A modern kutyafajták agya nagyobb, mint őseiké

Az agyméret növekedése nem kapcsolódik a fajták szerepéhez vagy életmódjukhoz, hanem inkább a városiasodó, bonyolultabb társadalmi környezet hatására alakulhatott ki. Az ismert négyszáz kutyafajta viszonylag rövid idő alatt alakult ki és nagy változatosságot mutat, ami jelentős lehetőséget nyújt a kutatóknak a fajon belüli változások vizsgálatára.

Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont evolúcióbiológusa évek óta tanulmányozza az agyméret evolúcióját. Kutatásaiból kiderült, hogy a háziasított állatok agya akár 20 százalékkal kisebb lehet, mint vad őseiké, mivel az ő életük sokkal egyszerűbb. A gazdák által biztosított, biztonságos környezetben nem kell a ragadozók támadásaitól tartani, és nem kell vadászni az élelemért, így nincs szükség az energetikailag költséges nagy agyméret fenntartására. Ennek eredményeként a felszabaduló energia másra fordítható, például több utód létrehozására, ami fontos szempont a háziállatoknál.

A különböző kutyafajták eltérően komplex társadalmi környezetben élnek és végzik az összetett feladatokat, amihez nagyobb agyi kapacitás szükséges. A kutatók ezért azt feltételezik, hogy az agyméretet érintő szelekciós nyomás a fajon belül változhat. Az agyméret különbségeit a kutyafajták között az okozhatja, hogy milyen feladatokat látnak el az ember mellett, vagy mennyire távolodtak el genetikailag a farkastól.

Több évtizede gyűjtötték a koponyákat a tanulmányhoz

Ez az első átfogó kutatás a különböző kutyafajták agyméretével kapcsolatban, amihez több évtizedes előkészület volt szükséges. Az ELTE Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszék főmunkatársa, Csörgő Tibor évtizedek óta koponyákat gyűjtött, amelyekről a kaposvári Medicopus Nonprofit Kft. CT-felvételeket készített. Czeibert Kálmán állatorvos a CT-képek alapján rekonstruálta az agyakat és meghatározta azok térfogatát. Az ELTE kutya Agy- és Szövetbankja lehetővé tette, hogy a koponyafelvételek alapján számolt agytérfogatokat valódi agyak alapján ellenőrizhessék. Az adatgyűjtés 865 egyedről és 159 kutyafajtáról, valamint 48 farkasról származó adatot tartalmazott.

Az Evolution szakfolyóiratban megjelent eredmények szerint a farkasok átlagos 31 kg-os testtömegéhez átlagosan 131 köbcentiméteres agytérfogat társul. A hasonló testtömegű kutyafajták általában csak körülbelül 100 köbcentiméteres agytérfogatot mutatnak, ami körülbelül háromnegyede a farkasokénak. Ez azt sugallja, hogy a háziasítás során a kutyák agymérete csökkent. Ugyanakkor meglepő módon azt találták, hogy minél távolabb áll genetikailag egy kutyafajta a farkastól, annál nagyobb a relatív agymérete. Az eredmények szerint azonban a kutyafajták eredeti szerepe, átlagos alommérete és várható élettartama nem függ az agy méretétől.

„A kutyák háziasítása körülbelül huszonötezer éve kezdődött, de tízezer évig a kutyák és a farkasok küllemre nem különböztek. Sok ősi fajta, például a szánhúzó kutyák, ma is hasonlítanak a farkasokra. A letelepedés, a földművelés, pásztorkodás elterjedése és a vagyon felhalmozása viszont különböző feladatokat kínáltak a kutyáknak, szükség lett őr-, terelő-, vadászkutyákra, sőt ölebekre is. A ma ismert, küllemben nagyon karakteres fajták jelentős része azonban csak az ipari forradalom óta, főként az utóbbi két évszázadban alakult ki, amióta a kutyatenyésztés egyfajta hobbivá vált” – idézi a közlemény Kubinyi Enikőt.

A ELTE Etológia tanszékének vezető kutatója szerint a kutatás eredményei alapján az agyméret növekedése a modern kutyafajták esetében azt mutatják, hogy a tenyésztők az ősi fajtákhoz képest nagyobb agyi kapacitással rendelkező kutyákat szerettek volna előállítani. Kubinyi Enikő szerint a fajták eredeti szerepe és az átlagos alomméret nem magyarázhatja ezt a változást, így csak találgatni lehet az okokat. Az egyik lehetséges ok lehet a modern társadalmi környezet, a városiasodás, amely a kutyákat komplexebb társas környezetbe helyezi, és több szabályhoz és elvárásokhoz alkalmazkodásra kényszeríti őket. Kubinyi azt is megemlíti, hogy az ősi fajták kevesebbet ugatnak és más módon kommunikálnak, ami arra utal, hogy az ősi kutyák kevésbé követik az emberi útmutatást.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: MTI, ELTE Etológia