Megerősítés – a kutyasulin túl
Tudjuk, hogy a kívánt viselkedés megerősítésével annak előfordulása gyakoribbá válik. Erre az elvre épül a behaviorista eredetű, pozitív megerősítés alapú tanítási módszer. Ugyanakkor, arról talán kevesebbet hallhatunk, hogy nem mindegy, milyen gyakorisággal alkalmazunk megerősítést.
Ez a cikkünk is érdekelhet: Tények és tévhitek a pozitív megerősítést használó tanítási módszerekről
Az instrumentális kondicionálás során (tehát, pl. amikor a kutyánknak megtanítjuk, a behívást: amikor odajön, jutalmat kap) általában minden jó választ megerősítünk. Minden alkalommal, ha kérjük és jön, kap egy falatot. Ez egy állandó megerősítési terv, amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a tanult válasz megerősítés hiányában előbb-utóbb kikopik. Történik ez gyakran, amikor kikerülünk a kutyasuliból, és hívjuk, de nem dicsérjük, nem jutalmazzuk a kutyát, ha odajön. Véges alkalommal tudjuk ezt eljátszani, hiszen a megerősítés elmaradása előbb-utóbb a válasz elmaradásához fog vezetni. Ezt hívják kioltásnak. A kioltás mindenképpen bekövetkezik, ha olyan dolgot várunk el sokszor megerősítés nélkül, amiért megerősítést adtunk. (A kötődés is fontos szempont a kutyánkkal való kapcsolatban, ugyanakkor ez egy jóval összetettebb kérdés, és kevésbé gyors megoldást jelent, mint a lentebb leírt módszer.)
Akkor ez azt jelenti, hogy egy feladatot mindig meg kell jutalmazni, különben kioltás következik be?
Nem, nem feltétlenül. A kioltás akkor következik be, ha huzamosabb ideig nem erősítjük meg a viselkedést. A kutya azt veszi észre, hogy ezért a dologért nem kap soha jutalmat, így lelkesedése is csökken – különösen, ha például valamilyen érdekes elfoglaltságban van éppen (ami jutalmazó), és onnan szeretnénk elhívni. Mérlegel, és rájön, hogy semmi olyannal nem szolgálunk, ami őt érdekelné. Így nem is jön oda.
Nem kell azonban minden egyes kérésünk teljesítését minden egyes alkalommal jutalmazni ahhoz, hogy a tanultak megmaradjanak. Az úgynevezett változó arányú megerősítési tervre való áttéréssel stabilizálhatjuk a válaszokat, sőt, még eredményesebbek is lehetünk. Az állandó megerősítéssel ellentétben a változó arányú tervnél nem kap a kutya minden jó viselkedés után jutalmat. Úgy működik inkább, mint a nyerőgép: van, hogy nincs „nyeremény”, van, hogy van és az is előfordul, hogy megütjük a jackpot-ot. A nyerőgép nem véletlenül abbahagyhatatlan. Mivel sosem tudjuk, a mostani kör éppen mit tartogat, ugyanolyan lelkesek vagyunk – hiszen lehet, hogy épp most nyerjük meg a jackpot-ot.
A változó arányú tervvel is ez a helyzet: a kutyánk nem tudhatja, mit kap, ha hívjuk, de mindig benne van a pakliban, hogy valami szuper falatot (jackpot). Így nem olyan egyszerű mérlegelni, hogy maradjon vagy jöjjön, hiszen nálunk sok-sok simogatás, szuper falatok is lehetnek. Ki tudja? Ha tehát szeretnénk fenntartani egy megtanult viselkedést, érdemes lehet bevetni a változó arányú megerősítési tervet és változatos falatokkal, kitörő örömmel, szuper játékkal jutalmazni olykor-olykor a kutyánkat. Emellett belefér az is, ha néha nincs különösebb extra, „csak” megdicsérjük. Figyeljünk arra, hogy rendszeresen legyen jutalom, hiszen ha „soha nem nyer”, akkor nem fogja érdekelni a játék.