Saját KB bal
Saját KB jobb

Varázsszó: NEM

Vannak helyzetek, amik kellemetlenek a számunkra, a hátunk közepére se kívánjuk őket. Ilyenkor nagyon kikívánkozik az a “nem”. Ugyanakkor érthető az is, hogy nem akarunk másokat megbántani. Mi a helyzet akkor, ha a kutyánk kerül hasonló helyzetbe? Ha látszik rajta, hogy éppen kellemetlenül érzi magát, legszívesebben otthagyná az egészet – és, ha tehetné, nemet mondana?

Kutyáink sokszor kerülnek olyan helyzetbe, amikor elvárjuk tőlük a jó modort, az illedelmes viselkedést. Például egy “jó kutya” engedelmesen tűri, hogy idegenek közeledjenek felé. Azt is, hogy megsimogassák. Vagy hogy gyerekek ugrálják körül, tapogassák, esetleg kellemetlenséget okozzanak neki. Egy “jó kutya” nem morog oda, ha idegesíti valami, nem szalad el, ha tart egy helyzettől. Vannak olyan kutyák, akik ezt még tanulják. Ők legtöbbször lemerevednek és várják a megoldást – tőlünk.

Természetesen nem azokról az ebekről beszélünk, akiket láthatóan nem feszélyeznek a társas helyzetek, akiknek a farkát egyszerre több gyerek is rángathatja, akkor is csóválnak. Egy olyan kutya gazdájaként, akit megharapott egy totyogó gyerek és egy szava sem volt, tudom, milyen az, amikor egy kutyának kötélből vannak az idegei és “fát lehet vágni a hátán”. Most inkább azok mellett állnék ki, akik nem viselik ilyen könnyen az emberek világának minden aspektusát. Hívhatjuk őket érzékenynek, reaktívnak, de semmiképpen sem “rossz kutyák” ők.

Ha stressz jeleit látjuk a kutyánkon – “bálnaszem”, farok behúzás, fül hátracsapása, görnyedt tartás, stb. – a mi feladatunk, hogy az ő és a környezetünk védelmében kivonjuk a helyzetből.

Ilyenkor néha kell az a határozott “nem”. Még akkor is, ha a velünk szemben álló ember nehezen akarja megérteni. Akkor is, ha megszól minket emiatt. És akkor is, ha kéretlenül is egy kutyaoktatási kiselőadást kapunk a nyakunkba cserébe.

Ha a kutyánk stresszel bizonyos helyzetekben, akkor előzzük meg azokat és mondjunk időben határozott nemet. Még senki sem halt bele, ha nem simogathatott meg egy kutyát. Nem kell mentséget keresnünk. A mi kutyánk, mi tudjuk, hogy adott pillanatban mi fér bele neki. Ez nem azt jelenti, hogy ne dolgozzunk a stresszes helyzeteken, csak annyit, hogy adjunk időt és teret a kutyánknak, hogy fejlődhessen és a saját szintjének megfelelően birkózzon meg a helyzetekkel. Ez egy tanulási folyamat, amiben lehet, hogy az elején még sok nemet kell kimondanunk a kutyánk helyett, de lépésről lépésre haladva segíthetünk neki, hogy leküzdje az aggodalmait, félelmeit. Ebben a kéretlen “utcai trénerek” helyett a valódi viselkedésterápia segíthet.


Szalay Adél / Kutyabarát.hu
Kép: Fotó: Blue Bird: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/allat-kutya-hazi-kedvenc-aranyos-7210336/;
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...