A kölyökkutyák korai életszakaszai és a szocializáció
Az, hogy egy kölyökkutyák hogyan birkóznak meg az élet, az ember által alkotott környezet és élethelyzetek kihívásaival nagyrészt a korai életszakaszban történő szocializációtól függ.
Természetesen öröklött tényezők is szerepet játszanak, de az, hogy egy adott genetikai tulajdonságokkal született kutyából kihozzuk a maximumot, a korai fejlődési szakaszban dől el. A korai szocializáció hiánya később sokkal nehezebben pótolható, ezért ha kölyökkutya kerül a családba, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy a lehető legváltozatosabb ingerekkel ismertessük meg őt.
A szocializáció alatt nem (pusztán) a társas kapcsolatokat értjük. Kiskutyák esetében a szocializáció a különféle ingerekhez való szoktatás, a kiskutya megismertetése az őt körülvevő világgal. Korábbi cikkünkben részletesen írtunk erről: Szocializáció a kutyafuttatóban.
A kölyökkutyák korai életszakaszai
Ahhoz, hogy a szocializációt jó ütemben és megfelelő módon tudjuk gyakorolni, érdemes tisztában lennünk a kölyökkutyák korai fejlődésének folyamatával.
A kölykök korai életszakaszai közül az első az úgynevezett újszülöttkor, azaz a neonatális szakasz. Ez az időszak a születéstől két hetes korig tart. Ekkor még úgy tűnhet, hogy a kölyök csak eszik és alszik és úgy nagyjából semmit sem fog fel a körülötte lezajló eseményekből.
Ugyanakkor, tudományos vizsgálatok bizonyították, hogy azok a kölykök, akiket már ebben a korai szakaszban megfelelő intenzitású ingerek értek, jobban birkóznak meg a környezeti stresszel felnőtt korukban.
Mik a megfelelő ingerek ilyen kicsi korban? Óvatos kézbe vétel, a kiskutya átfordítása egyik oldalról a másikra, illetve a hőmérséklet finom változtatása.
Két hetes korban nyílik ki a kölykök szeme és hallójárata. Ekkor válnak képessé a környezet vizuális és auditív ingereinek befogadására és a tanulásra. Az úgynevezett átmeneti szakaszban kezdik a kiskutyák megismerni a környezetet. Fontos, hogy jó tapasztalatokat szerezzenek, és biztonságban érezzék magukat.
Körülbelül egy héttel később már minden érzékszervük tökéletesen működik. Ekkor kezdődik a valódi szocializációs szakasz. A kölyökkutyák hirtelen örökmozgóvá válnak, és játszani kezdenek – mindennel és mindenkivel. Amennyiben lehetőségük van rá. Sajnos sok „tenyésztő” nem biztosítja a kölyköknek és az anyjuknak a lehetőséget, hogy együtt legyenek és játékosan tanulják meg a kutyák közti testbeszéd és kommunikáció csínját-bínját. Az ebben a korai szakaszban nem megfelelő körülmények között növekedő kölykök ennek hátrányát később a futtatóban és más kutyás közegekben tapasztalhatják meg.
Ebben a szakaszban fontos, hogy lehetőleg csak pozitív ingerek érjék a kölyköt a környezetből, különben a félelem válhat alapreakcióvá, amelyet később nehezebb pozitív irányba fordítani.
A gazdihoz kerülés
A kölykök általában nyolchetes korukban kerülnek a gazdihoz. Ez az úgynevezett első félelmi időszak, amely körülbelül tízhetes korig tart. Ilyenkor rengeteg új és ismeretlen dologgal találkozik a kiskutya: új otthon, új emberek, új állatok, új helyzetek… Fontos, hogy törekedjünk rá, hogy ezek kellemes nyomot hagyjanak benne. Bátorítsuk és dicsérjük a kicsit, de engedjük, hogy saját tempójában fedezze fel az új dolgokat.
Igyekezzünk, hogy a félelem helyett az új dolgok kellemes élményeket keltsenek benne. Ugyanakkor arra is érdemes figyelni, ha félelmet tapasztalunk és azt nem tudja kezelni. A legtöbb kölyök megtanulja leküzdeni a kezdeti félelmeit, de vannak olyanok is, akik már ebben a korban erős félelemreakciókat mutatnak. Az ő nevelésükhöz rengeteg türelem, empátia és akár egy pozitív megerősítéssel dolgozó, erőszakmentes tréner segítsége is kellhet.
Kamaszkor
A kölykök tizennégy hetes kora körül (mérettől és fajtától függően) kezdődik a kamaszkor. Ilyenkor válik a kutya ivaréretté és kezd el szexuális jellegű viselkedéseket mutatni. A vizelettel jelölés vagy a meghágás természetes viselkedési formák, de az emberek világában kínosak lehetnek. Ha valamilyen okból nem ivartalaníttatjuk a kutyánkat, akkor fordítsunk figyelmet rá, hogy kontrollálni tudjuk az ilyen magatartást. De az erőszak helyett inkább olyan módszert válasszunk, amely nem szül félelmet.
Ebben az időszakban is fontos, hogy kutyánkkal foglalkozzunk, lehetőleg ismertessük meg minél több élethelyzettel és emberrel, állattal. Ebben a korban még tanulékonyak és rugalmasak, ezért van esélyünk pozitív élményeket csatolni az új helyzetekhez. Később nem csak a már bevett magatartásformákat nehéz felülírni, hanem az új helyzeteket is nehezebben szokják meg a kutyák.
Hat – nyolc hónapos korra (fajtától és mérettől függően előbb vagy később) jön el a kölyökkutyák életében a második félelmi időszak. Ilyenkor félelmek alakulhatnak ki a kutyákban bizonyos helyzetektől. Jó esetben eddigre már sok mindent tapasztalt és jó élményei vannak. A legfontosabb, alapvető dolgokat, mint az utazás, a futtató, az állatorvos, a kutyakozmetikus, más állatok és emberek már jól ismeri és nem fél tőlük.
Szintén jó esetben már remek a kapcsolat a kutya és gazdája között, ezért egy esetleges félelmetes helyzetben meg tudod nyugtatni és türelmesen, gyengéden tudsz felé kommunikálni.
A felnőttkor
Mire kutyánk egyéves lesz, szinte felnőttnek gondolnánk. Pedig a testi, mentális és emocionális fejlődése három éves koráig tart. Sok gazdi nagyjából egy éves kor között érzi úgy, hogy befejezte a kutyája nevelését, és már elvárható tőle, hogy „jól nevelt, felnőtt kutya” módjára elüljön csendben. Ilyenkor sokan abbahagyják a kutyaiskolai foglalkozásokat és elhanyagolják kutyájuk mentális tréningjét. Ennek hatására a kutya destruktív viselkedésbe kezdhet vagy más „viselkedési problémák” jelennek meg nála, amelynek sokszor az a következménye, hogy a gazdi megválik tőle.
Ezért fontos, hogy egy éves kor körül se adjuk fel a közös időtöltést és az újdonságok keresését. Kezdjünk közösen sportolni, vagy folytassuk a kutyaiskolai képzést magasabb fokon. Kiránduljunk, sétáljunk új helyeken és vigyük a kutyánkat társaságba. A tanulás nem áll meg a „felnőtté válás küszöbén”!
