A kutyakölykök spontán utánozzák az ember viselkedését

A kutatás eredménye arra mutatott rá, hogy a kutyakölykök hajlamosak teljesen spontán utánozni a gazdi viselkedését. Jutalomfalat és egyéb motivációs eszköz nélkül. Ugyanez azonban a macska-és farkaskölykökre egyáltalán nem jellemző.

Ezt a három fajt hasonlították össze a kutatók, melyek a háziasítást és a szocialitás szempontjából is eltérnek. Arra keresték a választ, hogy ezek a különbözőségek mennyire befolyásolják a viselkedésüket. Egészen pontosan azt, hogy milyen mértékben képesek és hajlamosak jutalmazás nélkül is utánozni az embert.

A kutatás és a megfigyelés menete

Összesen 42 kutyát, 39 macskát és 8 farkaskölyköt vizsgáltak. Mindegyik állat családban nevelkedett. Az első kísérlet abból állt, hogy egy idegen tárgyat a kölykök közelébe helyeztek. Arra voltak kíváncsiak, hogy hogyan reagálnak erre a tárgyra az állatok. Ezután a kísérlet vezetője egy másik akciót végzett a tárggyal. Ha a kutya például az orrával bökte meg, a kutató a kezével ért hozzá. Majd megfigyelték, hogy az adott kölyök leutánozza-e a mozdulatot, vagy nem. A kutyakölykök szinte azonnal ránéztek az emberre, a farkas-és macskakölykök esetében ez négyszer-ötször tovább tartott.

A kutya- és farkaskölykök a tesztek csaknem 70 százalékában megismételték a bemutatott viselkedést, kétszer olyan gyakran, mint a macskakölykök. A tanulmány megállapította, hogy csak a kutyakölykök voltak hajlamosak megismételni és leutánozni a kutató által végzett viselkedést akkor is, ha eredetileg ők nem úgy közelítettek a tárgyhoz.

„Demonstráció hiányában fajtól függetlenül a kölykök többnyire az orrukkal értek a tárgyhoz. Miután látták, hogy a kísérletvezető a kezével érintette a tárgyat, egyedül a kutyakölykök használták a mancsukat” – Stefania Uccheddu, a tanulmány társszerzője.

A kismacskák és a farkaskölykök esetén nem volt jellemző ez a viselkedés.

A különbség oka a társas hajlam és a háziasítás

A különbségek mögött feltételezett két tényező – a veleszületett társas hajlam (kutya és farkas) és a háziasítás (kutya és macska) – kapcsán a kutatók megállapították, hogy az eredmények mindkét tényező szerepét alátámasztják:

 „Míg a kutyák és farkasok őse csoportban élő, társas állat, intenzív falkán belüli együttműködéssel a túlélésért, a macskák őse magányos vadász volt” – Temesi Andrea, a tanulmány társszerzője.

„Bár a kutya és a macska is háziasított faj, amely ma családi kedvencként szoros kapcsolatban él az emberrel, a kutyát régebben háziasították (20 000 – 40 000 éve), és az emberrel való együttműködésre szelektálták. A macska háziasítása ezzel szemben csak körülbelül 10 000 évvel ezelőttre datálódik. A szerepük az egerek, patkányok irtása volt, azaz önállóan vadásztak az emberi környezetben” – Gácsi Márta, a tanulmány társszerzője.

Nem meglepő tehát, hogy csak a kutyakölykökben alakult ki hajlam arra, hogy fokozottan figyeljenek az emberekre és utánozzák cselekedeteiket, még akkor is, ha ezért sem jutalmat, sem ételt nem kapnak.

„Úgy gondoljuk, hogy vizsgálati eredményeink alapot képezhetnek olyan képzési módszerek kidolgozásához, amelyek a kutyakölykök spontán figyelmén és emberi akciók utánzására való hajlamán alapulnak. Így a jövőben a kutyakiképzési technikák kevésbé függhetnek a jutalomfalatokkal történő megerősítéstől, és jobban kihasználhatják a kutyakölykök természetes hajlamát a szociális tanulásra” – Pogány Ákos.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: MTI, ELTE Etológia