Kutya örök(ség)be
Sok családban, ahol esetleg az örökösök nem igazán állatbarátok, komoly gondként, teherként élik meg, ha az eltávozott rokonuk után marad egy vagy akár több kisállat. Márpedig ha valaki nem kutyás és nincs érzelmi motivációja, felvetődik a kérdés, hogy vajon mindenáron a legjobb-e, hogy a papíron megörökölt kutyát ők tartják meg.
A kényszerből tartott kutya sosem lehet öröm egy családban és ezt a kutyák is megsínylenék. Mi lehet vajon a jó megoldás? Hogyan hozhatunk mindenki számára megnyugtató döntést, figyelembe véve a kutya további életét és annak jólétét?
Mit tehetünk?
# Nyilatkozzunk előre, hogy van-e olyan személy a környezetünkben, akire kutyánk ellátását rád bízzuk, mert önként vállalja az ezzel járó felelősséget
# Ha nincs ilyen rokonunk, válasszunk állatvédő szervezetet, akivel szerződést köthetünk
# Ha van rá módunk, a végrendeletben bizonyos összeget különítsünk el kedvencünk ellátására, így az anyagi terhek legalább egy ideig nem az örökösöket vagy a szervezetet terhelik.
A kutyák megöröklésével kapcsolatban Dr. Flumbort András ügyvédet kérdeztük, hogy Magyarországon mi az erre vonatkozó jogszabály, hogyan értelmezi a jog a hagyaték részeként felmerülő állatok további tartására vonatkozó kötelezettségeket.
A magyar Polgári Törvénykönyvről szóló 2013.évi V. törvény öröklésről szóló 7. Könyve szabályozza az örökléssel kapcsolatos jogviszonyokat. Fontos rögzíteni, hogy az öröklés egyetemleges jogutódlás, ez azt jelenti, hogy a hagyaték egészében száll át az örökösre. Az örökös szabadon dönthet arról, hogy az örökséget elfogadja-e, vagy visszautasítja azt.
Az örökség visszautasítása esetén van azonban arra mód, hogy az örökös külön is visszautasíthatja a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezési, felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklését, ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.
A szükségképpen átvett állatokat menhelyeken helyezik el a jelenlegi gyakorlat szerint. Amennyiben van törvényes örökös, vagy végrendelet alapján örököl valaki, akkor vonatkozik rá az Állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény, mely szabályozza az állattartók jogait és kötelezettségeit. A törvény preambuluma rendelkezik arról, hogy az Országgyűlés annak tudatában alkotja meg ezt a törvényt, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége.
Ha ezt a jogállást nézzük, láthatjuk, hogy örökösödési jogviszonyok szerint a visszautasítható örökség részeként felmerülő állatállomány szót használja, tehát nem tér ki külön a kedvtelésből tartott állatokra. Ebben a formában ez azt jeleni, hogy az örökös nem köteles a megörökölt kisállatot megtartani, amennyiben erre nincs lehetősége, vagy nem kíván róla gondoskodni.
Összességében egy kutya megöröklése sokféle módon lehet teher vagy öröm egy családnak. Nem biztos, hogy felelőtlenségből vagy nemtörődömségből utasítják vissza a befogadást, hiszen senkitől sem várhatjuk el, hogy egy csapásra kutyás legyen belőle, ha valójában nem kedveli az állatokat, vagy éppen az életkörülményei, időbeosztása nem ad lehetőséget arra, hogy felelősségteljesen bevállaljon egy társállatot. Nyilván vannak olyan esetek is, amikor nem is akarnak az örökösök erőfeszítést tenni, sajnos ennek legtöbbször az a vége, hogy egyszerűen elhagyják az állatot, kiteszik, szélnek eresztik. Bár a jog szerint nem kötelesek megtartani az ebet, de a további gondoskodásról szóló döntést nekik kell meghozniuk és amennyiben ezt elmulasztják, gondolván, könnyebb megszabadulni a kutyától, akkor a törvény szerint bűncselekményt követnek el.
További hasznos tartalmainkból:
Egy kutya elvesztésekor érzett gyász felér egy családtag elvesztésével
Kutyagyász – létezik-e?
Ideiglenes lélektan
(Kutyabarát.hu)
