Saját KB bal
Saját KB jobb

Kiránduljunk kutyával! – Keszthely és a Festetics-kastély kertje

Keszthely kedves emlék nekem. Nyaralások, osztálykirándulások, az első balatoni élményeim a városhoz kötnek. Csak később jöttem rá, hogy mégsem tipikus balatoni város. A hangulat se nem északi parti, se nem déli parti, abban viszont biztos vagyok, hogy ha nem a Balaton partján lenne, akkor is csábítaná a látogatókat.

A mai Keszthely területe hazánk egyik legrégebb óta lakott régiója, bár maradványokat “csak” az újkőkorig visszamenőleg találtak a területen. Feltehetőleg a Kr. e. VI. évezred előtti kultúra nyomait a Balaton lágyan ringatózó hullámai fedik. A mai Fenékpuszta (Valcum) a római korban közlekedési csomóponttá vált, itt keresztezte egymást az Aquincumot Aquileával illetve a Sopianét Treverorummal összekötő főútvonal, aminek köszönhetően a IV. századra a terület sűrűn lakott, pezsgő várossá vált, erődjében egy cohors állomásozott – ami arra enged következtetni, hogy hadi vagy védelmi szempontból is fontos feladatot látott el.

Keszthely a középkorra sem vesztette el a jelentőségét, egy 1247-es oklevél szerint két templommal is rendelkezett (a Várkertben feltárt rotunda ezek egyike). Az 1400-as évek elejére mezővárosi rangot kapott, a század végére pedig a környék legnépesebb településévé vált. A török hódoltság alatt a város mindvégig magyar kézen volt, a vár fontos védelmi feladatokat látott el, ezért a lakosai számos kiváltságot élvezhettek. A várat a szatmári béke után rombolták le a Habsburgok, bosszúból azért, hogy a város a kurucok mellett állt a Rákóczi szabadságharcban.

A XVIII. században Keszthely több földesúr tulajdonában volt, mindaddig, amíg Festetics Kristóf 1739-től elkezdte felvásárolni. Az új úr, és később a fia, Pál, korlátozták a városlakók a török korban megszerzett kiváltságait, sőt még a mezővárosi jogaikat is. Az átalakulás során Keszthely egy hatalmas uradalom központjává vált, ahol fellendült az ipar és megindult a fejlődés. A Festetics család kórházat és gimnáziumot alapított, elkezdődtek a kastély építési munkálatai, és 1797-ben megkezdte működését Európa első mezőgazdasági főiskolája, a Georgikon. Ebben a korszakban kapta a város a “kis magyar Weimar” nevet, amellyel Berzsenyi Dániel az itteni kulturális és szellemi élet magas színvonalára utalt.

A Festetics-kastély Keszthely egyik legfontosabb szimbóluma – és a vasárnapi séták kedvelt helyszíne. Szerencsére az élményből kutyával sem kell kimaradnunk, a kastélypark szabadon látogatható. Kár is lenne kihagyni, a park önmagában is megér egy kiruccanást.

Ahogyan az előbb említettük, a barokk stílusú kastély építése a XVIII. században, 1745-ben kezdődött, és az 1800-as évek elejére készült el az épület. Tulajdonosai azonban nem tudtak ellenállni a változó divatirányzatoknak, és a XX. századig több átalakítást is eszközöltek. Ezek közül talán az 1880-as években épült neobarokk torony és épületrészek tűnnek ki első látásra. A kastély ugyanis más barokk kastélyokhoz hasonlóan eredetileg szimmetrikus, U-alakú alaprajzú épületegyüttes volt, de a neobarokk rész miatt elvesztette a szabályos, szimmetrikus homlokzatot és összképet. Persze ez a szabálytalanság mit sem von le az épület szépségéből, inkább csak közelebb hozza az akkori lakókat a ma emberéhez – ők nem egy jövőbeni műemlék építészeti tökéletességét tartották szem előtt, csak a saját lakhelyüket szerették volna az igényeikhez és a kor divatjához igazítani. Pont emiatt a “tökéletlenség” miatt vált számomra a Festetics kastély sokkal emberibbé, sokkal szerethetőbbé.

A viktoriánus stílusú parkban sétálni minden évszakban varázslatos élmény: nyáron buja zöld pompa, míg ősszel lenyűgöző színkavalkád fogad minket. A park teljes, 42 hektáros területe természetvédelmi terület, és minden “kötelező elemmel” rendelkezik, amely egy főúri kerttől elvárható; az épített elemek és a faritkaságok is képviseltetik magukat. A nemzetközi kerttörténeti jelentőségű park építése Bene Gergely és később Henry Ernest Milner nevéhez fűződik, itt ültettek először hazánkban ginkgo biloba fát, de a sövényszínház és az ültetett napóra is párját ritkította. Az 1945-ös államosítást követően az eredeti parkot felosztották – ma már csak egy töredékében gyönyörködhetünk – majd egy 1980-as “rekonstrukció” végképp betett az egykori pompás kertnek.

Szerencsére 2015-ben az eredeti, Milner által megálmodott tervekhez hűen teljes rekonstrukción esett át a park, így a patak, a tavacska, a híd és a hercegnői kamarakert mind eredeti szépségében csodálható meg. Ne felejtsük el meglátogatni a mindent túlélt, négyszáz éve itt álló kocsányos tölgyet sem.

Szerző és képek: Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme
Indexkép: A Festetics-kastély hivatalos honlapja
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok