Az Északi-sarkvidék már nem szén-dioxid elnyelő, hanem kibocsátó

Kutatók szerint ennek oka az aktívabb mikrobiális tevékenység, az olvadó permafroszt (állandó fagy vagy örökfagy) és a gyakoribb erdőtüzek. A hőmérséklet is folyamatosan emelkedik. Az elmúlt kilenc év volt a valaha mért legmelegebb az Északi-sarkvidéken. Ez a változás a térség élővilágát is érinti, egyes vándorló madár populációk az elmúlt két-három évtizedben 65%-kal csökkentek.

Az Északi-sarkvidék mint a bolygó „fagyasztója”

A jelentést az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatala (NOAA) készítette 97 tudós közreműködésével, akik 11 országból érkeztek. A dokumentum az Északi-sarkvidéken zajló széleskörű változásokat mutatja be, az állatvilág csökkenésétől kezdve a rekordhőmérsékletekig. A tudósok szerint a térség gyors felmelegedése egyaránt átalakítja az ökológiai és emberi rendszereket.

Az Északi-sarkvidék hagyományosan a Föld természetes „hűtőrendszere” volt. A talajában található permafroszt több szén-dioxidot tárol, mint a Föld összes talaja együttesen. Ez a szén évezredek alatt halmozódott fel, de a permafroszt olvadásával szabadon a légkörbe kerül. A jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy az Északi-sarkvidéki szén-dioxid elnyelőből nettó kibocsátóvá vált.

A folyamatot tovább súlyosbítják a növekvő számú erdőtüzek. 2024-ben az Északi-sarkkörön túli tüzek 42,3 millió tonna szén-dioxidot juttattak a légkörbe, ezzel a második legmagasabb tűz okozta kibocsátási évet eredményezve a térségben.

Az éghajlati változások következményei

A jelentés szerint az Északi-sarkvidék felmelegedése az egész bolygóra hatással van. „Ahogy az Északi-sarkvidék melegszik, megváltoztatja a bolygó légáramlási mintázatait, és könnyebbé teszi a hideg sarki levegő déli irányba történő kiáramlását” – mondta Twila Moon, a jelentés egyik szerkesztője.

Az Északi-sarkvidék gyors átalakulása a jégtakaró csökkenését is eredményezi. 2024 szeptemberében a sarki tengeri jég kiterjedése a hatodik legalacsonyabb volt a műholdas mérések 45 éves történetében. Az öregebb, vastagabb jég kiterjedése 1980 óta 95%-kal csökkent, ami még sérülékenyebbé teszi a térséget.

Az őslakos közösségek szerepe a klímaváltozás kezelésében

Az Északi-sarkvidék nemcsak természeti ökoszisztéma, hanem mintegy 4 millió ember otthona is, beleértve körülbelül félmillió őslakost. A jelentés kiemeli az őslakos tudás fontosságát a változások nyomon követésében és kezelésében. Kanadában, Nunavut tartományban a Clyde Riverben működő Ittaq Örökség- és Kutatóközpont az Inuit közösségek hagyományos vadászati és természeti megfigyelési módszereit ötvözi modern technológiákkal, például műholdas kommunikációs eszközökkel, drónokkal és videókészítéssel.

A kutatók szerint az őslakos közösségek tudásának és a tudományos kutatásoknak az egyesítése elengedhetetlen a klímaváltozás hatásainak mérséklésében. A jelentés megállapítja, hogy a térség védelme és az éghajlatváltozás elleni intézkedések rendkívül fontosak az Északi-sarkvidék gyors átalakulásának megértéséhez és kezeléséhez.

Twila Moon szerint bár a helyzet súlyos, a cselekvés továbbra is létfontosságú: „Nincs olyan pont, ahol már ne lenne értelme a lehető legjobban reagálni és minimalizálni a kockázatokat. Az Északi-sarkvidék változásai folyamatosak – figyelmen kívül hagyni őket veszélyes lenne az egész bolygó számára.”

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Mongabay