18 000 éve élt kölyköt találtak Szibéria örök hó borította területén. A lelet tökéletes állapotban maradt fent, a bundája, az orra, a szája, de még a bajusz-szőrei is sértetlenek. A kutatók, a tejfogak vizsgálatából, megállapították, hogy a kölyök körülbelül két hónapos koráig élt. A DNS elemzéshez a bordacsontokból vettek mintákat, amelyeken két vizsgálatot is végeztek, melyek során kiderült, hogy a lelet hímnemű. Arra azonban nem sikerült egyértelmű választ találni, hogy a kölyök vajon kutya vagy farkas lehetett?
A kölyök lelet a Dogor nevet kapta, amely egyrészt „barát”-ot jelent szibériai jakut nyelven, másrészt pedig a kutatókat lázban tartó „Dog or wolf?„, azaz „Kutya vagy farkas?” kérdésből kreált szójáték.
Általában nem okoz gondot a fennmaradt leletek esetében meghatározni, hogy farkastól vagy kutyától származnak, ebben az esetben azonban mégis nehézségekbe ütköztek. Feltehetően azért, mert a Dogor-lelet abból az időből származik, amikor a farkasok és a kutyák evolúciója külön irányt vett. Akár kutya, akár farkas, a lelet mindenképpen érdekes, mivel Dogor abban az időben élt, amikor az első kutyák elkezdtek különválni a farkasoktól.
További vizsgálatokra van szükség, de a kutatók bíznak benne, hogy egy harmadik genetikai elemzés segítségével eldönthetik a kérdést. Ráadásul további hasonló leletek felbukkanására lehet számítani, mivel a klímaváltozás hatására a szibériai premafrost olvadásnak indult, ezért az utóbbi években megnőtt a több-tízezer éve jégbe zárt maradványok felbukkanásának gyakorisága.
Ha a Dogor lelet valóban kutya, akkor ez egyben az eddigi legősibb kutya-lelet, amelyet találtak, megelőzve a Németországban talált 14 000 éves Bonn-Oberkassel kölyköt, amelyet egyértelműen kutyaként azonosítottak. A kölyköt egy férfi és egy nő maradványai mellett találták, ezenkívül pedig olyan betegségre utaló jeleket fedeztek fel nála, amely egyértelműen emberi gondoskodást igényelt. Ezek és más jelek arra utalnak, hogy erre az időszakra a kötődés ember és kutya között már erőssé vált.
