Ideiglenes lélektan

Az ideiglenes befogadás intézménye több lehetőséget és buktatót rejt magában. Szerencsére az emberek egy jelentős része segíteni szeretne.

Az ideiglenes befogadók jelentős részének van saját kutyája, ez külön előnyt jelenthet a befogadásra váró állatok rehabilitálásában. A saját, egészséges viselkedésű kutyák sokat segíthetnek a befogadott állatnak. Viselkedésük stabilitása, a gazdával való kiegyensúlyozott kapcsolatuk, a normális kommunikáció modellként szolgálhat, stresszes helyzetben szorongás oldó funkciójuk is lehet. Egy ilyen környezetben a befogadásra váró kutyák sokszor gyorsabban rehabilitálhatók, viselkedésük biztosabban kiismerhető, alakítható – így sikeresebbé tehető a későbbi végleges örökbeadás.

Van azonban néhány nehézség is, amivel érdemes számolni. Az egyik ilyen az ideiglenes gazda és a befogadott állat között kialakuló kötődés. Vannak tényezők, melyek különösen erős kötődés kialakulását idézhetik elő: a bántalmazott vagy életveszélyes állapotból mentett állatok „megmentése”, a túl fiatal vagy túl idős állat befogadása. Érzelmi szempontból kényes pont, ha bántalmazott állat kerül a befogadóhoz, hiszen az ő ellátásuk nagy érzelmi terhet jelenthet. 

Akárhányszor ránézünk az állatra, komoly érzelmeket mozgat meg – kiválthat elkeseredést, dühöt, szomorúságot, stb. – ilyenkor nagyon nagy a szervezet felelőssége, hogy ennek kezeléséhez szakmai – ha kell, pszichológusi segítséget is tudjon adni – nem szabadna az ideiglenes gazdákat ezzel magára hagyni. Sok ilyen eset „átélése” komoly következménnyel járhat, sőt, hosszú távon kiégéshez, és ezzel az önkéntes elvesztéséhez vezethet. De jelentkezhetnek más, „enyhébb” problémák is – kudarc-élmények, ha valamit nem tudunk megoldani, vagy bűntudat, ha pl. a saját állatra kevesebb idő jut, vagy féltékenység – emberek, állatok részéről egyaránt, hogy velük kevesebbet foglalkozunk, máshoz is kötődni kezdünk – ezeket szintén szükséges lenne idejében kezelni.

Jó pár ideiglenes befogadó később végleges befogadóvá is válik, és ezzel talán nincs is baj, ha a befogadás nem „jobb híján” történik, hanem azért, mert az ideiglenesen befogadott állatban igazi társra találunk. Ez azonban véleményem szerint a szervezet részére nem mindig jó hír, hiszen bár nyernek egy befogadót, jó eséllyel elvesztenek egy jó ideiglenest. Erre a problémára ma már egy másik kezdeményezést is látunk, amikor az ideiglenes befogadók „profi” kutyások – kutyaiskolát, panziót vezetnek, egyszerre akár 10-15 kutyájuk is van, itt a rehabilitálás, az állat megfigyelése jól megoldható, de szoros kötődés talán kevésbé alakul ki.

Visszatérve azonban, a nehézségek kapcsán még egyet emelnék ki, amikor az ideiglenes befogadó nem tudja, nem készül fel rá, hogy mit is vállal be valójában. Általában az ideiglenes befogadó rendelkezik alapvető kutyás ismeretekkel, de sokszor az ideiglenesbe kerülő kutyák más, különleges törődést, tudást igényelnek. Az állat orvosi, fizikai ellátása is jelenthet többet, mint egy átlag kutyánál, például balesetes állatoknál, azonban amivel még kevésbé szoktak tudni mit kezdeni, a lelki vagy viselkedéses tényező, mellyel leginkább bántalmazott vagy régóta gazdátlan állatoknál kell számolni. Ilyenkor a viselkedés értelmezése, annak tudatos alakítása nem csak empátiát, de komolyabb szakmai ismereteket is igényel. Mielőtt ideiglenes befogadókká válunk, tájékozódjunk a felkérő szervezetről. Hiszen, hogy ők mennyire korrekt tájékoztatást adnak, mennyi segítséget nyújtanak – nem csak anyagilag – de az esetleges váratlan helyzetek megoldásában, vagy, hogy a rehabilitálás tekintetében mennyire felkészültek, meghatározza a következő együtt töltött hetek, hónapok sikerét.

Az ideiglenes befogadás talán egyik legnehezebb része az elválás. Nagyon fontos, hogy lelkileg erre felkészüljünk már a kezdetekkor, hogy képesek legyünk mindent beleadni, sajátként kezelve kutyát, macskát, de amikor eljön az ideje, és lenne befogadó, tudjuk elengedni az állatot. Az, hogy ez megviselhet minket, normális, hiszen kötődünk hozzá, ennek megoldása a tudatos leválasztás. Ennek irányításában az önkéntest alkalmazó szervezet felelősségét kell kiemelni. Ez nem „csak” felelősségük, de jól felfogott érdekük is, hiszen az a szervezet, mely önkénteseit nem csak anyagilag, de szakmailag, érzelmileg is támogatja, sokkal tovább számíthat az ideiglenes befogadók nélkülözhetetlen segítségére.

Dr. Sátori Ágnes
viselkedés terapeuta

(Kutyabarát.hu)

A cikk első megjelenési ideje: 2016.11.14.