Rengeteg tanulmány készült az elmúlt évtizedekben a kutyák viselkedéséről, agyuk működéséről és szociális fejlődésükről. Ezek segítségével ma már nagyon pontos képet kaphatunk kutyáink pszichológiájáról, viselkedésük mintázatairól, melynek segítségével megérthetjük őket és kiegyensúlyozott, biztonságos kapcsolatot építhetünk velük. Akkor nyújtanak igazán nagy segítséget ezek az eredmények, amikor nem értjük, hogy kutyánk valamit miért tesz, nem tudjuk korrigálni a viselkedési problémáit és sokszor azt sem tudjuk, hogy vajon normális ami történik, vagy valamit tenni kell a kutya viselkedésével. Az alábbi 10 kutyapszichológiai tény olyan érdekességeket tartogathat még gyakorlott gazdik számára is, mely segít még közelebb kerülni kutyánkhoz és jobban megérteni viselkedését.

1. A kutyák nagyon hasonlóan reagálnak a verbális és non-verbális jelekre, mint a két éves gyerekek. Egyes kutyák még az alap jelbeszéd megértésére is képesek
2. MRI felvételek bizonyítják, hogy a kutyák a pozitív érzéseket ugyanúgy élik meg, mint a gyerekek. Többek között az ismerős ember látványára is hasonló érzésekkel reagálnak.
3. Egy kutya négyszer akkora eséllyel lesz agresszív, ha férfival sétál. Ez azért van, mert a kutya képes átvenni gazdája, kísérője érzéseit, így az agressziót is.
4. A kan kutyák sokkal jobban szeretnek játszani nőstényekkel, míg a nőstények nem tesznek különbséget nemek között, amikor játszópajtást választanak. Ez valószínűleg onnan ered, hogy a szukák minden utódukról gondoskodnak az alomban, nemtől függetlenül, ezt pedig a játékkal kötik össze.
5. A rendszeres sétáltatás jobb viselkedést eredményez a kutyáknál. Növeli a fegyelmet és az együttműködést.
6. Van jelentésbeli különbség a kutyáknál abban, hogyan csóválják a farkukat. Jelenthet boldogságot, szomorúságot, összezavartságot, figyelem felhívást.
7. A kutyák sokat tanulnak más kutyáktól, képesek lemodellezni a viselkedésüket. Ezért sokkal könnyebb egy másik (már képzett) kutya mellett tréningezni egy újonnan érkezőt.
8. A kutya az emberi érzelmeket is érti és figyeli. Képes azonosítani a gazdája pozitív és negatív érzéseit, így arra a képes, hogy például egy olyan játékot válasszon a sok közül, melyről tudja, hogy gazdája szereti.
9. Szintén MRI vizsgálattal mutatták ki, hogy a kutya agya hasonlóan reagál az öröm és a fájdalom hangjaira, tehát képes különbséget tenni az emberi hang által kifejezett érzelmek között.
10. Az idősödő kutyákban kialakulhat szorongás és félelem olyan dolgok iránt, melyekkel korábban nem volt probléma. Ilyen például a tűzijáték, petárda. Soha ne vegyük tehát biztosra, hogy kutyánk nem fél a durrogástól, mert eddig sem félt.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: www.petcarerx.com

Fotó: pixabay

Gyufa feladata lesz a tűzeset helyszínén az égésgyorsítók keresése és jelzése, ezzel is támogatva a tűzvizsgálati hatósági eljárást.

Gyufa kiképzése folyamatosan zajlik, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Kutyás Szolgálatának kutyavezetői jelenleg a tűzesetek helyszíneihez szoktatják. A katasztrófavédelem videója ebbe enged betekintést.

A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Kutyás Szolgálata 2000-ben alakult. Két feladatra specializálódtak: személykeresésre és tűzvizsgálatra.

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Fővárosi Katasztrófavédelem

Egy hétköznapi példával szemléltetve ez úgy néz ki, hogy ahelyett, hogy jól elverik a kutyát, aki felugrik a gazdira, inkább megtanítják neki, hogy ha a gazdi hazaér, szépen, ülve várja, amíg meg nem engedik neki, hogy játsszon. Napjainkban szerencsére már széles körben népszerű és elfogadott a pozitív módszer, de még így is számos tévhit kering, amelyekből néhányat most igyekszünk megcáfolni.

Tévhit: A pozitív módszer csak addig eredményes, amíg a kutya jutalomfalatokat kap.

Tény: A kutya számára értékes jutalmakat addig használják a kiképzés során, amíg a kutya megbízhatóan nem reagál az adott parancsra. Amint ez megtörténik, az értékes jutalmat már csak egyre ritkábban kapja, és kisebb dicséretekkel, jutalmakkal díjazzák az elsajátított viselkedést, ennek ellenére a kutya továbbra is teljesíteni fogja a parancsot. A gyakorlatban a váltakozó jutalmazás (értékes és kevésbé értékes jutalmak) hatására a kutyák gyorsabban és megbízhatóbban reagálnak a parancsra. Ez a technika elméletben ugyanarra az elvre épül, mint ami miatt a kaszinók nyerőgépei is hamar függőséget okoznak. Így tanulják meg a kutyák, hogy ugyan nem kapnak minden alkalommal jutalmat, de mindig van rá esély, ezért a jövőben még keményebben fognak dolgozni érte.

Tévhit: A pozitív tréning lassan hoz eredményt.

Tény: Valójában a gazdik általában meglepődnek, hogy milyen gyorsan hoz látványos változást a kutya viselkedésében a pozitív módszer. A pozitív tanítás megváltoztatja azt, ahogy a kutya érez, ezáltal segít abban, hogy a helyes viselkedést válassza a helytelen helyett. Amint a kutya megtanulja, hogy az általunk állított kereteken belül hozzon csak döntéseket, mindannyiunk élete harmonikusabb és kiegyensúlyozottabb lesz. Természetesen, a komolyabb, mélyen gyökerező problémák megoldása időbe telhet, de kérdés, hogy mi a cél? Gyors megoldást keresünk, amely csak elkendőzi a problémát, vagy a mélyére ásunk és az okokat szüntetjük meg? Ez utóbbit választva a kutya viselkedésében gyökeres és tartós változások érhetők el.

Bujdosó-Szalay Adél

(kutyabarát.hu)

Forrás: Victoria Stilwell- positively.com

Képek: Halans – Puppy Class series / @flickr

A cikk első részében arról volt szó, hogy miért tartják az emberek alapvetően szükségesnek a nyakörvek használatát, illetve az elektromos, fojtó és szöges nyakörvek és az ezekkel az eszközökkel járó veszélyek témájával foglalkoztunk. A folytatásban rátérünk arra is, hogy vajon miért nem tiltják be ezeket az eszközöket, ha ennyire kockázatos a használatuk, de a pórázhasználatról is lesz pár gondolat.

„A póráz használata korlátozza a kutyát.”

„A póráz tulajdonképpen csak egy eszköz, egyfajta köldökzsinór kutya és gazdája között, amelyet lehet jól és rosszul is használni.”

Ha jól használjuk, a póráz lehetőséget biztosít arra, hogy a kutyánk részt vehessen a mindennapi életünkben, elkísérhessen minket sétáinkon és a városban. Azok a kutyák, akik nem tanulják meg a pórázon sétálást, sajnos sok mindenből kimaradnak, gyakorlatilag el lesznek vágva a külvilág minden ingerétől, amelyben egy szépen sétáló kutyának része van. A gazdi felelőssége, hogy megtanítsa a kutyát a pórázon sétálásra, hogy érdekes és változatos programokban vehessenek részt!

Sajnos a póráz rossz használata kárt is okozhat. Figyeljünk arra, hogy mi folyik a póráz másik végén: adjunk időt a kutyánknak, hogy élvezze az érzékszervi hatásokat, amik érik, hagyjuk szaglászni, ne rángassuk el minden érdekes dologtól. A séta során tartsuk tiszteletben a kutyánk igényeit, de várjuk el tőle is, hogy együttműködjön velünk.

A póráz húzása talán a leggyakoribb konfliktusforrás kutya és gazdi között, és sokszor ez sajnos odáig fajul, hogy a gazdi inkább nem is viszi el sétálni a kutyát. Valóban borzasztóan fárasztó és bosszantó dolog egy állandóan a pórázt húzó, rángató kutyával sétálni – minden, csak nem kikapcsolódás. A pórázon sétálás nem része a kutya természetes viselkedési repertoárjának, hanem pontosan ellentmond az ösztöneiknek: ők szaladgálni, kergetni és felfedezni szeretnének. Viszont az emberi társadalomba való beilleszkedésnek fontos része ez a képesség, épp ezért kell kellő időt és energiát ráfordítanunk, ha kell, szakértő segítségét is igénybe vennünk, hogy kutyánk megtanuljon pórázon sétálni. A pórázhoz szoktatás rendkívül fontos a kölyköknél, de felnőttkorban is tanítható és a kutyák képesek elsajátítani a pórázon sétálás művészetét.

Jessica Pierce és Marc Beckoff (e cikk társszerzője) közös könyvükben, az Unleashing Your Dog: A Field Guide to Giving Your Canine Companion the Best Life Possible (körülbelüli fordításban: Engedd szabadjára a kutyádat! Gyakorlati útmutató, hogyan biztosítsuk a lehető legjobb életet négylábú kedvenceinknek) c. kötetben arról írnak, hogy “ezek az eszközök sokszor szükségesek, de mindig tartsuk észben, hogy mennyiben korlátozzák a kutyák szabadságát és hogyan árthatnak a kutyánknak.”

A kutatások és a kiképzők szerint is káros a büntetés és negatív megerősítés alapú kiképzés. Fontos, hogy a tanítás és a mindennapi élet során is pozitív megerősítésre építsünk a büntetések helyett. A pozitív megerősítésre épülő tanítási technikák ugyanolyan eredményesek, mint a büntetés-alapú és negatív-megerősítéses módszerek, ráadásul, az erőszakmentes kiképzés nem is baleset- és sérülésveszélyes: nem okoz sem lelki, sem fizikai sérüléseket a kutyáknak. (Ha kérdésed van a pozitív megerősítéses technikákkal kapcsolatban, vagy gyakorlati tanácsot szeretnél kérni, fordulj bátran a magyarországi pozitív megerősítéssel oktató kutyaiskolákhoz és trénerekhez!)

Nemcsak a kutyák, de a gazdik számára is okozhat kellemetlen érzést, aggodalmat vagy akár lelki kérdést is a negatív megerősítéses eszközök használata (pl. elektromos nyakörv). Egyre több országban, például Svájcban, Szlovéniában, Németországban, Ausztriában és Svédországban már be is tiltották az elektromos nyakörvek használatát.

Lehet, hogy az elektromos vagy fojtó nyakörvvel fegyelmezett kutya “alapvetően boldog” vagy “jó életet él”, ne felejtsük el, hogy ezek az eszközök arra az elvre építenek, hogy a kutyának “negatív megerősítéssel”, azaz fájdalommal jelzik, ha rosszat tesz. Dr. Zazie Todd így fogalmaz: 

Bujdosó-Szalay Adél
(Kutyabarát.hu) 

Forrás: psychologytoday, The Bark, Should Dogs Be Shocked, Choked or Pronged?

Szerzők: Marc Bekoff, világhírű etológus és viselkedéskutató & Mary Angilly, okl. erőszakmentes tréner; Boulder, Colorado, USA

Képek: @flickr

A nyakörvek fizikai és mentális sérüléseket is okozhatnak a kutyáknak.

Amikor négylábú családtag érkezik az életünkbe, szinte első dolgunk, hogy egy szép új nyakörvet válasszunk neki. Sokan azonban elektromos, fojtó vagy szegecses nyakörvet választanak, mivel úgy gondolják, hogy ezekkel az eszközökkel könnyeben gyakorolhatnak fegyelmet a kutyájuk felett. A kutyánk szociális tere és szabadsága felett mi, gazdik rendelkezünk. Mi döntjük el, mikor és mit ehetnek, mikor és kikkel játszhatnak, mikor és mennyit tartózkodhatnak a szabadban. A sétáink során a póráz és a nyakörv segítségével mi határozzuk meg a tempót és az útvonalat is, hogy merre mozoghat a kutyánk.

Az irányításunk szükséges ahhoz, hogy kutyánk elboldoguljon az emberek világában és kiegyensúlyozott életet élhessen. A jól nevelt, jól szocializált kutyáknak sokkal könnyebb az életük, mivel a gazdik könnyedén magukkal vihetik őket, részt vehetnek kutyás és szabadtéri programokon, ezzel változatos környezetet teremtve nekik. A felelős gazdik célja az kell, hogy legyen, hogy irányításuk alatt a kutyáik olyan társas lényekké fejlődjenek, akik előtt megnyílik a világ, gondtalanul sétálhatnak a parkban, játszhatnak a futtatóban vagy elmehetnek összejövetelekre. Kérdés azonban, hogy a tökéletes irányításhoz valóban szükség van-e olyan eszközökre, amelyek testi és lelki sebeket ejthetnek rajtuk?

Vajon miért esik sok gazdi választása olyan eszközökre, amelyek közvetlen kapcsolatba kerülnek a kutyák nyakával, stresszt és kényelmetlenséget, de akár fájdalmat is okozhatnak, ráadásul hosszú távon káros hatásaik lehetnek a kutyák egészségére nézve? A nyakörvek használatát olyan problémákkal hozták összefüggésbe, mint az ájulás, a légcső, a nyelőcső vagy a gerincvelő sérülései, a nyakcsigolyák elmozdulása, fulladás, bőrsérülések, kiugró szemgolyók és agyi károsodás. Egy 424 kutyán végzett vizsgálat szerint 91%-uknál nyaksérülés következett be azért, mert húzták a pórázt vagy a gazdi erőteljesen visszarántotta őket. (Hallgren, 1991.)

Mary Angilly, okleveles erőszakmentes tréner (a cikk társszerzője) élénken emlékszik vissza egy esetre, amikor még állatorvosi asszisztensként dolgozott. Egy nap egy hölgy kétségbeesve szaladt be a rendelőbe, a kutyájának ugyanis kiugrott a szeme. Állítólag csak sétáltak, és hirtelen ez történt. Később a hölgy elmondta, hogy fojtónyakörvvel sétáltak, és a kutyája elkezdett húzni, amikor meglátott egy másik kutyát. Annyira belemerült, hogy a mellső lábai elemelkedtek a talajról, minden erejével belefeszült a pórázba.

A gazdi nem akarta elveszíteni az uralmat a kutya felett, ezért ő is húzta a pórázt maga felé, amíg a másik kutya el nem tűnt. Amikor elmúlt a veszély, akkor vette észre, hogy a kutyája szeme előreesett. Szerencsére a kutya szemét meg tudták menteni, és a gazdi a rendelőből már hámban vezette ki a kutyát.

A nyakörv használata általánosan elfogadott dolog. Ha megkérdezzük, hogy miért visel a kutya nyakörvet, a legtöbb gazdi válasza, hogy így szokás. Annyira része a kultúránknak, hogy nem is vesszük észre, hogy miért és mire használjuk a nyakörvet.

Egy másik történet, amellyel már talán többen is találkoztunk, hogy kutyaiskolában vagy kutyanapköziben magától értetődően, a gazdit sokszor meg sem kérdezve, vagy esetleg a kiképzés/nevelés részeként beállítva használnak elektromos vagy szöges nyakörvet a „nehezebben kezelhető” kutyákon. Sokszor a gazdik ilyenkor nem mernek szólni, vagy elfogadják a „profi” tanácsait, pedig ez az eljárás messze nem profi. Az elektromos és szöges nyakörveket azért használják, hogy fizikai fájdalmat okozzanak a kutyának, és ezzel elvegyék a kedvét a nem kívánt viselkedéstől. Ezek az eszközök, és a fojtó nyakörvek is fájdalmat és szenvedést okoznak a kutyának, nem beszélve az esetleges sérülésekről.

Egy gyermeket megtaníthatunk olvasni úgy, hogy (a) minden rosszul kimondott szó után megütjük, vagy (b) együtt dolgozunk, és minden jól kiolvasott szó után megdicsérjük. Mindkét módszerrel el lehet érni ugyanazt az eredményt, mégis melyiket választanád? A válasz egyértelmű, holott az elektromos, szöges és fojtó nyakörveket használók a gyakorlatban mégis az (a) módszer mellett döntenek a kutyáik tanítása során, holott vannak alternatív módszerek is.

A trénerek többsége ellenzi ezeknek az eszközöknek a használatát és nem javasolja a gazdiknak sem, mivel a szakszerűtlen használat súlyos sérüléseket okozhat. A tévhittel ellentétben, a kutyák bőre nem vastag a nyakukon és a bundájuk sem védi meg őket a sérülésektől. Az emberek bőre a nyakon 10-15 sejt vastagságú, míg a kutyáké mindössze 3-5, szóval, ha az embereknek fájdalmas lenne szöges nyakörvet viselni, a kutyáknak még inkább az.

Dr. Zazie Todd, a Companion Animal Psychology oldal szerkesztője szerint „sokan azt hiszik, hogy a kutyák a szőrzetük miatt védettebbek (a külső behatásokkal szemben), mint mi emberek csak a bőrünkkel, de a kutyák nyaka nagyon érzékeny. A nyakban olyan érzékeny szervek találhatók, mint a légcső, amelynek nem tesz túl jót, ha nagy nyomásnak van kitéve. Kifejezetten veszélyes ez a brachycephal kutyákra (mint a mopsz vagy a bulldog-félék), amelyeknek amúgy is gondot okozhat a légzés.”

A szöges és fojtó nyakörveket általában azoknál a kutyáknál használják, akik húzzák a pórázt, és a gazdi úgy érzi, más nem használ. A fizikai fájdalom ellenére azonban sokan ezekkel az eszközökkel is húznak, és ez nagyon sérülésveszélyes. A mellkason záródó mellény fazonú hám sokkal jobb választás ilyen esetben, mivel a kutyák általában nem szeretik, ha egy oldalra húzzák őket, ráadásul, így nem kell attól tartani, hogy egy erősebb rántás, vagy a folyamatos húzás sérülést okoz a nyakon. Gyakori látvány, és sokan talán már tapasztaltuk is, hogy a kutyánk annyira meg akar indulni előre, hogy szinte lefojtja magát egy sima nyakörvön is, ezért a trénerek és az állatorvosok egyre növekvő számban javasolják, hogy inkább hámot használjunk a sétákhoz, de futáshoz mindenképpen.

Bujdosó-Szalay Adél
(Kutyabarát.hu) 

Forrás: psychologytoday, The Bark, Should Dogs Be Shocked, Choked or Pronged?

Szerzők: Marc Bekoff, világhírű etológus és viselkedéskutató & Mary Angilly, okl. erőszakmentes tréner; Boulder, Colorado, USA

Képek: @flickr

Index kép: pexels.com

A körülményeket feltáró nyomozás során a rendőrség borzalmas körülményeket talált a kiképző telepen. A kutyákkal kegyetlenül bántak, és – a hivatalos jelentés szerint – nem állt rendelkezésükre elegendő ivóvíz, étel és megfelelő árnyékos hely sem. Gunnar fájdalmas szenvedése és halála megelőzhető lett volna, pusztán az emberi mulasztás és felelőtlenség okolható érte.

Gunnar gazdája, Denise Swank beperelte a kiképzőt szerződésszegésért és a kaliforniai állat-egészségügyi és biztonsági szabályok megsértéséért. A Napa megyei bíróság egyetértett a vádakkal, és 60 000 dollárt (körülbelül 17 millió forint) ítélt meg kártérítésként.

A kiképző nem jelent meg a bíróságon, és nem is válaszolt az őt ért vádakra. Az ítélethozatalt követően azt nyilatkozta, hogy fellebbezni fog, mivel ő semmi rosszat nem tett és nem érzi magát felelősnek Gunnar haláláért. A kártérítését összegét nem lesz egyszerű megkapni, mivel a vádlott a 6 000 dollár kiképzési díjat sem hajlandó visszatéríteni, bár Swank kérheti a tréner bérének befagyasztását és jelzálogot az ingatlanára.

A kiképzőnek és üzlettársának egyenként 8 állatkínzási ügyben kell majd bíróság elé állnia, mivel a nyomozás során még hét másik kutyát is találtak a létesítmény területén, aggasztó állapotban. A kiképző ráadásul más címen tartotta a kutyákat, mint amit a gazdinak megadott.

Egy kutya elvesztésének fájdalmát semmilyen kártérítés nem enyhítheti, de ez az ítélet talán megakadályozza, hogy ez a szörnyűség más kutyákkal is megtörténhessen. Sokáig a kutyákat csak tulajdonként kezelték, pénzbeli értéküket aszerint állapították meg, mennyibe kerül egy új kutya a régi helyett. (Tudjuk, hogy egyetlen kutya sem pótolható, de ez is érzékelteti a törvénykezés hozzáállását a kutyák megítéléséhez.) Reményre ad tehát okot ez az ítélet, mivel a bíróság nemcsak a kutya „pénzbeli értékét” vette figyelembe a kártérítés megállapításakor, hanem azt, hogy Gunnar milyen értéket képviselt a gazdája számára, illetve milyen érzelmi veszteséget, lelki törést és stresszt okozott Denise-nek Gunnar elvesztése.

Az Amerikai Egyesült Államokban a szenvedés – beleértve a sérüléseket, rossz bánásmódot és akár a haláleseteket is – nem egyedülálló a privát kutyakiképzők tevékenységében. Bár természetesen léteznek megbízható trénerek is, komoly kockázata van annak, ha nem a gazdi szeme láttára folyik a kiképzés. Számos gazdi lát jelentős javulást a kutya viselkedésében a kiképzést követően, de sokszor rájönnek, hogy ez valószínűleg rossz élményekkel is társul. A szakértők azt javasolják a gazdiknak, hogy legyenek nagyon körültekintőek és óvatosak, mielőtt panziós kutyakiképzést és trénert választanak.

Bujdosó-Szalay Adél / kutyabarát.hu

Forrás: The Bark

Képek: The Bark, @flickr