Ezért tartják meg a főemlősök halott kicsinyeiket
A természetben és mesterséges körülmények között is számtalanszor megfigyelték már azt a jelenséget, amikor egy főemlős halott kicsinyét akár hetekig is magával hurcolja.
Egy főemlős hajlamos úgy viselkedni halott kicsinyével mintha az még élne. Mindenhová viszi magával, vigyáz rá és óvja. Olykor még etetni is próbálja. A folyamat egészen hosszú ideig eltarthat. Hetekig, de akár hónapig is ragaszkodnak kicsinyükhöz. Még akkor is, amikor annak teste már bomlásnak indult. A kutatók eddig nem tudtak pontost választ adni a miértre. A napokban azonban megjelent egy tanulmány a Live Science című folyóiratban, melyben úgy tűnik, megtalálták a választ a kérdésre.
Széleskörű megfigyelés
A kutatók több mint 400 olyan esetet elemeztek, amikor ez a viselkedés megfigyelhető volt. A 400 esetet összesen 50 főemlősfaj egyes egyedei produkálták, így szinte mindegyik fajnál előfordulhat a jelenség. A kutatás adatai először is arra engedtek következtetni, hogy az anya és a gyermek életkorának köze lehet ehhez a viselkedéshez. A legtovább az emberszabású majmok hordozták maguknál halott kicsinyeiket. Egyesek akár több hónapig is.
Több oka lehet
A fiatal anyák számra elképzelhető, hogy a halál fogalma és jelentése még nem nyilvánvaló. A kutatók úgy vélik, hogy ebben az esetben egyszerűen még túl fiatal ahhoz, hogy megértse a halál következményeit az anya. A másik lehetséges ok a gyászreakció. Úgy vélik, hogy a kicsinyek megtartása átsegíti őket azon a stresszen és traumán, amit annak elvesztése okoz. Számos főemlős, akiknél nem figyelhető meg a halott csecsemő hordozása, szintén erős gyászreakciókat mutat. Csoportosan összegyűlnek a halott test mellett, körbeülik és némán nézik halott társukat. Egyesek hosszú idő után is képesek visszamenni a csoportos gyász helyszínére.
Fejlett érzelmi intelligencia
Ez a viselkedés egyértelműen azt mutatja, hogy ezek az élőlények mennyire fejlettek érzelmileg. A főemlősök hasonló módon gyászolják a veszteséget, ahogy az emberek. De nem csak a gyászban hasonlítanak az emberre. Egyes fajok köszönnek egymásnak találkozáskor és búcsúzáskor. Ez a viselkedés csak az emberekre jellemző és erre a néhány majomfajra. Talán nem is olyan különösek ezek az egyezések, hiszen a majmok DNS-e 99 százalékban megegyezik az emberével.
Bohata Krisztina
(Kutyabarát.hu)
Forrás: focusingonwildlife
