák közül sem menekült meg mindenki. Mivel eleve kevés hely volt a mentőcsónakokban, ezért a nagytestű kutyákat nem vitték magukkal. Egy történet szerint egy ötvenéves hölgy, Ann Isham, nem volt hajlandó beszállni a mentőcsónakba dán dogja nélkül. A hatalmas kutyát azonban semmiképpen sem tudták magukkal vinni. Később német hajósok látni véltek egy nőt mentőmellényben, aki egy kutyát ölelt – de sem Ann, sem a kutya holtteste nem került elő.

Három kutya menekült meg a Titanic fedélzetéről: két pomerániai törpespicc és egy pekingi palotapincsi. Az egyik pomerániai, Lady, és gazdája, a 24 éves Margaret Hays, akik kapcsán egy anekdota is fennmaradt. Az ütközés után az utasoknak mentőmellényt adtak, és a fedélzeten kellett várniuk, hogy beszállhassanak a félelmetesen kevés számú mentőcsónakba. Margaret betakarta Ladyt, és magához szorította, feltételezhetően így nyugtatva a kiskutyát. Erre egy másik amerikai, James Clinch Smith viccesen megjegyezte, hogy talán a kutyusra is kellene egy mentőmellény. Bár Margaret és Lady túlélték a katasztrófát, Smith nem volt ilyen szerencsés.

A Titanic tragédiájában 1514 ember és 9 kutya veszítette életét, csak 710 ember és 3 kutya menekült meg.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: Liverpool Museums; Wikipedia. Kép: Készítette: Francis Godolphin Osbourne Stuart – http://www.uwants.com/viewthread.php?tid=3817223&extra=page%3D1, Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2990792

The post Kutyák a Titanic fedélzetén appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Kutyákkal együtt népesítette be az ember az Új-Világ területét

Bujdosó-Szalay Adél — Thu, 04 Mar 2021 14:04:25 +0000

A kutyák az ember legrégebbi társai, akik – egyes elméletek szerint- a legutóbbi jégkorszak idején szegődtek mellénk. És, mint egy friss tanulmányból kiderül, olyan jelentős eseményeket éltünk át együtt, mint például az Új-Világ, azaz az amerikai kontinens benépesítése.

A jégkorszakban váltak el a kutyák a farkasoktól

Körülbelül 12 000 évvel ezelőtt, a legutolsó jégkorszak (110 000 évvel ezelőtt – 10 000 évvel ezelőttig) végén, a Föld hőmérséklete jelentősen lecsökkent (a driász glaciális minimuma idején).

A Föld rekonstruált képe a legutóbbi jégkorszak glaciális maximuma idején (kb. 18 000 éve) – wikipedia

Feltételezhető, hogy az akkor élt állatok és emberek úgy próbálták túlélni a hideget, hogy védett helyekre húzódtak. Innen csak akkor keltek útra táplálékot keresni, amikor elviselhetőbb volt az időjárás.

Erre az időszakra datálható, hogy a kutyák morfológiailag elváltak a farkasoktól, bár egyelőre erre elég kis számú lelet szolgál egyértelmű bizonyítékként. Könnyen elképzelhető azonban, hogy az ember közelében élő szelíd farkasok közül páran behúzódtak az emberek barlangjába. Cserébe talán segítették őseinket a vadászat során. Az elmélet hívei azt feltételezték, hogy rájöhetnének, honnan származnak a kutyák. Mindössze keresniük kell egy refúgiumot, ahol farkasok és emberek egymás közelében élhettek abban a korban.

A refúgium „foltszerű, a környezetétől elütő adottságú élőhely, amelyben a környezeti viszonyok megváltozása miatt extrazonális helyzetbe került élőlények meghúzhatják magukat. Az ilyen, többnyire kis populációk gyakran teljesen elszigetelődtek a faj esetleges távoli, nagy állományaitól és idővel új fajokká fejlődhetnek” (1).

Nemrég publikálták azt a tanulmányt (2), amelyet Angela Perri, az angliai Durham Egyetem zooarcheológusa és hat kutatótársa végzett, és amely Szibériát nevezi meg, mint a legvalószínűbb ilyen helyet.

Szibéria – Új-Világ

Szerintük, körülbelül 23 000 évvel ezelőtt a területet nagytestű patások népesítették be, a rájuk vadászó ragadozókkal együtt. Ahogy glaciális vége felé a hőmérséklet enyhülni kezdett, a jegesedésben folyosók nyíltak, amelyeken keresztül az emberek és a kutyáik útra kelhettek. Egyes ember- és kutyacsoportok nyugat felé vándoroltak, Ázsia valamint Európa területeire. Míg mások kelet felé, az addig ember által lakatlan amerikai kontinens, azaz az Új-Világ irányába. Körülbelül 15 000 évvel ezelőtt jelentek meg itt először az emberek – már kutyáik társaságában. Majd ezt követően viszonylag gyorsan sikerült benépesíteniük az egész földrészt.

Perri és kollégái a DNS szekvenálásával vizsgálták a korai, majd egyre későbbi újvilági kutya- és emberleleteket. Az alapos és részletes vizsgálatok bebizonyították tehát, hogy amikor az emberek meghódították az Új-Világot, már a kutyáikkal az oldalukon tették ezt (3).

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás:

(1) wikipedia – Refúgium szócikk

(2) Proceedings of the National Academy of Sciences USA – 2021. február 9.

(3) Psychology Today

Képek: pexels. wikipedia: Készítette: Ittiz – A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=9237442.

The post Kutyákkal együtt népesítette be az ember az Új-Világ területét appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Kutyakölyökkel robbantott cukiságbombát Hruscsov

Kutyabarát — Sun, 05 Apr 2020 22:00:00 +0000

Nyikita Hruscsov és John F. Kennedy még a hidegháború legforróbb korszakában is táviratozott egymással, és bármekkora rivalizálás folyt is a bipoláris világrend két szuperhatalma között, a szovjet vezető és az amerikai elnök olykor ajándékkal lepte meg a másikat. Így került a Fehér Házba Pushinka, akinek anyja világtörténelmet írt: a szovjet Sztrelka volt ugyanis másodmagával az első kutya, amely sikeres űrutazáson vett részt.

„Anyám egyszer egy vicces történetet mesélt. Éppen Hruscsov mellett ült egy bécsi ebéd alkalmával, amikor hirtelen nem tudott már mit mondani neki, így Sztrelkáról, az űrbe fellőtt kutyáról érdeklődött, majd a beszélgetés a kölykeire terelődött. Néhány hónappal később egy kiskutya érkezett a Fehér Házba. Apámnak semmilyen ötlete nem volt arra nézve, hogy honnan jöhetett, egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ez anyám műve” – idézte fel a történetet az esemény idején alig négyéves Caroline Kennedy, JFK és Jacqueline Kennedy lánya, tokiói nagykövet.

A Szovjetunióban világra jött hófehér szőrű kutya elbájolóan aranyos volt, amire nevének angol fordítása (Fluffy, azaz pihés, bolyhos) is utalt. A Kennedy-család feje – olvasható a Hruscsovnak címzett fennmaradt levélben – annak rendje és módja szerint udvariasan megköszönte a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára kedvességét; nagyon érdekes megfigyelni a kettejük folyó levelezés hangvételének melegségét, ám hozzá kell tenni, hogy a felszín alatt végig ott volt a két szuperhatalom vezetője közti rivalizálás.

A Kennedy-adminisztráció alatt ennek leglátványosabb terepe az űrverseny volt, amelynek első szakaszában a Szovjetunió volt fölényben: ők küldték az első műholdat a világűrbe és Jurij Gagarin személyében szovjet állampolgár járt első emberként az űrben. Az 1957. november 3-án Föld körüli pályára állított Szputnyik-2 utasa, Lajka volt a világűrbe felemelkedett első Földlakó. Bár a kóbor kutyát nem sikerült épségben visszahozni – Lajka a kapszula túlmelegedése és a stressz következtében halt meg -, tragikus repülése bebizonyította, hogy egy fejlett élőlény képes túlélni a súlytalanság körülményeit, és adatokkal szolgált az élő szervezet világűrbeli működésére és állapotára nézve.

Hruscsov és Kennedy Bécsben 1961 júniusában

Az első két „pionír” így Pushinka anyja, a legendás Sztrelka és Belka lett, ők alig egy napot töltöttek 1960. augusztus 19-20-án a Szputnyik-5 fedélzetén, mielőtt sikeresen visszatértek. Ezzel a Vosztok-program keretében indított műhold lett az első olyan űrjármű, amely a szállított élőlényeket – a két eb mellett többek között egereket, patkányokat és rovarokat – sikeresen visszahozta a Földre.

Az állatok történelmet írtak, ráadásul Lajka és társai nélkül Gagarin sem indulhatott volna az űrbe 1961. április 12-én a Vosztok-1 űrhajón. (Az „űrsokk” után Kennedy azt tűzte ki célul, hogy az Egyesült Államok – lehetőleg a hatvanas évek vége előtt – hozza be lemaradását és a Holdon az első ember már amerikai legyen. Az első amerikai, Alan Shepard néhány héttel Gagarin után hajtott végre űrugrást, majd az amerikaiak 1962 elején „egyenlítettek”: februárban John Glenn, májusban pedig Scott Carpenter is háromszor kerülte meg űrhajójával a Földet.) A Földet érés követően Sztrelka hat egészséges kölyökkutyának adott életet – Pushinka volt az egyik, akit Hruscsov diplomáciai gesztusként Kennedynek ajándékozott.

Bár az elnök környezetében egyesek – nem tudván levetkőzni a hidegháborús paranoiát – mikrofonokat képzeltek a kutyába rejtve, Pushinka a Kennedy-család teljes körű tagja lett, kivált azok után, hogy közte és a Fehér Ház másik kutyája, Charlie között hamar lángra lobbant a szerelem és a hamarosan négy új lakóval örvendeztették meg a nagy kutyabarát hírében álló elnököt és famíliáját: Blackie-t, White Tipst, Butterfly-t és Streakert a családfő tréfásan csak „pupnikok”-nak nevezte. Butterfly-t és Streakert végül ismeretlen gyermekeknek adták oda, míg Blackie és White Tips rokonokhoz került.

A Kennedy-család a kutyákkal

Hruscsov és Kennedy között ezt követően is rendszeresen zajlott levélváltás – gyakran néha titokban. 16 hónappal a bécsi csúcs után azonban az Egyesült Államok és a Szovjetunió között fagypontra hűltek a kapcsolatok, az egyik U-2 kémrepülő ugyanis felvételeket készített a Kubába telepített orosz atomfegyverekről, a világ ezzel az atomháború kirobbanásának szélére került. A kubai rakétaválságot végül sikerült megnyugtatóan rendezni: Hruscsov bejelentette, hogy Moszkva kivonja fegyvereit, cserébe Kennedy megígérte, hogy nem rohanja le Kubát és feloldja a szigetország tengeri blokádját. Egyes történészek szerint a kettejük közötti kommunikáció óriási hatással volt a világtörténelem alakulására, s lényegében ez mentette meg a világot az atomkatasztrófától.

(Kutyabarát.hu)

Forrás és képek: mult-kor.hu

The post Kutyakölyökkel robbantott cukiságbombát Hruscsov appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Teljes vagyonát az állatvédelemre szentelte – 95 éve született Gerald Durrell

Bohata Krisztina — Fri, 17 Jan 2020 07:11:24 +0000

Kalandos élete Indiában kezdődött, Kalkutta közelében, Dzsamsedpurban látta meg a napvilágot. Szüleinek angol és ír felmenői voltak, apja útépítő mérnök volt. Három testvére volt, Lawrence George (1912–1990) író, Leslie (1918–1983) és Margaret (1920–2007). Miután édesapja meghalt 1928-ban Korfu szigetére költöztek, ahol 4 évig élt az egész család. Fontos állomás volt ez az életében, hiszen itt kezdődött soha nem csillapodó rajongása és szerelme az állatok és a természet iránt. Ezekre az évekre emlékezik későbbi regénytrilógiájában (Családom és egyéb állatfajták, Madarak, vadak, rokonok, Istenek kertje), mely hihetetlen humorral és iróniával mutatja be a sziget lakóit, családját és az ott élő állatokat. A második világháború alatt ismét Angliába költöztek, ahol kisállat-kereskedésben dolgozott, majd egy állatkerthez szegődött gondozónak.

Örökölt vagyonát állatok gyűjtésére és expedíciókra költötte

21. születésnapján hatalmas összeget örökölt, melyet a saját maga által szervezett állatgyűjtő expedícióira költött el. Az első útja Kamerunba vezetett 1947-ben. Az útján beszerzett állatokat londoni, londoni, chesteri, paigntoni, bristoli és manchesteri állatkertek vették meg. Ezt követték az 1948-ban és 1949-ben, Brit Guyana-i gyűjtőutak és a későbbiekben szervezett expedíciók Paraguay, Argentína, Sierra Leone, Mauritius, Mexikó és Madagaszkár vadonjaiba.

Áttörést hozott az állatokkal való bánásmódban

Mai szemmel Durrell begyűjtő expedíciói egyáltalán nem nevezhetők sem állatbarátnak, sem állatvédelemnek. Abban az időben viszont egy teljesen új nézetet hozott be az állatkertek világába, nem volt hajlandó engedni abból, hogy csak a legjobb ellátást kaphatják az állatok, nem helyezte el őket akárhol, nem adta el őket bármilyen helyre. Nem olyan ritka állatfajokat keresett, melyekért sokat fizetnek a gyűjtők, ezért a brit állatkertek el is határolódtak tevékenységétől és gondozóként nem adtak munkát számára szinte sehol.

Saját állatkertet hozott létre

Felesége Jacqueline Sonia Wolfendent állandó társává szegődött a további állatgyűjtő utakon, valamint aktívan segédkezett abban, hogy megalapítsák saját állatkertjüket, ahol az állatokat olyan maximális gonddal viselik, ahogy azt Durrell elvárta. Megcsappanó vagyona és rossz anyagi helyzete miatt kezdett el könyveket írni, melyek nem várt sikert hoztak számára. Az állatkertet 1959 húsvétján nyitották meg, melyet több expedíció is megelőzött. Dél-Amerikából és Kamerunból hozta a legtöbb állatot saját állatkertjébe, mely hamarosan gyarapodásnak is indult. 1963-ban létrehozott egy alapítványt veszélyeztetett fajok megmentésére és az állatkerti körülmények javítására. A Durrell WildLife Conservation Trust, vagyis a Jersey Vadvédelmi Alapítvány a világ számos helyén segíti a mai napig a veszélyeztetett fajok megóvását, szaporítását, az ott élő lakosság felvilágosítását, oktatását.

Jersey-szigeti állatkertjét 1995-ben bekövetkezett haláláig vezette, hamvait is ott temették el. Halálát májelégtelenség okozta.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Wikipedia

The post Teljes vagyonát az állatvédelemre szentelte – 95 éve született Gerald Durrell appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A bronzkori kutyák magas szénhidráttartalmú étrenden éltek

Bujdosó-Szalay Adél — Tue, 25 Jun 2019 12:23:50 +0000

A bronzkorra (körülbelül 4-5000 évvel ezelőtt), a kutyák már megvetették a lábukat az emberi településeken, eddigre körülbelül 1000 év telt már el a háziasításuk óta. Az emberek a nomád vadászó-gyűjtögető életmódról kezdtek áttérni a földművelésre, ezzel együtt jöttek létre az első települések. A földművelő-pásztorkodó családokkal élő kutyáknak valószínűleg hasonló feladataik voltak, mint a mai utódaiknak: terelés, őrzés, területvédelem.

Spanyol kutatók szerettek volna pontosabb képet kapni arról, hogy milyen szerepet játszottak a kutyák a bronzkori falusi életben, ezért emberi és kutyacsontokon végeztek méréseket, amelyekből a két faj táplálkozására következtethettek. Abban bíztak, hogy a mezőgazdálkodás hajnalán élt kutyák és emberek maradványai választ adhatnak arra a kérdésre, hogyan lett a kutyából mindenevő?

A kutatás eredményeit ez év elején publikálták az Archeological and Anthropological Sciences folyóiratban “A kutyák és rókák szerepe a kora-bronzkori temetkezési struktúrákban az Ibériai-félszigeten: az ember befolyása a kutya táplálkozására a Can Roqueta (Barcelona) és Minferri (Lleida) lelőhelyeken” (a kutatás vezetői: Aurora Grandal-D’Anglad, Silvia Albizuri és Arianda Nieto). A kutatásban 37 kutyaféle (33 kutya és 4 róka), 19 háziasított patás állat és 64 ember csontjait vizsgálták, amelyeket mind északkelet-spanyolországi temetkezési helyeken gyűjtöttek. A kutyák nagy része, és általában a háziasított állatok – beleértve a rókákat is – az emberekkel közös sírban volt eltemetve.

A régió legfontosabb terményei közé tartozott az árpa, a búza és a hüvelyesek. Valószínűleg tejtermékeket is fogyasztottak az ott élők, mivel joghurt és sajt készítésére alkalmas eszközöket is feltártak.

A kutatók a vizsgálat során a csontok szén- és nitrogéntartalmát mérték, majd ezeket az értékeket a marhacsontokból vett mintákkal vetették össze, így a tisztán növényevő állatok értékeihez képest kirajzolódott egy mintázat. A szénértékek a növényi táplálékot, míg a nitrogénértékek a fehérjét jelzik jól – amely a hüvelyesekben is nagymértékben megtalálható. Az izotópos vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a kutyák ugyan nem teljesen ugyanazokat az élelmiszereket, és ugyanolyan arányban fogyasztották, mint az emberek, mégis, a táplálkozásuk sok hasonlóságot mutat, különösen a nők és gyermekek étrendjével. Akkoriban ugyanis a férfiak jelentősen több fehérjét fogyasztottak, a nők és a gyermekek inkább kásaszerű ételeket ettek, változó mennyiségben állati fehérjét is vittek be, főleg joghurtból és savóból.

A temetkezési minták is azt mutatják, hogy valószínűleg inkább a nők és a gyermekek gondoskodtak a kutyákról és ők etették őket.

A temetkezési helyeken talált kutyák közepes méretűek voltak, körülbelül 60-65 cm marmagasságúak, a testtömegük az egyik lelőhelyen 14-20 kg között mozgott, míg a másikon inkább 10-15 kg volt jellemző. A csontok deformitása arra enged következtetni, hogy a kutyák rendszeresen cipeltek terhet a hátukon, valószínűleg kisebb szekérszerű kocsikat húzhattak. Ez a szokás az Alabama és Illinois államban élő paleo-indiánok körében is elterjedt.

A vizsgálatok eredményeiből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a kutyákat szándékosan tartották nagyrészt növényi alapú étrenden, a fehérjebevitelüket tejtermékekből és feltételezhetően állati maradékokból (csontok, inak, porcok, stb.) fedezték, de az sem kizárható, hogy a kutyák néha vadásztak vagy dögöket is fogyasztottak.

Ahogyan azt egy 2016-os tanulmány feltárta (Ollivier et al. – Amy2B variációk és az ókori kutyák alkalmazkodása a keményítőalapú táplálékhoz), a gabonafélék nem rendszeridegen táplálékok a kutyák számára, mivel, az emberhez hasonlóan, a mezőgazdaság elterjedésével párhuzamosan, fejlődött az emésztésük, és képessé váltak a keményítő megemésztésére. (A szervezet a hasnyálmirigy és a nyálmirigyek által termelt amiláz nevű enzimmel képes lebontani a szénhidrátot, amely mind a kutyáknál, mind az embereknél megtalálható.) Az amiláz termelését lehetővé tevő genetikai változás már 7 000 évvel ezelőtti leletekben is kimutatható.

Mivel ez a változás a gének szintjén történt, ezért elmondható, hogy az 50 000 évvel ezelőtt, a szürke farkasból kifejlődött kutya alkalmazkodott az emberekkel közös életmódhoz, és képessé vált hasznosítani a szénhidrátokból származó tápanyagokat.

Mint az élet sok más területén is, a kutyák igazodtak az emberekhez: vándoroltak a nomádokkal, de letelepedtek a földművelőkkel is, és megtalálták velünk az egyensúlyt bármilyen körülmények között.

Bujdosó-Szalay Adél

(Kutyabarát.hu)

Forrás: The Bark; Indexkép: Wajari Velásquez képe a Pixabay -en.

The post A bronzkori kutyák magas szénhidráttartalmú étrenden éltek appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Ilyen volt egy rangos kutyakiállítás a Kádár-korban

Kutyabarát — Thu, 24 Nov 2016 23:00:00 +0000

Nem is gondolnánk, hogy már a hatvanas években milyen komoly figyelmet kapott egy a Városligetben megrendezett kutyakiállítás. Pedig az alábbi felvételek alapján akár azt is mondhatjuk, a mai kutyakiállítások messze nem ennyire népszerűek. Vagy csak a divat változott? Döntse el mindenki maga!

A felvétel 1966-ban készült, Budapesten:

Forrás: British Pathé / YouTube

(kutyabarát.hu)

The post Ilyen volt egy rangos kutyakiállítás a Kádár-korban appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.