Meghan, Sussex hercegnéje egy szívhez szóló Instagram-posztban jelentette be minden gazdi legnagyobb félelmét: szeretett mentett beagle-je, Guy halálát.

Guy 2015-ben került Meghanhoz egy kanadai menhelyről, ahova egy Kentucky állambeli menhelyről, altatás elől mentették. Története tökéletes példája annak, milyen csodákra képes az örökbefogadás. Meghan a posztjában visszaemlékezett Guy első napjaira: törékeny, aprócska kutya volt, akit a menhely munkatársai szeretettel „kis fickónak” becéztek. De Guy kitartása és ragaszkodása miatt sokkal nagyobb helyet foglalt el Meghan szívében, mint amit mérete sugallt volna.

Guy végigkísérte Meghant élete legfontosabb eseményein: mellette volt a Suits című sorozat forgatásán, majd az eljegyzése és házassága során Harry herceggel, sőt, két gyermekük, Archie és Lilibet születésekor is. A Meghan oldalán megosztott videós visszaemlékezés meghitt családi pillanatokat tartalmazott, amelyben ritka felvételek is láthatók Archie-ról és Lilibetről. Egy különösen megható jelenetben a gyerekek azt éneklik: „Szeretünk, Guy” – ez is jól mutatja, milyen szoros kötelék fűzte őket a kutyához.

Az eredeti poszt IDE KATTINTVA érhető el.

Meghan posztjában megköszönte mindenkinek, aki szerette és gondoskodott Guy-ról. Felidézte a 2017-es balesetet is, amely során Guy súlyosan megsérült. A neves állatorvos, Noel Fitzpatrick professzor, akit sokan „Supervet”-ként ismernek, vállalta a kezelését, és az ő szakértelmének köszönhetően Guy teljesen felépült. Meghan háláját fejezte ki Fitzpatrick és csapata iránt, valamint a torontói Queen West Animal Hospital dolgozóinak is.

A hercegné a posztban kiállt az állatvédelem mellett, és megjelölt több állatmentő szervezetet is, köztük a Beagle Freedom Project, The Mayhew és A Dog’s Dream Rescue nevű alapítványokat.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.kinship.co.uk/news/meghan-duchess-sussex-tribute-rescue-dog-guy?utm_source=instagram&utm_medium=social-organic&utm_campaign=linkinbio&utm_content=www.instagram.com/p/DEsZi4vtg8_ Kép: Photo by Alexas Fotos: https://www.pexels.com/photo/a-brown-dog-in-close-up-shot-10781653/

The post Meghan Markle megható búcsút vett szeretett mentett kutyájától, Guytól appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post Egy egész város kísérte utolsó útjára a rendőrkutyát appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Sajnos a betegség mostanra olyannyira elhatalmasodott a 14 éves kutyán, hogy idős gazdája úgy döntött, nem várhat tovább: véget kell vetnie Looby szenvedéseinek. Elaltatás előtt egy utolsó sétára vitte még a Wallasey Beach-i tengerpartra, és hogy méltó módon búcsúztassa el, egy csapat kísérőt is beszervezett.

Mivel nehézkesen megy számára a járás és úgy érezte, elkél majd az érzelmi támogatás, megosztotta tervét egy közösségi oldalon, abban bízva, hogy a jószívű állatbarátok nem hagyják magára élete nehéz perceiben. Az emberek reakciója viszont még őt is meglepte: a parton sétálva legalább harmincan odasétáltak hozzájuk. Volt, aki kutyájával, hogy megsimogassa Looby-t, és megölelgesse, bátorító szavakkal támogassa az asszonyt.

A búcsú hihetetlenül nehéz volt, de a tudat, hogy a shih-tzu utolsó óráit békességben és egy szerető közösségben töltötte, rengeteget jelent a gazdinak.

Looby az örök vadászmezőkre távozott, de az idős asszony nem maradt egyedül: egy Lola nevű kiskutya és két cica várja otthon.

Forrás: mirror.co.uk
Képek: Geoff Davies

Szerencsi Évi
(Kutyabarát.hu)

The post 30 idegen kísérte utolsó sétájára az elaltatás előtt álló Looby-t appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Nem mindenki hiszi, hogy a földi maradványok közelsége jobban a közelünkben tartja szerettünk emlékét. Van, akinek elég, ha emlékezik, de van, akinek fizikai való kell, hogy érezze: nem veszítette el teljesen a társát.  
Varga Balázs édesapja nyomán szinte belenőtt a kisállattemető üzemeltetésébe. Egy szolgáltatást nyújt, amire bizonyos embereknek szükségük van: egy helyre, ahol biztonságban, nyugalomban tudhatják azt, aki megérdemli. A megszámlálhatatlan kereszt mind egy-egy lelket jelöl, akiknek gazdájuk, és a hely is őrzi az emlékét.

Nehéz volt beleszokni?

Fiatal koromban furcsa volt, aztán rájöttem, hogy a sors ezt adta nekem. Szeretem, legalább nem sablonos. Most már, mondhatom, hogy mindennapossá vált a munkám furcsasága az életemben. Nekem is van több kutyám, maximálisan át tudom érezni, de ha mindent magamra vennék, hamar tönkremennék pszichésen. Saját állataim is vannak itt.

Elsőként nyitottatok meg Magyarországon?

Úgy tudom, egész Kelet-Európában ez volt az első. Már idestova húsz esztendeje van nyitva. Nem volt egyszerű: körülbelül húsz vagy huszonöt féle szerv kellett hozzá, hogy meg tudjuk nyitni: a tűzoltóságtól kezdve minden. Az emberek először nem értették, nem tudták elképzelni, mi ez: azt hitték, hogy dögtemető.

Milyen a gazdák hozzáállása a temetés után? Járnak ki például ápolni a sírokat?

Egy bizonyos réteg, körülbelül három-négy százalék az, aki rendszeresen kijár. Valaki minden héten, valaki csak havonta-kéthavonta. A legnagyobb része esetleg halottak napján, karácsonykor vagy egy évben maximum egyszer-kétszer jön. De van olyan is, aki a temetéssel úgy érzi, lerótta a kegyeletét, és soha többet nem jár erre. Nekem semmi gondom ezzel, legalább az az emberség megvolt benne, hogy méltó módon vett tőle búcsút, és nem dobta ki a kukába vagy az út szélére.
Volt olyan kliensünk, aki a költözéskor keresett meg bennünket: kimentünk, exhumáltuk az állatát, és kihoztuk ide a temetőbe. De olyan is előfordult, hogy aki itt, nálunk temettette el, amikor panelházból sikerült kertes házba költöznie, akkor a csontokat innen vittük el, és ott, az új ház kertjében temettük el újra.

Gondolom, a sok kutya mellett más állatoktól is búcsúztak már itt a tulajdonosok.

Vadászgörény, hörcsög, papagáj, galamb, teknősbéka, minden van. Egyszer, mikor még édesapám volt itt, egy férfi egy kisebb dobozt hozott magával. Egy kis, feketés kéz lógott ki belőle, úgyhogy apám természetesen ragaszkodott hozzá, hogy belenézzen, nehogy valami élő legyen benne, akár egy csecsemő. Akkor vette észre, hogy egy kis majom volt.

Láttam egy lópatkót az egyik síron. Hogy kerül ló a kisállat-temetőbe?

Azt még édesapám engedélyezte. Sokan azt hihetik, hogy biztos egy híres versenyló tulajdonosa volt, aki így döntött, pedig nem. Egy kis öregember hívta fel édesapámat. Azt mondta, az öreg igás lova nagyon beteg. Lassan el fog menni. Nagyon szerette, a ló nagyon sok pénzt keresett neki, sokat köszönhet neki, így meg akarja adni neki ezt a végtisztességet. Így került ide az első, azóta egy versenyló is „befutott” közénk.
Sőt, még fehér tigris is van a temetőnkben. Az Amerikai Egyesült Államokból jött egy cirkuszos csapat, és szerencsétlen tigrisek olyan vadhúst kaptak itthon, amit söréttel lőttek ki. Ólommérgezésben meghalt a hím és a nőstény is.

(Kutyabarát.hu)

ViNyL

The post Halál – kísérők, 3. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Patológus, állatorvos és igazságügyi szakértő egy személyben. Dr. Deim Zoltán PhD. igazi magyar orvos-nyomozó. Hétköznapjait élő és halott állatok vizsgálásával tölti. A cél mindkét esetben közös, megtalálni: mi történt, hogyan történt. Patológusi munkája talán nem csak evilági, de mégis a mi világunkat viszi előre. Hiszen, ahogy ő fogalmaz: „a holtak az élőket szolgálják”.

Hogyan kanyarodott az orvos-nyomozói irányba?

Van egy mondás, miszerint a belgyógyász mindent tud, a sebész mindent lát, a patológus pedig mindent tud, és mindent lát. Nyilván a patológusi véna is arra sarkallt, hogy igazságügyi szakértő legyek, kihívást jelent, hogy ilyen ügyekben együttműködhetek. Nagyon nagy az igazságérzetem: szeretem kideríteni, mi történhetett. A sikerélmények arra ösztönöznek, hogy igenis jó úton haladok. Furcsa, de még fantázia is kell ehhez a munkához. A szagok-illatok is különböző betegségekhez köthetők, és ezeket csak a boncasztalon lehet megtanulni. Mivel nagyon sok dolgot tapasztaltam, mára, ha meglátok egy élő állatot, gyakorlatilag „le tudom vetkőztetni”.

Gondolom, nem egy emlékezetes ügye volt már.

Volt egy érdekes esetem: boncoltam egy kutyát, szúrt sebbel hozták be. Csak a boncolás nyomán derült ki, hogy a sebet egy kötőtű ejthette. Így vezettek el a szálak a szomszéd nénihez, akiről kiderült, hogy a kutyát nem szerette, kötni azonban annál inkább.

Nem teher néha?

Nem teher, legfeljebb túl sok a munkám, de ebben sokat segítenek családtagjaim. Havonta többször utazom fel a bíróságokra, emellett pedig több bűnügyhöz kirendelnek, mint szakértőt. Nagyon szeretem csinálni, szeretem segíteni az igazságszolgáltatás munkáját. Úgy gondolom, így lesz kerek egész, szükségünk van egymásra: a rendőrséggel és a bírósággal, mint egy házat, úgy építünk fel együtt egy-egy ügyet.

Előfordult, hogy saját kedvence került a boncasztalra?

Igen. Amellett, hogy felelősséget vállalok egy állat iránt, az is felelősség, hogy csökkentsem a fájdalmát. Gyógyítom, ha beteg, és elengedem, ha mennie kell, sőt, hozzásegítem, szerintem így szeretem igazán.

Van valamiféle változás az évek során az állatkínzás területén?

Igen, sajnos egyre több az állatkínzás, ami sajnos teljesen indokolatlan. Az emberek gondolkodásmódjával lehet valami baj: talán valaki a saját fájdalmát az állaton akarja levezetni. A másik lehetőség, hogy az ember már kicsit túl erősnek és mindenhatónak érzi magát az evolúció csúcsán. Elfelejti azt, hogy mi azért háziasítottuk ezeket az állatokat, hogy társaink legyenek, és ne a szolgáink.

ViNyL
(kutyabarát.hu)

Idézet: William Shakespeare
Fotók: publicdomainpictures

The post Halál – kísérők, 2. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.