Négy láb – négy kerék
Lindner Edit a kutyázást kerekesszékben is magas szinten űzi. Erről az is tanúskodik, hogy kutyája egy két és fél éves magyar vizsla. Zserbó totális energiabomba, mégis megvan benne az Edit iránti feltétel nélküli tisztelet és figyelem korlátaival szemben. Fantasztikus páros!
Hogy határoztad el, hogy az iskolát is bevállaljátok?
A parkban sétáltattam Zserbót, mikor összefutottunk Benke Andrással, a Happy Dog Kutyaiskola vezetőjével. Szólt, hogy ennek a kutyának már rég kutyaoviban lenne a helye. Jeleztem neki az aggályaimat a kerekesszék miatt, de azt mondta, ez igazán ne tartson vissza semmitől. Mostanra az egész kutyasulizás sokkal jobban idomul a lehetőségeimhez, mint régen. Az iskola összes résztvevője pedig hihetetlen elfogadó és kedves velünk.
Hogy látod, mennyire nehéz egy nem hivatalos terápiás kutyának megszokni, hogy kerekesszék mellett menjen?
Az első pillanattól kezdve úgy nőtt fel, hogy meg kellett tanulnia, hogy ne menjen a kerék alá, vagy ne menjen túl gyorsan. Elvileg nem tud kirántani a székből, de alapvetően az a cél, hogy teljesen mellettem menjen, ami, bevallom, nem túl könnyű. De ami biztos, hogy nem szabad megfélemlíteni, sok jutalommal lehet csak neki megtanítani, amiket szeretnék.
Bár a külső szemlélő csak azt látja, hogy küzdünk, de meg kell érteniük, hogy nem terrorizálom a kutyát, hanem mindig tudnom kell kézben tartani. Nehéz, de egy megléphető kihívás. Csak egy másodperc késés tőlem, és ő már nem azt teszi, amit kell: ekkor bajba is kerülhet.
Hogyan tudjátok megoldani a kutyasulis feladatokat?
A futáson kívül az összes feladatot megoldjuk, végülis azt is, csak az én tempómban. Egyedül a szlalomnál hátráltat a kerekesszékem, mert nem tudom megoldani, hogy olyan közel menjek a szlalomhoz, hogy őt még ne akadályozzam, de tudjak neki segíteni. Ennek ellenére nem szoktunk kihagyni akadályt, mert ránk is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az iskola többi tanulójára. A magam módján vezetem rá, hogy mit is szeretnék, ő pedig megoldja.
A bonyolultabb feladatokat is megcsináljátok?
Hogy nézne ki, hogy az iskolában mindenkinek megvan a feladata, én meg azt mondom, hogy nem csinálom, mert kerekesszékes vagyok? Ha nem vállalom be azokat, amiket ők is, akkor nincs értelme az egésznek. Ugyanazok a szabályok vonatkoznak rám is, mint rájuk.
Mik a jövőbeli célok így együtt?
Én nem tudom a klasszikus módon megfuttatni őt, csak ha elengedem, kellett valami, amiben az eszét is használnia kell. Így esett a választásunk az agility-re. A távlati cél ez, de ennek most még vannak akadályai, elsősorban az, hogy Zserbónak még sokat kell komolyodnia. Szerencsére Magyarországon már létezik para-agility nevű sport is, annyi a különbség az eredetihez képest, hogy nagyobb a távolság az akadályok között, hogy kerekesszékkel is lehessen haladni köztük. Addig pedig gőzerővel készülünk a BH vizsgánkra.
Még több érdekesség:
Idősek segítik értelmi sérültek kutyás terápiás képzését
A súlyosan mozgássérült kislánynak mindennél többet jelent a kutyás agility
Világbajnoki ezüstérmeket szereztek a magyar agility-sek
ViNyL
(kutyabarát.hu)
