A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Mentőkutyás Szolgálatánál minden nap pezseg az élet, hiszen az újoncok egy perc megállást sem engedélyeznek.  Két malinois és két spániel kölyök betanítása kezdődött el, hogy a lassan nyugdíjba vonuló „öregek” helyét átvegyék. Kabos, Karma és Dexter elérték a 8-10 éves korhatárt, nekik lassan már csak a pihenéssel és játékkal kell foglalkozniuk. Kemény, szorgalmas és eredményes évek vannak mögöttük.

A kicsik pedig elkezdték szokni a tűzoltóság légkörét, minden reggel megérkeznek a laktanyába és belevetik magukat a munkába. Egyelőre a kötelezettségük csak annyiból áll, hogy szokják az új környezetet és a munkával járó zajokat, helyzeteket. Például az egyenruhás tűzoltókat, a szirénát, a riasztásokat. Az a cél, hogy stabilan tudjanak koncentrálni a játékra és a jutalomfalatra, zavaró körülmények között is. Tapasztalatok szerint amelyik kutya erre képes kölyökkorában, később kiemelkedően tud majd teljesíteni a munkában.

Az ovisok: Daisy, Turbi, Díva és Emiliy

Díva egy nyolchetes rövidszőrű belga juhászkutya, ő a legkisebb, de már most  nagyon magabiztos, és érdeklődik a környezete iránt. Díva egyelőre szokja az autózást, a bokszot. Azt is meg kell tanulnia például, hogy ha bekerül a bokszba, az azt jelenti, hogy pihennie kell.  A tizenkét hetes Turbi, egy kis csokoládés színű working cocker spániel, Németországból érkezett az egységhez. A jelenlegi terv szerint személykereső kutya lesz. Daisy a 16 hetes foltos working springer spániel pedig Írországból csatlakozott, ő pedig tűzvizsgáló kutya lesz. A terv azonban még nem végleges. Ahogy megmutatják képességeiket és személyiségüket, biztosabban el lehet majd dönteni, hogy melyik szakterületre képezzék a kutyákat. Addig pedig szocializálódnak, tanulnak és boldogítják a kollegáikat. 

Az Országos Mentőszolgálat közösségi oldalán adta hírül, hogy egy különleges munkatárssal bővült csapatuk. Az új mentős pedig nem más, mint Karlovitz Brúnó, a 8 éves segítőkutya. Brúnó már szolgálati igazolványát is megkapta, így ő az első és egyetlen hivatalos négylábú mentős hazánkban.

Állományba vették

A kutya gazdája Karlovitz Ákos mentőtechnikus, aki méltányossági kérelemmel fordult az Országos Mentőszolgálat főigazgatójához. Brúnó ugyanis hűséges társa gazdájának és évek óta kíséri oktatásokra, vezetéstechnikai tréningekre, a mentőállomásokra azonban a szigorú szabályok miatt nem tehette be egyik lábát sem a négy közül. Pedig Brúnó nemcsak hogy minden oltással ellátott és jól nevelt, de tanult is. A bejegyzés szerint a kutya a vakvezető iskolát is kijárta.

Kérelemből hivatalos állomány

A főigazgató miután megkapta kollégája méltányossági kérelmét, nagy lépésre szánta el magát. Brúnó ugyanis nemcsak egy „sima” engedélyt kapott, hogy beléphessen az állomásokra, hanem hivatalosan is az Országos Mentőszolgálat állományába került.  A státuszhoz pedig szolgálati igazolvány is jár! Az igazolványképen a jóképű Brúnó természetesen egy mentőautó előtt pózol, ami határozottan jól áll neki. Bár a mentőautóba még így sem szállhat be, ő az egyetlen kutya Magyarországon, aki hivatalosan is beléphet a mentőállomásokra. Gratulálunk Brúnónak, aki biztosan mosolyt csal az állomáson dolgozók arcára.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Facebook/OrszágosMentőszolgálat

Ha ma forgatnák a Baywatch című sorozatot és a forgatókönyv író nyitott szemmel járna, mondjuk Olaszországban a strandokon, akkor bizonyára bekerülne a leghíresebb vízimentős sorozatba legalább egy „Baywatch-kutya” kuriózumként.

A segítség hat lábon érkezik

Olaszországban ugyanis, először a világon, a strandon és tengerpartokon szolgáló vízimnetésre képeznek és alkalmaznak kutyákat. Segítségükkel évente legalább 20 élettel többet mentenek így meg a hatóságok.  A képzést egy kifejezetten erre a munkára specializálódott kutyaiskolában tartják és nagyjából 18 hónapig tart. A kutyák feladata, hogy segítsék  a vízimentők munkáját, elsősorban könnyítsék a mentési folyamatot. Jelenleg mintegy 350 kutya van szolgálatban az olasz tengerpartokon, nagyjából 30 strandon.

Az első újfundlandi

A kutyás vízimentőket Ferruccio Pilengal-nak köszönheti Olaszország, 1989-ben ő kezdett el komolyan foglalkozni a kutyák ilyen irányú képzésével. Saját újfundlandi kutyáját egyszer azon kapta, hogy egy vízzel töltött gumicsónakot húz több mint fél órája, három emberrel a fedélzeten. Ráeszmélt, hogy egy ember ilyen mutatványra nem képes, és hogy egy ilyen kutya mekkora segítséget és könnyebbséget jelenthetne egy vízimentőnek, akinek embereket kell puszta erővel kihúznia a partara. Ezután elkezdte saját kutyáját trenírozni, majd kidolgozott egy módszert és létrehozta az iskolát, ahol az összes, jelenleg is dolgozó vízimentő kutyát képzik.

A kutyák nem önállóan dolgoznak mentés közben, mindig a vízimentőnek nyújtanak támaszt, segítséget. Hihetetlen bátorságuknak köszönhetően gond nélkül ugranak ki gumicsónakból, de akár helikopterből is a mentés kedvéért.

Nézzétek meg a videót az olasz négylábú vízimentőkről:

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: youtube, onegreenplanet

Mikor alakult és milyen célból a Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesület?

Pinkóczi Diána: Egyesületünk 2007-ben alakult, de tagjaink közül sokan már jóval korábban a mentőkutyák képzésével foglalkoztak más keretek között. Kezdetben a terápiás kutyák képzése volt a fő irányvonal, mára azonban előtérbe került a személykereső mentőkutyák képzése, vizsgáztatása, illetve az éles bevetéseken való részvétel. Magyarországon elsősorban területen eltűnt személyek keresésére kérnek fel minket.

Hányan végzitek ezt a munkát, hivatást? Kik a csapat tagjai?

P.D.: Csapatunk magját 11 mentőkutya-vezető és 15 nemzetközi vizsgával rendelkező mentőkutya alkotja. Idén két idősebb kutyánk után két fiatal kutyánk is teljesítette az MRT (Mission Readiness Test) vizsgát, amely a legmagasabb nemzetközi bevethetőségi megmérettetés.
Egyesületünk minden tagja önkéntes, főállása mellett, szabad idejében képzi kutyáját és jár riasztásokra. Egyesületünk nemcsak a kutyák oktatására fektet  hangsúlyt, hanem tagjaink képzését is fontosnak tartjuk, ezért szinte minden tagunk elvégezte az elsősegélynyújtó-újraélesztő tanfolyamot, illetve rendelkezik önkéntes tűzoltó vizsgával, alpin-technikai alapismeretekkel. Két kutyás team-ünk (Pinkóczi Diána és Mangó, Csóka Gabriella és Zoé) tagja a HUNOR állami mentőcsapatnak (magyar ENSZ INSARAG nehéz minősítésű mentőcsapat).
A csapat tagjai a civil életben nagyon különbözőek: van köztünk  informatikus, ingatlanos, grafikus, tanár, mérnök stb. Csapatként azonban összeköt minket az állatok iránti tisztelet és szeretet, valamint a kutyák partnerként való elfogadása. Csapatunkban mindenki a saját kutyájával dolgozik, tehát ők alapvetően családi kutyák. Ez nagyon fontos szempont, hiszen éles helyzetekben olyan szintű az egymásrautaltság ember-kutya viszonylatban, ami e nélkül nem valósulhatna meg. A kutyának különbséget kell tudnia tenni az otthoni kanapén fekvős, labdarágcsálós, háton fetrengés és egy valódi feladat végrehajtása között.

Milyen kutyából lehet mentőkutya, milyen feltételeknek kell megfelelniük?

P.D.: Alapvetően három fontos kitétel van az alkalmasságra. A jó fizikum, egészségi állapot, valamint a stabil idegrendszer és a motiválhatóság. Ugyanakkor nem mellékes  szempont a méret sem, például egy tacskó méretű kutya nyilvánvalóan kisebb területet tud lekeresni adott idő alatt, mint egy vizsla méretű társa. Egy 80 kilós újfundlandi alatt pedig könnyebben beszakadhat egy romos épület ingatag födémszerkezete adott esetben. Általánosságban elmondható, hogy a 20-40 kiló közötti, közepes méretű, mozgékony kutyák a legalkalmasabbak a feladatra. Mentőkutyának jó alaptermészetű, emberközpontú kutyát választunk mindig, aki keresi a feladatokat, a kapcsolatot a gazdájával. Fontos, hogy jó ösztönös adottságokkal és idegrendszerrel rendelkezzen. Legyen önálló és magabiztos, de irányítható is. Ne féljen a sötéttől, magas helyeken való mozgástól, amit természetesen kölyökkortól tréningezni és tanítani is kell. Fontos, hogy sok különböző helyszínen, szituációban tudják gyakorolni a különböző keresőfeladatokat. Mentőkutyát képezhetünk területkutatásra, romkutatásra, nyomkövetésre, lavina által elsodort terület átkutatására és vízi mentésre is. Ezek mind más-más feladatot jelentenek a kutya számára és képzésük is másfajta környezetben zajlik. Természetesen lehet egy megfelelő képességű eb többféle ágazatban is jól képzett és eredményes. Ez a vezetőjétől és annak segítőitől, csapatától azonban nagyon sok munkát és kitartást kíván.
Magyarországon leginkább jól képzett, vizsgázott  területkutató- és nyomkövető kutyák bevetésére van szükség. Egy nyomkövető kutya meg tudja számunkra mutatni azt, hogy az eltűnt személy, milyen irányba, merre indult, míg a területkutató-kutya át tudja vizsgálni azt az erdős-bokros, nem átlátható területet, ahol a keresett személy esetleg tartózkodhat. Hazánkban romok kutyával való átvizsgálására gázrobbanás vagy más, az ingatlan jelentős megrongálódásával járó esemény miatt lehet szükség, amennyiben nem tudják a hatóságok, hogy hányan tartózkodhattak az épületben, illetve mindenki kimentésre került-e. Más földrengésekkel, földcsuszamlásokkal sújtott országokban rendszeres az erre képzett kutyák bevetése, és ez a mai napig az egyik leghatékonyabb és leggyorsabb módja az áldozatok megtalálásának.

Hogy néz ki nálatok egy bevetés, személykeresés? Hogyan képzeljük el a folyamatát?

P.D.: Egyesületünkhöz magánszemélyek, valamint hivatalos szervek által is érkezhet megkeresés eltűnt emberek felkutatását illetően. Leggyakrabban a rendőrség keresi meg egyesületünk vezetőjét egy eltűnt személy  elkutatásában való segédkezés kérésével. Vezetőnk a kapott információk birtokában azonnal megkezdi a csapattagok riasztását. Csapatunk több mentőkutyás szervezettel és más hivatalos szervekkel is szoros  együttműködésben van, így az adott éles keresések jellegéből fakadóan más szervezeteket is értesítünk annak érdekében, hogy minél többen tudjunk segíteni egy-egy bajbajutottnak.  Az eligazításon kapják meg a keresésben résztvevő szervek a begyűjtött információkat, melyek alapján megtervezik a kutatás folyamatát és részleteit. Legtöbb esetben a  lehetséges területeket felosztjuk, szektorokra bontjuk, melyeken a  keresésben résztvevők megkezdik a keresést. A keresést leggyakrabban csatárláncban szoktuk végezni: az emberek és a keresőkutyás párosok felállnak a terület szélén egymás mellett, a terület felszíni adottságaitól függően, kb. 20-30 méter távolságra egymástól. A terület átvizsgálását egymás mellett haladva végezzük el, közben az emberek és a kutyák folyamatosan vizsgálják a területet. Célunk minden esetben a lehető leghamarabb és leghatékonyabban megkezdeni a keresést. Kutyáink munkájára a hazai éles bevetések tekintetében elsősorban területkutatás során van szükség. A nagy erdős, mezős területek átvizsgálása főként – az eltűnt személy/személyek hollétének lehetséges feltárása mellett – a kutyák által lekeresett területek kizárása miatt fontos. Ez azt jelenti, hogy egy-egy riasztáson a kijelölt, átvizsgált területekről elmondhatjuk, hogy ott biztosan nincs az eltűnt személy.

Mostanában milyen versenyeken vetettek részt, és milyen eredményekkel?

P.D.: Igazán eredményes évet tudhatunk magunk mögött, ami az általunk szervezett Magyar Bajnoksággal kezdődött. Területkutatásban 2 csapattagunk állhatott a dobogóra: Peák Boglárka Zombival a dobogó 2. fokára, Molnár Ivett Jethroval pedig a legfelső fokára. Romkutatásban is büszkélkedhetünk dobogós helyezéssel, hiszen Volár Andrea Ardennel a 2. helyen végzett. Az év legrangosabb megmérettetésére, a Mentőkutya Világbajnokságra, idén 7 párosunk szerzett kvalifikációt, akik közül végül 3 párosunk (Molnár Ivett – Jethro, Pinkóczi Diána – Kevlár, Orosz Viktória – Ninja) képviselte a színeinket, sajnos Csóka Gabriella – Zoé párosunknak sérülés miatt vissza kellett lépnie. A VB után sem volt időnk pihenni, mert egy hónapra rá két párosunk (Pinkóczi Diána – Kevlár, Orosz Viktória – Ninja) indult romkutatásban az éves bevethetőségi vizsgán (Mission Readiness Test-en), amely a mentőkutyák által megszerezhető legmagasabb  minősítés. Mindkét páros sikeresen teljesítette a cseppet sem egyszerű kihívásokat és megszerezték a minősítést.

Milyen konkrét esetet, mentést emelnél ki munkáitok közül?

P.D.:  Egy olyan esetet emelnék ki, amely nagyon jó példa a közös munkára és arra, hogy önzetlenül tudnak az egységek segíteni egy ismeretlenen. Pár évvel ezelőtt egy Pest megyei településen a hivatásos szervek kérték a segítségünket egy idősek otthonából eltűnt bácsi felkutatásához. Ismeretlenül is fantasztikus összhangban dolgoztunk együtt a kb. 50 emberrel. Térkép felett egyeztettük, felosztottuk a lekutatandó területeket, több módszert (nyom, mantrailing, területkutató) bevetve működtünk   együtt. Az összehangolt csapatmunkának köszönhetően a bácsit 2 órán belül élve megtalálta egy keresőkutya, bár ki volt hűlve, de életben volt.

Volt egy másik olyan eset is, ami szintén sikertörténet, bár nem a  csapatmunka iskolapéldája. Egy Pest megyei intézmény sötétedéskor értesítette a hatóságokat, hogy a gondozottak létszáma nem stimmel. Családi program miatt pont a közelben tartózkodtam, így gyorsan kiértem a helyszínre. Az adategyeztetést és az információgyűjtést követően értesítettem a többi csapatot, hogy sok kutyára lesz még szükség a terület nagysága miatt. Míg vártam a többieket, körbesétáltunk a területen belül, az intézmény gondozatlan, elhanyagolt részén, ahol az intézmény dolgozói szerint biztosan nem lehet ez eltűnt, hiszen nagyon zárt a növényzet, képtelenség oda bemenni. A kísérőimmel folytatott beszélgetés közben, mint máskor is séta közben, folyamatosan figyeltem a kutyámat. Egyszer csak láttam, hogy a kutya érez valamit, jeleztem kísérőimnek, hogy álljunk meg ott, bár a dolgozók azt mondták, hogy a sűrű növényzet miatt oda a bácsi biztos nem mehetett be. Egy perc alatt megtalálta a kutya a bácsit, aki bár lekéste a vacsorát, de egészségesen előkerült, nem kellett kint töltenie az éjszakát. Sokat tanultunk az esetből és megerősítette bennünk, hogy a józan logika egy eltűnt esetében nem mindig működik.

Milyen jövőbeli terveitek vannak?

P.D.: Minden évben igyekszünk lehetőséget adni a hazai mentőkutyásoknak az ismereteik bővítésére, így a téli szezon folyamán, amikor kevesebb a  lehetőség a tréningekre, az elméleti ismeretekre helyezzük a hangsúlyt. Az elmúlt 3 év után erre a téli időszakra is tervezünk szemináriumot szervezni. Ezeket változatosan magyar és külföldi előadók tartják. Minden hazai  mentőkutyás szervezet számára lehetőséget nyújtunk a részvételre, hiszen  sok szervezet van, mindannyian más prioritásban gondolkozunk, de abban mind egyetértünk, hogy mindig szükség van a fejlődésre. Tavasszal ismét  lehetőség lesz az IRO nemzetközi szervezet vizsgáján, az országos  bajnokságon (Julius-K9 Mentőkutyás Vizsga és Magyar Bajnokság)  megmérettetni kutyáinkat. Ez a verseny jövőre már 7. alkalommal kerül a  csapatunk által megrendezésre, és jövő évben közösen rendezzük a Pest  Megyei Kutató-Mentő Szolgálattal. Tervezünk olyan tréning utakat, amelyen a saját kutyáink gyakorlati tapasztalatait tudjuk bővíteni újabb rom és terület megismerésével. A saját szervezésűek mellett pedig igyekszünk külföldi és hazai vizsgákon, mások által szervezett szemináriumokon is részt venni. Ilyen például a nemzetközi szervezet (IRO) által meghirdetett rom  tréning és a kiemelkedően hasznos szlovén rendezésű terület szeminárium, valamint az MRT-re (nemzetközi bevethetőségi vizsgára) történő felkészítő szeminárium. Hosszabb távú terveink között szerepel, hogy saját  professzionális tréningpályát, kiképző bázist hozzunk létre, ahol mind a magyar, mind a nemzetközi mentőkutyások hasznosan, kellemesen tudják kutyáikat felkészíteni az éles bevetésekre, az előttük álló  megmérettetésekre.

Hogyan tudnak titeket támogatni? Mi jelent segítséget az egyesület számára?

P.D.: Minden segítségnek örülünk. Nagy szükségünk van például az adó 1%-ból befolyó összegekre kutyáink egészségügyi ellátásának, képzésének, vizsgáztatásának finanszírozására, nem is beszélve, az éles bevetésekkel járó költségek fedezéséről. Kutyáink várják nevelőszülők jelentkezését is, akik jelképes örökbefogadással támogathatják kedvenc mentőkutyáikat. Az anyagi támogatáson kívül szívesen fogadunk tárgyi felajánlásokat is, hiszen a folyamatos igénybevétel miatt könnyen elhasználódnak a kutyás és munkavédelmi felszereléseink. Sok vizsgát és kutyás rendezvényt  szervezünk, amelynek során nemcsak az érdeklődőket, de a segítő szándékúakat is örömmel várjuk, eltűnt személyt játszani, tolmácsolni vagy éppen pakolni.

Az interjú eredetileg és teljes terjedelmében a Kutyabarát Magazin 2019. téli számában jelent meg.

Forrás: Kutyabarát.hu

Fotók: Chripko Lili, Kiss Krisztina, Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesület

24 ország 59 csapata, köztük 9 magyar vett részt a 25. Mentőkutya Világbajnokságon Franciaországban.

A nyertes magyar kutya: Zen és gazdája feladata egy földrengésben összedőlt terület átvizsgálása volt, ahol egy szálloda és egy étterem romjai között kellett túlélőket keresni. Zen pedig sikeresen megtalálta a 3 sérültet.

Zen igazán tehetséges és sikeres mentőkutya családba született: Magyarország első mentőkutya világbajnoka Zen nagypapája volt (Kuba), az unokatestvére pedig tavaly második helyezést ért el Szlovéniában, a nemzetközi mentőkutya világbajnokságon. Zen ugyan profi munkakutya, de mindemellett családtag és társ is.

Forrás és fotó: Pannon Kutyás Kutató-Mentő Csapat

(Kutyabarát.hu)

Janaki Amma és családja azonnal menekülni kényszerült, amikor falujukat elérte egy hatalmas árvíz a Nilambur-hoz közeli Nedumkayam-ban. Annyira jutott még idő, hogy az állatok ketreceit kinyissák, de mást nem tudtak tenni értük, mellig érő vízben menekültek a faluból, mindent hátrahagyva.

A család 5 kutyája viszont azonnal cselekedni kezdett és az összes kecskét és tyúkot felterelték egy magasabb pontra, ahol nem érte el őket az árvíz. Az egész kis túlélő társaság aztán itt maradt 4 napig, egészen addig, amíg az árvíz levonult és a faluba visszatértek az emberek. 4 napig éheztek a kis domb tetején, de csodával határos módon mindenki túlélte a katasztrófát.

Amikor Janaki Amma végre visszatérhetett a házához, nem hitt a szemének. Az összes háziállata sértetlenül megúszta az árvizet, bár mindegyik lesoványodott a 4 napos éhezés során, de túlélték. A kutyák pedig olyan példát mutattak összefogásból és segítségnyújtásból, mely bizony sok ember hasznára válna.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás, fotók: thehindu.com

Egy segítőkutya nem egyszerűen az ember legjobb barátja és hűséges társa, de olykor egyetlen esélye az életben maradásra, olyan veszély elhárítására, amire az ember nem képes és olyan pszichés támogatásra, melyet csak ő tud nyújtani.  A segítőkutyák ma már rengeteg területen és módon állnak az ember szolgálatában, amiért soha nem lehetünk elég hálásak.

Most végre megérkezett az első komoly, egész estés dokumentumfilm, mely 6 kutya életét és munkáját kíséri végig, annak minden fontos mozzanatát bemutatva. A főszereplők a világ legjobb segítő kutyái közé tartoznak, közülük többen is híresek már az Egyesült Államokban.

Ricochet egy szörföző érzelmi támogató kutya, az egyetlen a világon, aki speciális igényű gyerekekkel, fogyatékkal élőkkel, PTSD-s veteránokkal és azok családtagjaival szörfözik, akiknek ez az élmény sokszor az életüket változtatja meg.

Henry egy hegyi mentőkutya, aki lavinaomlás áldozatait kutatja,  Reef egy különleges vízi mentőkutya, azokat az embereket menti, akikhez az emberi mentés nehézkesen, vagy nem küldhető. Halo egy kereső- és mentőkutya, Tipper és Tony pedig orrvadászok jelzésére lettek kiképezve és Afrikában teljesítenek szolgálatot.

A film narrátora Chris Evans (Amerika Kapitány), rendezője Daniel Fergusson, aki számos filmet készített már többek között a National Geographic-nak és a Discovery Chanell-nek is.

A film magyar forgalmazásáról még nincs hír, drukkoljunk együtt, hogy a hazai mozik is bemutassák.

A film előzetesét nézve kihagyhatatlan élmény lesz! További részleteket a film weboldalán találsz.

 

Bohata Krisztina
(Kutyabarát.hu)

Forrás: superpowerdogs.com