Lássunk a kutyánk szemével!
Ahhoz, hogy megértsük kutyáink viselkedését, és gond nélkül tudjunk velük kommunikálni, fontos, hogy minél jobban megismerjük az ő világukat és azt, hogyan látják a mi közös világunkat.
Sokan gondolnak úgy az emberre, mint vizuális fajra, aki a legtöbb információt látással nyeri a külvilágról. A kutyákat pedig úgy említjük, mint szagló és halló faj, tehát leginkább hallással és szaglással szerzi be az információkat. A tudomány azonban rácáfol erre a sztereotípiára, ugyanis a kutyák látásának nagyon fontos szerepe van az életükben.
Éleslátás
A kutyák és az emberek látása nagyon különböző. Amit az ember már 20 méterről lát, azt a kutya nagyjából csak 6 méterről látja – tehát az első lényeges különbség az az éleslátás. Nem lehet viszont azt mondani, hogy a kutya rosszabbul lát, mint az ember, csupán arról van szó, hogy a látás a faj egyedi igényeihez alakult az evolúció során. A kutyák szeme különböző fényszinten például sokkal jobban működik, mint az emberé. Alkonyatkor és sötétben sokkal jobban látnak, fényben viszont nagyjából ötször halványabban látnak, mint az emberek. A perifériás látásuk is sokkal jobb, viszont nem látnak részleteket olyan gazdagon, melynek elsődleges oka valószínűleg az, hogy nem tudják megkülönböztetni a piros és zöld színeket. A zöld fűben lévő piros labdát látással például nem találja meg egy kutya. Különbség van továbbá a mélységérzékelésben, a látómezőben és a mozgásérzékenységben is.
Fontos megjegyezni azonban, hogy a kutyák szeme, a kutyák látása egyedenként, fajtánként is sok különbözőséget mutat. Látásélességük például összefügghet az orr formájával és méretével. A rövid orrú kutyák, mint például a mopszok, sokkal jobban látják a közeli képeket, mint a hosszú orrú kutyák. Ellenben az utóbbiaknak jobb a perifériás látásuk. Ez adhat magyarázatot arra, hogy a rövid orrú kutyák sokkal kevésbé érdeklődnek a labdázás iránt, mint hosszú orrú társaik. Ők egyszerűen nem látják olyan jól az eldobott labdát és annak mozgását, ezért nem kelti fel a figyelmüket.
Látják, ha mosolyogsz
Bár az éleslátásuk és részletes látásuk gyengébb, mint az emberé, nagyon jól látják az emberi arcvonásokat. Meg tudják különböztetni a boldog, kedves és a mérges, ideges arckifejezést a látásukkal. Sőt. Minősíteni is képesek, hiszen vizsgálatokkal bizonyították, hogy kifejezetten nem kedvelik a mérges, dühös arckifejezést. Ilyet látva a megfigyelt kutyák többsége elkezdte nyalogatni a száját, mely egyértelműen csillapító viselkedés egy félelmet keltő hatásra.
Fontos tehát, hogy a kutyánkkal való kommunikáció során fektessünk hangsúlyt a vizuális jelekre is, valamint ezek a jelek, jelzések legyenek összhangban a vokális jelekkel. Sokszor a zavaros, nem egyértelmű jelzések miatt reagálnak rosszul kutyáink kéréseinkre, nem azért, mert nem képesek felfogni, vagy megoldani bizonyos feladatot.
Bohata Krisztina
(Kutyabarát.hu)
Forrás: psychologytoday.com
Fotó: pixabay