Amerikába menekítik a kutyákat Dél-Korea húsfarmjairól
Dél-Koreában mostoha sors jut a kutyáknak. Az országban természetes a megunt kedvencek azonnali altatása, de eledelnek is közkedveltek. A Dél-Koreában működő 17,000 húsfarmról mentett állatoknak az előítéletek miatt szinte az egyetlen esélye, ha az önkéntesek segítségével más országba utaznak.
Miss Jung egész életét a Dél-Koreában élő, halálra ítélt kutyák mentésére áldozta. Tegu városától nem messze él otthonában, és egy privát menhelyet működtet, ahol a mentett kutyák bent élnek vele a házban. Van, hogy 150-200 kutya egyszerre. Otthona átlagos ház, így gyakorlatilag minden helyiségben akad eb szép számban.
Dél-Koreában többezer kutya szorul segítségre, és nem csupán az otthontalanság a probléma, az országban ugyanis természetes a kutyahús fogyasztása, így az állatok nagyon szerencsések, ha el tudják kerülni a húsfarmokat. Körülbelül 17,000 ilyen farm működik az országban, és mintegy két millió kutya végzi évente az emberek tányérján.
A kölyök-gyárak, szaporító telepek kérdése szintén hatalmas gondot jelent az országban, ugyanis akkora üzletnek számít, hogy a kormány még pénzügyi ösztönzőket is hajlandó nyújtani annak, aki ilyen kutya-gyárat szeretne üzemeltetni. Ezen helyek egyik kedvenc „terméke” a teáscsésze-kölykök, akikről korábban már írtunk.
Ha a kevés kutyatulajdonos közül valaki mégsem tart már igényt kedvence társaságára, egyszerűen kiteszi az utcára vagy azonnali altatást kér, nem vesződik a menhelyekkel. Akik az utcán a betegségek, fertőzések ellenére életben maradnak, gyakran mégis ételként végzik.
Ami ezen kívül még nehezíti a kutyák túlélési esélyeit, az az előítélet. Az emberek egyszerűen nem szeretnek húsfarmot megjárt kutyát örökbe fogadni. Az országban a megszokott négylábú kedvenc kicsi, szőrös és cuki, a farmokról megmenekülő kutyák ezzel szemben inkább nagytestűek – nem kell mondani, miért.
Az egyik állatmentő önkéntes, Park visszaemlékezett: „Előfordult olyan, hogy egy Dél-Koreai hölgy egy pomerániai törpe spiccet tartott a kezében, míg kutyahúst vásárolt a férjével a piacon.”
Miss Jung a 60-as éveiben jár, és egészsége nem a legjobb, de ahelyett, hogy magával foglalkozna, összes idejét és pénzét a segítségre szoruló kutyákra fordítja.
Ami még az állatorvosi költségeknél is súlyosabb terhet ró az asszonyra, az az új otthon megtalálása a kutyák számára.
Az állatvédők az egyik megoldásnak a kutyák más országokba utaztatását találták. Park és Miss Jung évek óta dolgoznak együtt, ez alatt az idő alatt több mint 200 kutyát menekítettek át Észak-Amerikába.
Ezek is ide kapcsolódnak:
A teáscsésze-kölykök tragédiája
Venezuela kutyái is súlyos bajban vannak
735 kutyának biztosít otthont egy indiai üzletember
(kutyabarát.hu)
