A minap egy frappáns bejegyzést osztottam meg, szívügyem, az erőszakmentes kutyanevelés kapcsán. Barátnőm, aki nem kutyás, szinte azonnal reagált: „Ha ezt minden kutyás tudná, jobb hely lenne a világ!”. Hozzátenném, hogy szerintem nemcsak a kutyások, hanem mindenki profitálhatna e tanácsokból, és valóban, sokkal egyszerűbb lenne a világ és boldogabbak lennének kutyák, gyerekek, felnőttek egyaránt.

Egyébként semmi titok nincs benne. A kutyás világban az utóbbi időben már minden mozzanata megjelent valahol. A gyermeknevelés és az oktatás területén is találkozhattunk már ezekkel a tanácsokkal, elvekkel.

Az alapgondolat a következő: Ha a kutyánk nem ért vagy nem tud valamit, nem úgy viselkedik, ahogy mi az adott helyzetben várnánk, akkor ne a rosszat tételezzük fel róla. Azaz, ha „makacskodik”, „ugat”” vagy „rossz”, azt nem ezért teszi, mert egy megátalkodott, rosszindulatú, elvetemült neadjisten „domináns” valaki. Nincsenek világuralmi tervei és minket sem akar uralni, hanem egyszerűen nem érti, nem biztos benne, vagy nem tudja hogyan kell csinálni. Esetleg nem tanulta még meg, hogy mit várunk tőle, vagy megijedt, félénk egy adott helyzetben.

Ha így szemlélünk egy szituációt, akkor máris sokkal egyszerűbb megfelelően reagálnunk.

Kutyánk nem érti a helyzetet. Rákiabálunk. Megrántjuk a nyakörvét. Kiabálunk megint. Ettől csak annyival fogja jobban érteni, mint ha egy külföldinek ordítva mondjuk, hogy KE-LE-TI PÁ-LYA-UD-VAR!

Kutyánk nem érti a helyzetet. Megpróbáljuk máshogy magyarázni neki, más helyzetbe, kontextusba hozzuk. Türelemesek és segítőkészek vagyunk. A megértés, haladás apró morzsáit is díjazzuk. És megérti! És örülünk, és ő is örül, és mindenki jól érzi magát.

Azt azért természetesen engedjük meg, hogy a kutyáknak is van szabad akarata. Amit kifejezésre juttathat, sőt, érdemes bátorítani is ebben, hiszen a szabad döntés a kutya mentális egészségének fontos alapja.

Mennyire fontos a kutyánk életében a szabad döntés?

Az, hogy mi mikor engedünk az ő akaratának és mikor nem, az a mi döntésünk, amelyet felelősséggel hozunk meg. Ez egyfajta partnerség, amelyben miénk ugyan az utolsó szó, de az ő véleménye is fontos. A partnerség nem diktatúra. Nem rákényszerítjük a másikra, amíg aztán az fel nem lázad, és a rendszer össze nem omlik, hanem idővel, közösen építjük fel.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Kép: Photo by Ivan Babydov from Pexels

The post Ha ezt minden kutyás tudná, jobb hely lenne a világ! appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A szöges, fojtó (esetleg elektromos) nyakörveket általában akkor használják egyes kutyakiképzők és gazdik, amikor a kutya „kemény”, „nehéz eset”, vagy éppen „olyan fajta”. Az érvek a szöges fojtó mellett számosak lehetnek, de a közös bennük, hogy a kutya „viselkedése” vagy „temperamentuma” indokolja.

A szöges fojtó nyakörv működési elve egyszerű. Ha a kutya húz a pórázon, fájdalmat okoz neki. Gondoljunk bele, hogy ha nem okozna fájdalmat, akkor nem működne. Mi is kiválthatjuk a fájdalmat, ha rántunk egyet a pórázon. A hagyományos szöges fojtó nyakörv két „beállítást” tesz lehetővé. Az egyik, hogy a rögzített gyűrűbe kapcsoljuk a pórázt, így csak a szögek fejtenek ki kellemetlen nyomást a kutya nyakára, ha belefeszül a nyakörvbe (húz).

A másik „funkció” a fojtó, amikor a mozgó karikába akasszuk a pórázt. Ilyenkor nem csak a kutya nyakának frontális részébe nyomódnak bele a szögek, hanem körkörösen fojthatjuk is a kutyát.

És igen, ez fáj és kellemetlen. Pont ezért működik. Ha nem fáj eléggé, akkor nem működik.

Ha egy gazdi vagy kiképző a szöges nyakörv mellett érvel, legtöbbször nem azt hozza fel, hogy „nem tudom megértetni a kutyámmal, hogy ne húzzon, és nincs jobb ötletem”. Többnyire inkább a fajta erejével, habitusával magyarázzák. Például, hogy ezt a fajtát így kell tanítani, mert az erőszakmentes módszerek nem működnek náluk. Nem vitatjuk, hogy léteznek fajták, amelyek erőteljesebbek, energikusabbak és ösztön-erősebbek lehetnek másoknál.*

Ugyanakkor, a kutyák kognitív képességei és taníthatóságuknak módja nem fajta-függő.

A kutyákkal szemben rengeteg előítélet él – az ember fejében. Ha egy vizsla húz pórázon, eszünkbe sem jut, hogy szöges fojtót tegyünk rá, hiszen a vizsla „okos, tanulékony és emberszerető”. Egy bull-típusú kutya, rottweiler, staffi, stb. sokszor nem kapja meg ezt a típusú hozzáállást. Még el sem kezd húzni, már rádobják a fojtót, mert „kemény kutya”. Érdemes elgondolkozni azon, hogy a kutyák szellemi, értelmi képességei egy 2-4 éves gyermek szintjének felelnek meg. Ami azt jelenti, hogy lehetőségünk van a kutyánkat tanítani.

Ha egy kétéves nem érti meg, hogy ne szaladgáljon előre túlságosan, megfogjuk a kezét és elmagyarázzuk neki, hogy mit szeretnénk tőle. Ha nem érti, próbáljuk máshogy. Nem teszünk rá fojtó nyakörvet, még akkor sem, ha az apukája bokszoló, vagy a családban a felmenők mind rendőrők vagy katonák voltak.

A kutyák esetében ugyanakkor nem próbáljuk megértetni magunkat velük, hanem az azonnali, gyors megoldásokat részesítjük előnyben.

Érdekes módon, a legtöbbször nem merül fel bennünk a tanítás során, hogy esetleg mi magyarázunk valamit rosszul. Általában „a kutya nem érti”. Talán hátraléphetnénk néha, és megpróbálhatnánk átlépni egy kicsit az ő helyébe. Lehet, hogy többször is próbálkoznánk, mielőtt előkerülne a szöges fojtó nyakörv.

Ez a cikkünk is érdekelhet: A nagy nyakörv dilemma

*A szöges fojtó nyakörvek humánus alkalmazása a kontroll során a professzionális kiképzők által nem tartozik a cikk fókuszába. Itt a kedvtelésből tartott kutyák tanításában és az „utcai” használatban alkalmazott nyakörvekről van szó. Amely esetben a kényszerítő eszközök állandó használata csak ideiglenes megoldást nyújthat és nem pótolja a szakértelem és a türelem hiányát.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Felhasznált források: https://www.companionanimalpsychology.com/2015/05/where-do-people-get-information-about.html; https://www.zippitydodog.net/ethics.html; https://eileenanddogs.com/blog/2021/10/06/questions-about-bizarre-prong-collar-diagram/; Zazie Todd: Kép: Photo by Makarand Sawant from Pexels

The post Miért működik a szöges fojtó nyakörv? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Erőszak. Tudjuk, hogy akár életre szóló sebeket ejthet. Mégis, sokszor szemet hunyunk felette.

A kutyáink testi, lelki és mentális egészségéért teljes mértékben mi vagyunk felelősek. Ugyanúgy, ahogy nekünk kell orvoshoz vinni és gyógyíttatni, ha megbetegszik, a lelki problémákkal is nekünk lesz később dolgunk. Ezért nagyon fontos, hogy az első naptól kezdve igyekezzünk kutyánknak békés, nyugodt és kiszámítható környezetet biztosítani.

Ebbe pedig beletartozik az is, amikor nem mi, hanem más vigyáz rá. Legyen szó kutyaiskoláról, napköziről vagy panzióról, esetleg kutyaszitterről, fontos, hogy mindig legyünk résen. Győződjünk meg róla, hogy kutyánkat nem olyan környezetben hagyjuk, ahol esetleg erőszak érheti vagy erőszakos hatásoknak lehet kitéve.

Az erőszak ugyanis már rövid távon is okozhat fizikai, lelki és mentális sérülést. Ezek közül legtöbbször a fizikain botránkozunk meg – és ezt is vesszük talán legkönnyebben észre – holott a mentális és lelki sérülések sokszor mélyebb és nehezebben gyógyuló sebek.

Az alábbiakban összegyűjtöttük a kutyás közegekben leggyakrabban előforduló „módszereket”, melyek ugyan az erőszak kategóriába esnek, mégis elterjedtek és sok helyen elfogadottak.

• fizikai fájdalom okozása: orra koppintás, ütés, rúgás, csípés, fülhúzás, szőr meghúzása, stb.
• félelemkeltés: kutya fölé magasodás, kutya megijesztése, kutyára kiáltás, ordítás; kellemetlen, hangos hangok a kutya elijesztésére stb.
• fájdalmat okozó eszközök alkalmazása: szöges nyakörv, elektromos nyakörv, fojtó póráz stb.
• eszközök fájdalommal járó alkalmazása: túl szoros nyakörv, póráz hirtelen rántása, póráz felfelé rántása, „kiemelés” póráznál vagy nyakörvnél fogva stb.
• agresszív viselkedés imitálása: alfa forgatás, nyak bőrének rángatása, földre levitel, farkasüvöltés, stb.
• kutya megalázása, biztonságérzetének drasztikus csökkentése: magára hagyás, kizárás, „falkából kizárás”, ignorálás stb.

Az, hogy mi számít erőszak cselekménynek és mi nem, az rendkívül szubjektív.

Megütni egy nőt: erőszak. Megütni egy gyermeket: szintén. És megütni egy kutyát? IGEN. Ettől függetlenül sokan megteszik. Mindhármat, vagy csak egyiket-másikat. Ettől még jogunk van ahhoz, hogy ne hagyjuk, hogy megtörténjen. Ismerjük fel a „rejtett erőszak” jeleit és ha kell, merjünk a kutyánk nevében nemet mondani.

Röviden: bármilyen olyan tett, amely a kutyánkban félelmet kelt, neki fájdalmat okoz, lehet erőszak. Különösen, ha a félelem, fájdalom hatására akarják rábírni valamilyen feladat végrehajtására.

Tények és tévhitek a pozitív megerősítést használó tanítási módszerekről

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: Alexandra Horowitz: Kutyabarát könyvajánló: Being a Dog; A kutyások és az együttérzés; Marc Bekoff: Emotional Lives of Animals; Kép: Photo by RODNAE Productions from Pexels

The post Az erőszak ötven árnyalata appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Mindannyiunk célja, hogy kutyánk jól nevelt eb legyen, aki eligazodik és jól érzi magát az emberi szabályok mentén. Biztosan abban is egyetértünk, hogy mindezt erőszakmentes módon szeretnénk elérni.

Hiszen nem bántanánk a kutyánkat, ugye? Nevelni és nem megfélemlíteni szeretnénk. Azt szeretnénk, ha azért tartana velünk és azért tenné amit kérünk tőle, mert ő is azt szeretné.

Ma már a kutyaiskolák és trénerek is az erőszakmentes elveket tűzik a zászlajukra, hiszen ki vinné imádott  kutyáját egy olyan helyre, ahol azt ígérik, hogy megütik, ordítanak vele, a földbe döngölik vagy rendszeresen megfélemlítik. Nem a legjobb hívószavak.

Mikor érdemes kutyáddal elkezdeni a tanulást? A kölyökkutyák korai életszakaszai és a szocializáció

Ugyanakkor fontos, hogy ne csak a külcsín, azaz az ígéret, hanem a belbecs, azaz a tényleges módszer alapján döntsünk egy oktató vagy tanfolyam mellett. Ha pedig nem úgy zajlanak a dolgok, ahogy ígérték vagy nekünk belefér, ne féljünk szóvá tenni vagy akár távozni.

Létezik valóban erőszakmentes kutyanevelés. De nem minden magát erőszakmentesnek hirdető tréner alkalmaz (kizárólag) ilyeneket!

Gyakran találkozhatunk olyannal, hogy egy oktató erőszakmentes – egészen addig, amíg „probléma” nem adódik. Ilyenkor „a problémás kutya” esetében „keményebb” viselkedést vár el a gazditól, vagy éppen maga vállalja fel a fegyelmező szerepet. Egy erőszakmentes oktató mindig erőszakmentes. Nincs olyan helyzet, amelyben az erőszakhoz nyúl megoldásként.

Azt is fontos tudni, hogy az erőszakmentes oktatás a gazdi részéről nagyobb elköteleződést, esetleg több tanulásra fordított időt követel meg. Mindenképpen alapvető azonban a több minőségi együtt töltött idő. Enélkül nem alakulhat ki az a kapocs, kötődés, amely a kutya-gazdi kapcsolatban a hatékony kommunikáció alapja. Ezért fontos, hogy ne a gyors eredményt, hanem a hosszútávú stresszmentes közös életet tűzzük ki célul – és ne adjuk fel a tanítást és csapjunk át agresszívba, ha a kutyánk nem elsőre érti meg, amit tanítani szeretnénk neki.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Kép: Photo by Samson Katt from Pexels;

The post Erőszakmentes kutyanevelés a valóságban appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A különböző erőszakon és dominancián alapuló kutyakiképzési módszerek tudományos kritikája ma már szélesebb körben is egyre elfogadottabbá válik. Ennek egyik folyománya, hogy olyan „új” kifejezésekkel találkozhatunk, mint például a tanult tehetetlenség (learned helplessness). A szavak mellett azonban gyakran homályba borul maga a fogalom, és sokan csak felszínesen ismerik meg és használják. Holott, a pontos értelmezéshez – és ezáltal a helyes alkalmazáshoz – elengedhetetlen, hogy mélységében is megértük, miről van szó.

A tanult tehetetlenség fogalmát gyakran használják, ha a dominancián vagy erőszakon alapuló kiképzés kerül szóba. Tulajdonképpen ez a fogalom világít rá talán legélesebben a dominancia-elvű tanítás visszásságára. A módszer elméleti hátterének alapja, a dominancia elve, gyakorlatilag arra bátorítja a gazdikat, hogy a kutyájukra ráerőltessék, bármi áron az akaratukat. Az elmélet feltételezi, hogy a kutyák szándékosan ellenszegülnek, a saját dominanciájukat akarják erősíteni az ember akaratával szemben.

Szerencsére, tudományosan is bizonyították már, hogy a kutyák inkább együttműködni szeretnek az emberrel, és ha valamit „nem akarnak csinálni” vagy „csak azért sem hajlandóak megtenni”, annak nem a domináns személyiségük áll a hátterében. Az erőltetésnek és a gyakran erőszakos módszereknek köszönhetően azonban látszólag valóban „engedelmes” viselkedés érhető el.

Ennek hátterében a tanult tehetetlenség áll.

Maga a fogalom Martin E. P. Saligman pszichológus nevéhez fűződik, aki az 1960-70-es években a Pennsylvaniai Egyetemen végzett kísérletei során figyelte meg (és előszeretettel váltotta ki) a jelenséget. A kísérletben egyfajta felfüggesztett hámba szíjazott kutyákat, akiknek a fejét egy keretben rögzítették, így nem tudnak semmilyen módon sem menekülni az őket érő hatások elől.

A kontrollcsoportban lévő kutyákat is ugyanolyan hatásoknak tették ki, de ők elmenekülhettek.

És el is menekültek, ugyanis a hatások között akár több percen át tartó folyamatos, fájdalmas elektrosokkolás, hangos hanghatások és egyéb rettenetesen fájdalmas dolgok szerepeltek, melyekből a kontrollcsoport alanyai vadul menekültek, míg a leszíjazott kutyák számára nem volt menekülési lehetőség. Ők egy darabig próbálkoztak kétségbeesetten kijutni a helyzetből, de többszöri sikertelen próbálkozás után feladták.*

Később mindkét csoport tagjait olyan kísérleti helyzetbe helyezték, amelyben elektrosokkot kaptak, de könnyen kimenekülhettek. A kontrollcsoport tagjai (akik előzőleg is menekülhettek) gond nélkül kijutottak, míg (az előzőekben leszíjazott) társaik meg sem próbáltak menekülni, csak ültek és tűrték a fájdalmat – látszólag engedelmesen. A kutyák akkor sem mozdultak ki a fájdalmas helyzetből, ha a kísérletet végző kutatók jutalommal csalogatták őket, vagy ők maguk akarták kiemelni őket a helyzetből.

Emlékeztet valamire?

A kutyák megtanulták, hogy semmi értelme ellenállni, hiszen nem menekülhetnek. Megadják magukat és bezárkóznak. Már nem bíznak az emberben.

Az erőszakos „kiképzési módszerek”, melyek büntetésre épülnek, éppen ezzel a veszéllyel fenyegetnek. A folyamatos, elkerülhetetlen („következetes”) büntetéssel elérhető a tanult tehetetlenség. Mivel a kutya feladta a kontrollt az élete felett, ezért látszólag azt teszi, amit szeretnénk tőle.

Ahelyett, hogy a kutyánknak megtanítanánk, mit tegyen, büntetjük azért, amit tesz, vagy ráerőltetjük az akaratunkat. Holott lehet, hogy csak nem érti, mit várunk tőle, mi pedig nem vesszük észre a jelzéseit. Esetleg nem bízik bennünk, nem olyan erős a kapcsolatunk, hogy követni akarjon minket. Büntetés helyett azonban nézzünk inkább a probléma mélyére, és akár szakértő tréner bevonásával, az alapoktól kezdjük orvosolni a „problémát”.

*Már a kísérleti jegyzőkönyv olvasása is mélyen megrázó élmény. A szenvedés, amelyen ezek a kutyák keresztülmentek embertelen. Sajnos a tanult tehetetlenséget a mai napig alkalmazzák állatkísérletekben, elsősorban antidepresszáns gyógyszerek fejlesztésében. A tanult tehetetlenségbe kínzott kísérleti állatokat például mély vízbe teszik, és azt vizsgálják, hogy a kedélyjavító gyógyszerek hatására felélénkül-e bennük a menekülés vágya. Angolul „despair test”-nek, azaz kétségbeesettség tesztnek nevezik a vizsgálatot.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: Seligman and Maier (1967); Wikipedia; Kép: Photo by Ylanite Koppens from Pexels;

The post Mi az a tanult tehetetlenség? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.