The post São Paulóban a gazdájuk mellé temethetők a háziállatok egy új törvény szerint appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A gyász folyamatára és feldolgozására nincs egységes útmutató. Mindenki másként éli meg a veszteséget és más tempóban dolgozza fel. Fontos, hogy a környezet is elismerje a veszteség nagyságát és komolyan vegye a gyászoló érzéseit. A gazdinak pedig nem szabad elfojtania az érzéseit, hanem meg kell élnie és fel kell dolgoznia a veszteségét. Ha szükséges, gyásztanácsadó vagy pszichológus segítségét is kérni kell  feldolgozás folyamatához.

A gyászfolyamat

A gyász folyamata általában szakaszosan zajlik. Tagadással kezdődik, amely megakadályozza, hogy az illető szembenézzen a veszteséggel és felismerje azt. Ebben a szakaszban általában a harag, a bűntudat vagy a hitetlenség dominál. A veszteség elfogadása ezután fokozatosan történik, ilyenkor az elsöprő szomorúság és a gyász veszi át a harag helyét. A gyász és az ehhez szükséges idő egyénenként eltérő. Egyesek viszonylag könnyen átvészelik a folyamatot, míg mások a tagadás és a depresszió hosszú ciklusán mennek keresztül a feldolgozás alatt.

Segíthet a gyász során

Gyász és gyász között nem lehet sem egyenlőségjelet, sem különbséget tenni. Aközött sem, hogy valaki egy személy elvesztését gyászolj, vagy egy kutyáét. A gyásztanácsadók tapasztalati szerint egyes apró praktikák, szokások sokat segíthetnek a feldolgozás folyamatában. Ezek a következők:

• az érzések kifejezése írásban egy napló, vagy novella/vers formájában
• támogató közeg/csoport, gyásztanácsadó felkeresése
• valamilyen emlékhely készítése, búcsúztató szertartás tartása
• a napi rutin és szokások tartása
• valamilyen tartalmas tevékenység, hobbi, vagy munka keresése, mely leköti az időt és az energiát

Miért nehéz a gyerekek és idősek számára egy háziállat elvesztése

A gyermekek nehezebben tudják feldolgozni egy háziállat elvesztését, mivel nincs sok tapasztalatuk a halállal kapcsolatban. Valószínűleg a veszteséggel való megbirkózásban sincs tapasztalatuk. Ilyenkor sokan gondolják úgy, hazugságokkal kímélik meg gyermeküket az elvesztés fájdalmától. Ez azonban még nagyobb fájdalmat okozhat, amikor rájönnek az igazságra. Ehelyett inkább segíteni kell nekik abban, hogyan érzelmeik kifejezésével birkózzanak meg a gyásszal.

Azok az idős emberek, akiknek csak a kutyájuk volt a társuk, még rosszabbul élik meg a veszteséget. Számukra sokszor a háziállatuk az egyetlen állandó társaság, ezért ilyenkor a család támogatása kifejezetten fontos.

Másik kutya, de mikor?

Sokszor nagy a kísértés, hogy egy másik háziállatot vegyünk vagy fogadjunk örökbe. Leginkább azért, hogy kitöltsük a hirtelen keletkezett űrt. Amikor gyerekeket is érint a veszteség, ez gyakrabban felmerül a fájdalom enyhítésére. Szakértők szerint azonban valószínűleg hosszú távon jobb döntés lezárni a veszteséget, meggyászolni kedvencünket, mielőtt új családtagot választunk.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: animalrescuesite

The post Hogyan lehet feldolgozni kutyánk elvesztését appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Egy szeretett társ elvesztése mindig megrendítő. De amikor ez a társ egy kutya, egy cica vagy más kisállat, sokan hajlamosak alábecsülni a veszteség súlyát. Pedig a gyász ilyenkor is valódi, mély és sokszor zavarba ejtően fájdalmas.

Ha te magad élted már át egy kedvenc elvesztését, jól tudod: nem „csak egy kutya” volt, hanem a család tagja. És ha épp most próbálsz egy szerettednek segíteni a gyászban, van néhány dolog, amit érdemes tudnod – különösen, hogy miért nem szerencsés megkérdezni: „Veszel majd másikat?”

A kisállat elvesztése – valódi gyász

A kisállatokkal szoros érzelmi kötelék alakul ki. A napjaink részesei, tanúi örömnek és bánatnak, és feltétel nélküli szeretetet adnak. Amikor meghalnak, a hiányuk épp olyan valóságos, mint bármely más hozzátartozóé.

A „Mikor lesz másik?” típusú kérdések bár jó szándékúak, gyakran azt sugallják, hogy egy kutyát vagy macskát könnyedén „pótolni lehet”. Pedig ez nem így működik – legalábbis nem annak, aki épp most gyászol.

Hogyan segíthetsz jól annak, aki egy kedvencét gyászolja?

• Ismerd el a veszteséget.
  Ne félj kimondani a kisállat nevét: „Nagyon sajnálom, hogy elveszítetted Bellát. Igazán különleges kutya volt.” Ezzel azt üzened: fontos volt, amit most elveszített.

• Ne bagatellizáld a gyászt.
  Kerüld az olyan mondatokat, mint: „Legalább nem szenvedett sokat” vagy „Majd jön egy másik.” Ezek inkább fájdalmat okoznak, mint vigaszt.

• Ne tételezd fel, hogy tudod, mit érez.
  Még ha te is átéltél már hasonlót, inkább hallgass megértően, mint hogy a saját történetedet hozd elő.

• Légy óvatos a vallási-spirituális vigaszokkal.
  „Most már a szivárványhídon túl van” – csak akkor mondd, ha tudod, hogy ez valóban vigaszt jelent a másiknak.

• Hagyd, hogy ő döntsön.
  Ne siettess semmit – se a kutya holmijának elpakolását, se azt, hogy mikor „nyisson újra”.

• Ajánlj gyakorlati segítséget.
  Egy tál meleg étel, a másik kutya megsétáltatása vagy egyszerű jelenlét – ezek néha többet érnek bármilyen szólamnál.

Megemlékezés – a gyász feldolgozásának része

Sokan úgy érzik, segít a gyász feldolgozásában, ha valamilyen formában emléket állítanak elhunyt kisállatuknak:

• Egy apró búcsú-ceremónia – akár gyertyagyújtással, közös emlékezéssel, pár kedves szóval.

• Hamvak szétszórása – egy kedves helyen, vagy egy virágcserépben, amit később is magaddal vihetsz.

• Emlékalbum, rajz, vers, történet – különösen gyerekeknél lehet jó eszköz az érzelmek kifejezésére.

• Emlékékszer – hamvakkal, szőrszállal vagy kis kabalával, amit magaddal vihetsz, ha úgy érzed, ez segít.

Mikor érdemes segítséget kérni?

A gyásznak nincs határideje. De ha hetek, hónapok után is úgy érzed, nem tudsz továbblépni, ha a mindennapokat is nehezen viseled, akkor érdemes támogatást kérni. Erről bővebben itt olvashatsz: Kutyás gyászcsoportok és a segítség más formái

A gyászhoz idő kell – és megértés

Az egyik legfontosabb, amit tehetsz: ne siettess, ne ítélkezz, ne akard megjavítani a másikat. Csak legyél ott – és mutasd ki, hogy érted, mit veszített el.

Mert belőle tényleg csak egy volt. És a szeretet, amit kaptunk tőlük, soha nem pótolható – csak továbbvihető a szívünkben.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.kinship.com/uk/pet-lifestyle/pet-grief-support-guide?utm_source=instagram&utm_medium=social-organic&utm_campaign=linkinbio&utm_content=www.instagram.com/p/DMVhv8QAJqt Kép: Engin Akyurt: https://www.pexels.com/photo/person-sitting-in-front-of-body-of-water-2174625/

The post „Mikor lesz új kutyád?” – Miért fájdalmas ez a kérdés, amikor épp gyászolunk appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Van, hogy egy pillanat elég ahhoz, hogy a szívünk összeszoruljon. Talán egy séta közben vesszük észre, hogy kutyánk lépte már nem olyan ruganyos, mint régen, vagy egy régi fényképalbum lapozgatása közben döbbenünk rá, mennyi évet töltöttünk már együtt. És hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy elképzeljük a jövőt nélküle: amikor el kell majd pakolni a nyakörvét, bilétáját, kedvenc játékait. Bár csak a képzeletünkben játszódik le a jelenet, a szomorúság nagyon is valóságos. Ez az érzés az „előre megélt gyász” vagy megelőlegezett / anticipált gyász.

Normális, de fájdalmas érzések

Az előre megélt gyász furcsa vagy akár értelmetlen érzésnek tűnhet, hiszen miért szomorkodjunk, ha még itt van. Ugyanakkor, ez az érzés teljesen természetes. Nem számít, hogy kedvencünk fiatal vagy idős, egészséges vagy beteg – bárki átélheti ezt az érzést bármikor. Azonban leggyakrabban azok körében fordul elő, akiknek a kedvence öregszik vagy egészségi állapota romlani kezd. Az ilyen gyász különösen nehéz, mert nemcsak a veszteség fájdalmát tapasztaljuk meg, hanem a jövőtől való szorongást és az ismeretlentől való félelmet is. A megelőlegezett gyászt elsősorban azok a családtagok élik meg, akiknek szerettei idősek, betegek, vagy éppen terminális betegségük van. Ilyen esetekben ez az érzés segít abban, hogy felkészüljünk a szerettünk elvesztésére. Esetleg megosszuk vele az érzéseinket, így nyitottá téve közöttünk ezt a tabu témát.

Mint minden nehéz érzés, a megelőlegezett gyász érzése is egy lehetőség. Mi dönthetünk afelől, hogy „jóra fordítjuk” és a kapcsolat szempontjából egyfajta erőforrásként használjuk fel.

Hogyan dolgozzuk fel az érzéseinket?

Fontos, hogy engedjük meg magunknak, hogy gyászoljunk. Sokan szégyenérzetet éreznek, amiért akkor is fájdalmat élnek át, amikor kedvencük még velük van. Azonban az érzelmek elkerülése helyett érdemes szembenézni velük. Csak így érhetjük el, hogy a fájdalom kezelhetővé váljon a mindennapokban.

Az érzelmek feldolgozása során kulcsfontosságú, hogy hagyjuk, hogy érzéseink vezessenek minket. Ha sírni szeretnénk, sírjunk. Ha dühöt érzünk, ne kérdőjelezzük meg magunkat. Minden érzés, ami felmerül, helyénvaló. Emellett érdemes a jelenre koncentrálni, és minél több időt tölteni kedvencünkkel, amíg még lehet. Így elkerülhetjük, hogy később megbánjuk, hogy nem éltünk a pillanatokkal.

Együtt könnyebb

Nem kell egyedül szembenéznünk a fájdalommal. Ahogyan a veszteség esetében, az előre megélt gyásznál is sokat segíthet, ha találunk valakit, akivel őszintén beszélhetünk az érzéseinkről. Ez lehet barát, családtag, gyászfeldolgozó csoport, vagy akár egy mentálhigiénés szakember.

Ha úgy érezzük, hogy szakember segítségére van szükségünk, nincs „megfelelő időpont” arra, hogy ezt a lépést megtegyük. Valaki már a veszteség előtt, más a halál bekövetkezte után, megint más pedig hosszabb idő elteltével fordul segítségért. Fontos, hogy hallgassunk a saját érzéseinkre, és akkor kérjünk segítséget, amikor mi szükségét érezzük. Azok, akik életvégi kíséréssel vagy gyásszal foglalkoznak, pontosan tisztában vannak azzal, hogy ezek életünk legnehezebb időszakai. Ne aggódjunk tehát, hogy megítélnek vagy nem értenek meg minket.

A kutyák vagy más állatok kapcsán érzett szorongás, fájdalom vagy gyász talán az átlag emberek körében nem mindig talál megfelelő megértésre. Ugyanakkor, a kutyás közösségben és a képzett szakemberek körében sokan vannak, akik képesek megfelelő támaszt nyújtani és segíteni ilyen helyzetben. Ha úgy érezzük, segítségre van szükségünk, keressünk kisállat gyász támogató csoportot, vagy ezen a területen tevékenykedő gyászkísérő szakembert.

A megelőlegezett gyász fájdalmas, de egyben lehetőség is. Egyrészt arra, hogy mélyebben értékeljük azokat a pillanatokat, amelyeket kedvenceinkkel tölthetünk. Ezek a pillanatok később emlékekké válnak, amelyek örökre velünk maradnak. Másrészt pedig arra, hogy felkészüljünk arra, hogy el fogjuk veszíteni őt. Ez az érzés szorongató és félelmetes, de képesek vagyunk megbirkózni vele! Nem kell egyedül, van, aki tud és képes segíteni.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.kinship.com/pet-lifestyle/anticipatory-pet-grief?utm_source=instagram&utm_medium=social-organic&utm_campaign=linkinbio&utm_content=www.instagram.com/p/DEiGaIwyDrX Kép: Photo by Mike González: https://www.pexels.com/photo/dog-on-yellow-background-16622820/

The post Még itt van veled, de már gyászolod? Mi az a megelőlegezett gyász, és mit kezdjünk vele? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Akinek soha nem volt kutyája, talán kissé túlzónak tarthatja a szomorúságot, amit szeretett kedvencünk elvesztésekor érzünk. De mi tudjuk: ő nem csak egy kutya. Sőt, nem „olyan”, mint egy családtag. Ő családtag. De vajon miért fájdalmasabb az elvesztése, mint akár egy baráté vagy rokoné?

Sajnálatos módon a legtöbb kultúrában nincsenek igazán elfogadott ceremóniák és gyászfolyamatok, amelyek segíthetik a búcsút haláluk után, így még inkább zavarban vagyunk, hogy lehetőleg ne mutassunk túl sokat megélt érzéseinkből. Talán, ha az emberek jobban értenék, milyen erős lehet a kapcsolat egy ember és egy kutya között, akkor elfogadottabb lenne a gyász időszaka is.

Semmihez sem hasonlítható kapocs

Mi van pontosan a kutyákban, ami ennyire közel hozza őket hozzánk? Az ebeknek az elmúlt 10-30 ezer év során alkalmazkodniuk kellett az emberekkel való együttéléshez. És nagyon jól csinálták: ők az egyetlen állatfaj, amely kifejezetten úgy formálódott, hogy a társainkká, barátainkká lépjenek elő.  Talán az ok, hogy a kutyákkal való kapcsolatunk elégedettebbé tesz bennünket, mint más emberekkel való szálaink, abban keresendő, hogy tőlük mindig feltételek és kritika nélküli pozitív visszajelzéseket kapunk.

A kutyák felismerik az embert, és megtanulják értelmezni az emberi érzelmi állapotokat pusztán az arckifejezésekből. A tudományos kutatások azt is jelzik, hogy a kutyák megértik az emberi szándékot, megpróbálják segíteni a tulajdonosukat, és elkerülik azokat az embereket, akik nem működnek együtt a gazdikkal, vagy nem bánnak jól velük. Nem meglepő tehát, hogy az emberek is pozitívan reagálnak az ilyen szeretetre, segítségre és hűségre, jobban ragaszkodnak hozzá.

Nem csak „mint egy” családtag

– Julie Axelrod pszichológus rámutatott arra, hogy a kutya elvesztése azért annyira fájdalmas, mert a tulajdonosok nem csak egy háziállatot veszítenek el. Elveszítik a feltétel nélküli szeretet forrását, az elsődleges társat, aki biztonságot és kényelmet ad, és talán még egy „gyermeket” is, aki folyamatosan a védelmükre szorult.

– A kutya elvesztése emellett sokkal komolyabban megzavarhatja a gazdi napi rutinját, mint a legtöbb barát és rokon elvesztése. A tulajdonosok napi menetrendjük – akár nyaralási terveik is – a háziállatok igényeihez igazodnak. Az életmód és a rutin megváltozása a stressz egyik fő forrása.

Fontos, hogy engedjük meg magunknak, hogy gyászoljunk. Nem kell egyedül szembenéznünk a fájdalommal. A veszteség esetében sokat segíthet, ha találunk valakit, akivel őszintén beszélhetünk az érzéseinkről. Ez lehet barát, családtag, gyászfeldolgozó csoport, vagy akár egy mentálhigiénés szakember.

(Kutyabarát.hu)

Forrás: neurosciencenews

The post Miért keményebb néha elveszteni egy kutyát, mint egy barátot vagy rokont? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post Jennifer Garner megható búcsúja szeretett kutyájától, Birdie-től appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Az Oakland Egyetem kutatói  Jennifer Vonk professzor vezetésével több mint 400 macskatulajdonost kérdeztek meg, akiknek kedvencei elvesztettek egy másik háziállatot. A felmérés szerint a macskák viselkedése megváltozik a veszteség után: kevesebbet ettek, kevesebbet játszottak, és több figyelmet kértek gazdáiktól. A gyász mértékét nagyban befolyásolta, hogy mennyire szoros volt a kapcsolat a túlélő és az elhunyt állat között.

A felmérés résztvevői arról számoltak be, hogy miután macskájuk háziállat társa elpusztult, több időt töltöttek alvással, többször bújtak el és úgy látták, hogy a cica keresi eltűnt társát. Néhányan hangosabbak lettek, míg mások szokatlanul csendesek voltak. Ezek a viselkedési jelek hasonlóak azokhoz, amelyeket a kutyáknál és elefántoknál is megfigyeltek, akik szintén gyászt mutatnak társaik elvesztésekor.

A gyász jelei macskáknál

A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a gyászoló macskák többsége változásokat mutatott az étkezési és alvási szokásaiban. Az állattartók mintegy 46 százaléka arról számolt be, hogy macskájuk kevesebbet evett, míg mások megjegyezték, hogy kedvencük alvásmintái is megváltoztak. Vagy többet aludtak, vagy álmatlanságban szenvedtek. Egyes macskák nyugtalanabbá, mások éppen csendesebbé váltak. A VCA Állatkórházak szerint a macskák 70 százalékánál figyeltek meg változásokat a hangadásban, ami egyértelműen a gyász jeleire utal.

A macskák gyásza nem teljesen új felfedezés. Az Amerikai Állatvédelmi Társaság (ASPCA) már 1996-ban végezte el a Companion Animal Mourning Project nevű kutatást, amely kimutatta, hogy a macskák 65 százaléka legalább négy viselkedési változást mutatott, amikor egy családi háziállat elpusztult. Számos gazdi is arról számolt be, hogy macskáik látszólag várták elhunyt társaik visszatérését, mivel nem értették a halál véglegességét.

Hogyan segíthetünk a gyászoló macskáknak?

Az első lépés az, hogy felismerjük: a macskák is képesek gyászolni, és segítségre van szükségük, hogy feldolgozzák a veszteséget. A szakértők azt javasolják, hogy a gazdik tartsák meg a megszokott napi rutint, mert ez stabilitást adhat a macskának ebben a nehéz időszakban. Több figyelem és szeretet segíthet megnyugtatni a gyászoló macskát, míg kedvenc tevékenységeikkel való foglalkozás elterelheti a figyelmüket a veszteségről.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Sciencedirect

The post A macskák is gyászolják elveszetett társukat appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A paranormális tevékenység megtapasztalása a gyász időszakában sokkal gyakoribb, mint azt a legtöbb ember gondolná. Ez érvényes az emberi szeretteink elvesztése esetén éppúgy, mint amikor négylábú társainkat gyászoljuk. Egy 2011-es kutatásban a megkérdezett 33, kedvencét gyászoló gazdi 48 százaléka, azaz közel fele, érezte elhunyt háziállatának jelenlétét annak halála után.

Bár a szellemek és más paranormális jelenségek észlelése a pszichiátriában jellemzően inkább tünetnek minősül, a gyász időszakában a paranormális is normális lehet. Az eddigi kutatások és tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a jelenség elég gyakori ahhoz, hogy ne gyanítsunk egyből zavart a háttérben. Egy nemrég megjelent tanulmány azt is megállapítja, hogy zavaró helyett éppen hogy pozitív hatása is lehet a szellemek észlelésének.

Módszer

A tanulmány 544 online kommentet elemzett, amelyeket az X és az Instagram oldalakról gyűjtöttek össze. A kommentek a következő kérdésre válaszoltak: „Ha elvesztettél egy kutyát, volt-e olyan élményed, mint például, hogy láttad a szellemét, kaptál-e jelet, vagy kommunikált veled?”.

Eredmények

A válaszok a fizikai élmények (hallották, látták, érezték az elhunyt kutyát) és az értelmezett élmények (álombeli látogatások, a természettől kapott jelek vagy egyéb érzések és jelenségek, amelyeket az elhunyt kutyával kapcsolatosnak véltek) között oszlottak meg.

A válaszadók egy része fizikai élményeket írt le. Például, érezték, hogy a kutya orra megérinti őket vagy látták, ahogy az elhunyt kutya végigsétál a folyosón. Olyan is volt, aki hallotta, hogy a kutya nyakörve csörög. „Hallottam az elhunyt kutyusom ugatását az irodámban lévő székéből. Világosan, mint a nap. Tudom, hogy ő volt az.” – állt az egyik kommentben. Egy másik gazdi leírta, hogy látta elhunyt kutyáját: „Láttam, ahogy az ágyunk mellett alszik a sötétben. Tudtam, hogy nincs ott, mégsem bírtam oda lépni. Azt hiszem, a szívemmel láttam őt”.

A fizikai élmények mellett spirituális tapasztalatokról is beszámoltak a gazdik. Ezek nem közvetlen tapasztalatok, hanem ők értelmezték azokat a kutyájuktól kapott jelnek, üzenetnek. „Amikor Ellie-t elvesztettük, napra pontosan egy héttel az elhalálozása után, pontosan az elhalálozásának időpontjában a füstérzékelő a elkezdett csipogni a kedvenc pihenőhelyénél.” – mondta az egyik válaszadó. Egy másik válaszadó visszatérő álomlátogatásokról számolt be: „A kutyám, Randi, néhányszor meglátogatott álmaimban. Nem tudom, hogyan magyarázzam meg a különbséget aközött, hogy én álmodom valakiről, és aközött, hogy meglátogat az álmaimban. Egyszerűen csak tudom.”

A paranormális jelenségeket gazdik egy része pozitívnak élte meg, míg másokban vegyes érzéseket keltett. Voltak olyan gazdik is, akik úgy érezték, kutyájuk elbúcsúzni jött vissza. A válaszadók többségének a találkozás jó érzéssel, vigasszal szolgált, egyeseknek segített az elengedésben.

A gyász folyamata, segítségkérés

A gyászfolyamat során stádiumokon haladunk át. Ezek a fázisok megegyeznek akkor is, ha embert és akkor is, ha állatot gyászolunk. Így, talán nem meglepő, hogy hasonló megélések, jelenségek jellemzik mindkét folyamatot. Fontos leszögezni, hogy egy kutya elvesztése éppen olyan gyásszal járhat mint egy közeli rokon vagy barát halála. Ha úgy érezzük, segítségre van szükségünk a feldolgozásban, már Magyarországon is több kisállat gyásszal foglalkozó pszichológus vagy gyászkísérő segítségét kérhetjük.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: https://www.thewildest.com/dog-lifestyle/paranormal-experiences-comfort-pet-parents-news?utm_source=instagram&utm_medium=social-organic&utm_campaign=linkinbio&utm_content=www.instagram.com/p/C51MowYRVSZ; Kép: Photo by Keenan Constance: https://www.pexels.com/photo/woman-sitting-on-wooden-planks-2865901/

The post A gyász időszakában sok gazdi észlel paranormális jelenségeket – egy tanulmány szerint appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A legtöbbünk életében elérkezik az a nap, amikor meg kell hoznunk a döntést. Az eutanázia témája nem egyszerű, hiszen ilyenkor arról döntünk, hogy kutyánk élete folytatódjon tovább, vagy véget érjen. Ez pedig elkerülhetetlenül azt jelenti, hogy valaki, aki talán mindenkinél közelebb áll hozzánk, megszűnik létezni. A cikk korábbi részeiben a halálról és az eutanázia felé vezető útról volt szó. A befejező részben az eutanáziával kapcsolatos lehetőségeket vesszük számba.

Hol, hogyan, kikkel?

Ha elérkezett az idő, érdemes mérlegelni, hogy hogyan szeretnénk, hogy megtörténjen. Hagyományosan, az állatorvosi rendelőben történik az eutanázia. Minden rendelőben van lehetőség arra, hogy a gazdi vagy gazdik jelen legyenek. Ezt megnyugtatóan hat az állatra, és segíti a veszteség feldolgozását is. Vannak olyan helyek, ahol van arra lehetőség, hogy külön helyiségben búcsúzzunk el kutyánktól, időt és teret adva a gazdiknak, hogy megéljék és kifejezzék az érzéseiket. Az eutanázia során az állatorvos és az asszisztensek támogatók és megértőek, segítik a gazdikat a búcsúzásban.

Lehetőség van az otthoni eutanáziára is. Ebben az esetben az állatorvos házhoz jön, nem kell a haldoklót mozgatni, utaztatni. Akik ezt a lehetőséget választják, többnyire azért teszik ezt, hogy a kutya számára minimális stresszel és fájdalommal járjon az eutanázia. Otthon az egész család, akár a többi állat is jelen lehet, és a kutya békésen, a megszokott, szerető közegében távozhat az élők sorából. Patricia McConnell ír erről a The Other End of the Leash című könyvében. Szépen leírja, hogy búcsúzott többi kutyája, melyikük, milyen módon élte meg a társuk elvesztését. Volt, aki virrasztott az elhunyt állattal, míg volt, aki a helyiségbe se tette be a lábát. Az otthoni eutanázia megadja a lehetőséget arra, hogy minden családtag úgy élje meg a halált, ahogy neki a leginkább megfelelő.

A gyász előszobája

Mivel több lehetőség közül is tudunk választani, ezért érdemes őszintén szembenéznünk azzal, hogy mit szeretnénk. Ehhez lehet, hogy olyan tabukat kell ledöntenünk, amelyekről nem is tudtuk, hogy léteznek. És az is előfordulhat, hogy olyan gátak szakadnak fel, amelyeket a fájdalommal szembeni védekezésképpen emeltünk. Egy haláleset során valamelyest újra átéljük minden addigi halálesettel járó veszteségünket és gyászunkat. Ha elfojtottuk, és nem hagytuk felszínre törni az érzelmeinket, esetleg nem dolgoztuk fel a gyászunkat, akkor valószínűleg felszínre fog törni az a fájdalom is. Ez ijesztően hangzik, és, nem áltathatunk senkit: az is. Viszont, benne van a lehetőség, hogy dolgozzunk azzal, amit hoz ez a helyzet.

Az eutanázia, a halál és a veszteség feldolgozása embert próbáló folyamat. Nem véletlenül hívják gyászmunkának. A feldolgozásban sokat segít, ha meg tudjuk osztani a terhet, ha beszélhetünk az érzéseinkről, megoszthatjuk a fájdalmunkat – és támogató, meghallgató barátok, családtagok vesznek körül. Ez, sokszor, sajnos nem adatik meg. Lehetőségünk van azonban gyászfeldolgozást segítő szakemberekhez fordulni. Az egyéni segítségen kívül társállat gyász feldolgozó csoportok is indulnak, akár személyesen, akár online formában.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Képek: Photo by Boys in Bristol Photography: https://www.pexels.com/photo/back-view-of-an-elderly-man-walking-with-his-dog-on-seashore-11725643/; Photo by Plato Terentev: https://www.pexels.com/photo/crop-woman-caressing-cute-dog-with-fluffy-fur-6166214/; Photo by Pixabay: https://www.pexels.com/photo/golden-retriever-greyscale-photography-159492/; Photo by Ylanite Koppens: https://www.pexels.com/photo/grayscale-photography-of-dog-2479241/

The post Eutanázia, a legnehezebb döntés – előtte, közben, utána – 3. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A legtöbbünk életében elérkezik az a nap, amikor meg kell hoznunk a döntést. Az eutanázia témája nem egyszerű, hiszen ilyenkor arról döntünk, hogy kutyánk élete folytatódjon tovább, vagy véget érjen. Ez pedig elkerülhetetlenül azt jelenti, hogy valaki, aki talán mindenkinél közelebb áll hozzánk, megszűnik létezni. A cikk első részében a halálról és a halállal való szembenézés nehézségéről írtunk, a következőkben az eutanázia felé vezető útról lesz szó.

Ahogy a társállatok családtaggá válnak, párhuzamosan változik az is, ahogy az állatorvosok kezelik a halál és az ahhoz vezető út kérdését. Szerencsére, az állategészségügyben van választásunk, hogy a méltóságot az élet mindenáron történő meghosszabbítása elé helyezzük. Ahogy a fájdalomcsillapításnak is hatékony eszközei állnak rendelkezésre. És, természetesen, az eutanázia.

Van választásunk

Az eutanázia egy lehetőség. Nem teszi könnyebbé számunkra a kutyánk elvesztését. Nem lesz jobb utána, és nem csillapítja azt az űrt, ami hátramarad. Az eutanázia nem rólunk szól. Hanem arról, hogy megállíthatjuk a szenvedést, elvehetjük a fájdalmat, amikor már tudjuk, hogy nincs visszaút. Az állatot kezelő állatorvos és a gazdi közös mérlegelésének eredménye, hogy jókor hozzuk meg a döntést. Akinek volt már hasonlóban része, az tudja, hogy eljön az a pillanat, amikor a kutyák készek elmenni – készek arra, hogy az életüknek vége legyen. Ennek orvosi, az állat állapotában megfigyelhető jelei vannak, amelyet az állatorvos érzékel. Illetve érzelmi, az emóciók szintjén, az állat kommunikációjában megnyilvánuló változások is jelzik. Ezt a gazdik látják. Talán, csak, nem akarjuk látni. Hiszen tudjuk, hogy ha megtörténik, akkor az végleges, visszafordíthatatlan. Elveszítjük őt. És ezt kimondani szívszorítóan nehéz.

Vissza akarjuk tartani, hogy még velünk lehessen. Pedig ezzel csak a haláltusáját nyújtjuk meg. De az élet elvesztése, az, hogy mindenáron meg akarjuk hosszabbítani, nagyon emberi. Ahogy a bevezetőben is írtuk, nem tudjuk elengedni. Egyrészt azért, mert nem tudjuk, mi vár ránk a halál után, és ez félelmetes. Másrészt pedig azért, mert tudjuk, hogy a szerettünk halála annak az iszonyatos fájdalomhullámnak a kezdete, ami a mélybe ránt és ott tart, amíg ki nem tudunk evickélni belőle. Magával ragadja a szívünk egy darabját, és már soha nem lesz olyan, mint előtte volt. Az, amit a halál elvesz tőlünk, soha, semmi sem fogja tudni pótolni.

Nem csoda hát, hogy halogatjuk a döntést, és kapaszkodunk az utolsó szalmaszálba. Ugyanakkor, ezzel éppen annak okozunk felesleges és elkerülhető szenvedést, akit a legjobban szeretünk. Ideje van az elmúlásnak. Vegyük észre, és hallgassunk a belső bölcsességünkre.

Folytatjuk…

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Képek: Photo by Boys in Bristol Photography: https://www.pexels.com/photo/back-view-of-an-elderly-man-walking-with-his-dog-on-seashore-11725643/; Photo by Plato Terentev: https://www.pexels.com/photo/crop-woman-caressing-cute-dog-with-fluffy-fur-6166214/; Photo by Pixabay: https://www.pexels.com/photo/golden-retriever-greyscale-photography-159492/; Photo by Ylanite Koppens: https://www.pexels.com/photo/grayscale-photography-of-dog-2479241/

The post Eutanázia, a legnehezebb döntés – előtte, közben, utána – 2. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A legtöbbünk életében elérkezik az a nap, amikor meg kell hoznunk a döntést. Az eutanázia témája nem egyszerű, hiszen ilyenkor arról döntünk, hogy kutyánk élete folytatódjon tovább, vagy véget érjen. Ez pedig elkerülhetetlenül azt jelenti, hogy valaki, aki talán mindenkinél közelebb áll hozzánk, megszűnik létezni. Hogy nem lesz ott többé, hogy fájni fog a hiánya és soha, semmi nem fogja visszahozni.

Talán furcsa így leírva olvasni ezeket a gondolatokat, hiszen a halál még ma is tabu. Nem beszélünk róla nyíltan. Kertelünk, hiszen ha kimondjuk, akkor közelebb kerül valami, amit a lehető legtávolabb akarunk tartani. Nem mondjuk ki, mert akkor nem is valódi, nem is kézzelfogható. Pedig, ki kell mondani és beszélni is kell róla, mert csak akkor tudunk szembenézni vele, és akkor tudjuk meghozni azokat a döntéseket, amik a nekünk és kutyánknak legmegfelelőbbek.

A halál és a halálról alkotott képünk

Ahogy Irvin D. Yalom, egzisztencialista pszichoterapeuta fogalmaz: az élet egyetlen felvillanás a végtelen sötétségben. Ennek a gondolatnak a mentén elképzelhető, hogy a halál valójában a születés előtti létbe való visszatérés. Az, hogy milyen koncepcióink vannak erről, miben hiszünk, az mindannyiunk számára egyéni. A különböző vallások és filozófiák mind-mind más képet alakítanak ki. Ezekben többnyire közös, hogy az élet végén a teremtőhöz vagy egy univerzális egységhez tér vissza a lélek. De mi a helyzet vajon a kutyák esetében? A vallások és filozófiák vajmi keveset írnak a társállatok lelkéről. Talán a reinkarnációban és a természetvallásokban érhető tetten a gondolat. Itt találkozhatunk azzal, hogy az emberi lélek a halál után akár állat testében is visszatérhet, illetve, hogy az élet tulajdonképpen egy egységes nagy lélek, melynek mindannyian részei vagyunk.

Ugyanakkor, a mi kultúránkban, az európai filozófia és a zsidó – keresztény vallások által meghatározott rendszerben, az sem elfogadott, hogy az állatoknak van lelke. Ha kutyánk elvesztését, vagy éppen az eutanázia döntésének súlyát szeretnénk megosztani valakivel, gyakran szkepticizmus, felszínes frázisok amikre számíthatunk. Mivel még az emberi halál is tabu, ezért kevesen tudnak valóban osztozni a halált megelőző folyamat, maga a halál és az azt követő gyász kérdéseiben. Kutyánk betegsége, halála esetén ritka, hogy a barátok, ismerősök vagy családtagok enyhíteni tudnák a terheket. Bár, szerencsére, egyre inkább elfogadottá válik a társadalomban a társállatok valódi családtagként való kezelése.

Folytatjuk…

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Képek: Photo by Boys in Bristol Photography: https://www.pexels.com/photo/back-view-of-an-elderly-man-walking-with-his-dog-on-seashore-11725643/; Photo by Plato Terentev: https://www.pexels.com/photo/crop-woman-caressing-cute-dog-with-fluffy-fur-6166214/; Photo by Pixabay: https://www.pexels.com/photo/golden-retriever-greyscale-photography-159492/; Photo by Ylanite Koppens: https://www.pexels.com/photo/grayscale-photography-of-dog-2479241/

The post Eutanázia, a legnehezebb döntés – előtte, közben, utána – 1. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

The post Ezért tartják meg a főemlősök halott kicsinyeiket appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A gyász folyamatára és feldolgozására nincs egységes útmutató. Mindenki másként éli meg a veszteséget és más tempóban dolgozza fel. Fontos, hogy a környezet is elismerje a veszteség nagyságát és komolyan vegye a gyászoló érzéseit. A gazdinak pedig nem szabad elfojtania az érzéseit, hanem meg kell élnie és fel kell dolgoznia a veszteségét. Ha szükséges, gyásztanácsadó vagy pszichológus segítségét is kérni kell  feldolgozás folyamatához.

A gyászfolyamat

A gyász folyamata általában szakaszosan zajlik. Tagadással kezdődik, amely megakadályozza, hogy az illető szembenézzen a veszteséggel és felismerje azt. Ebben a szakaszban általában a harag, a bűntudat vagy a hitetlenség dominál. A veszteség elfogadása ezután fokozatosan történik, ilyenkor az elsöprő szomorúság és a gyász veszi át a harag helyét. A gyász és az ehhez szükséges idő egyénenként eltérő. Egyesek viszonylag könnyen átvészelik a folyamatot, míg mások a tagadás és a depresszió hosszú ciklusán mennek keresztül a feldolgozás alatt.

Segíthet a gyász során

Gyász és gyász között nem lehet sem egyenlőségjelet, sem különbséget tenni. Aközött sem, hogy valaki egy személy elvesztését gyászolj, vagy egy kutyáét. A gyásztanácsadók tapasztalati szerint egyes apró praktikák, szokások sokat segíthetnek a feldolgozás folyamatában. Ezek a következők:

• az érzések kifejezése írásban egy napló, vagy novella/vers formájában
• támogató közeg/csoport, gyásztanácsadó felkeresése
• valamilyen emlékhely készítése, búcsúztató szertartás tartása
• a napi rutin és szokások tartása
• valamilyen tartalmas tevékenység, hobbi, vagy munka keresése, mely leköti az időt és az energiát

Miért nehéz a gyerekek és idősek számára egy háziállat elvesztése

A gyermekek nehezebben tudják feldolgozni egy háziállat elvesztését, mivel nincs sok tapasztalatuk a halállal kapcsolatban. Valószínűleg a veszteséggel való megbirkózásban sincs tapasztalatuk. Ilyenkor sokan gondolják úgy, hazugságokkal kímélik meg gyermeküket az elvesztés fájdalmától. Ez azonban még nagyobb fájdalmat okozhat, amikor rájönnek az igazságra. Ehelyett inkább segíteni kell nekik abban, hogyan érzelmeik kifejezésével birkózzanak meg a gyásszal.

Azok az idős emberek, akiknek csak a kutyájuk volt a társuk, még rosszabbul élik meg a veszteséget. Számukra sokszor a háziállatuk az egyetlen állandó társaság, ezért ilyenkor a család támogatása kifejezetten fontos.

Másik kutya, de mikor?

Sokszor nagy a kísértés, hogy egy másik háziállatot vegyünk vagy fogadjunk örökbe. Leginkább azért, hogy kitöltsük a hirtelen keletkezett űrt. Amikor gyerekeket is érint a veszteség, ez gyakrabban felmerül a fájdalom enyhítésére. Szakértők szerint azonban valószínűleg hosszú távon jobb döntés lezárni a veszteséget, meggyászolni kedvencünket, mielőtt új családtagot választunk.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: animalrescuesite

The post Hogyan lehet feldolgozni kutyánk elvesztését appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

Az előző rész folytatása.

A végső búcsúzás a gyászfolyamat fontos része. Segít azoknak, akik itt maradtak és veszteséget éltek meg az elengedésben. Az egyes kultúrákban más és más szokások léteznek a halott búcsúztatására, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a családtagok megéljék a fájdalmukat, esetleg megosszák azt másokkal. Bár kutyáink esetében a temetéssel, hamvasztással kapcsolatban még nincsenek ilyen kialakult szokások, érdemes fontolóra venni, hogy ezek az akár több ezer éves rítusok nem véletlenül alakultak ki. A szokások, mások közelsége és a rituális elengedés átsegíthet a gyász első időszakán. 

A cikk első részében a búcsúzás folyamatáról és a temetéssel kapcsolatos lehetőségekről volt szó.

Hamvasztás

A legtöbb állatorvosi rendelőben lehetőség van hamvasztást kérni. Ez alapesetben csoportos hamvasztást jelent, de létezik egyedi hamvasztás is. Ebben az esetben kedvencünk hamvait egy urnában kapjuk vissza.

Az urnát hazavihetjük, és elhelyezhetjük az otthonunkban akár hosszabb, akár rövidebb időre. Ha otthon szeretnénk tudni a hamvakat, akkor kialakíthatunk egy kis sarkot, ahol például a kutyánk kedvenc játékával vagy képével együtt helyezzük el.

A hamvak kisállat temetőben is elhelyezhetők, ez esetben ugyanazokat a szolgáltatásokat vehetjük igénybe, mint a temetés esetén.

A hamvakat el is szórhatjuk vagy el is temethetjük egy olyan helyen, ami valamiért jelentőséggel bír számunkra. Egy kedves kirándulóhely, vagy egy közösen megmászott hegycsúcs, esetleg a kedvenc tisztásunk, ahol sokat játszottunk… A különleges hely lehet olyan is, ahova mindig szerettünk volna együtt eljutni, de nem volt rá lehetőség.

Szép szokás a hamvakra ültetés is. Ebben az esetben egy élő, cserepes növényt választunk, és a földjébe keverünk a hamvakból. Ilyen módon az élet körforgására emlékezhetünk.

Emlék ékszerek

A hamvakból lehetőség van olyan egyedi ékszerek készítésére is, amelyek által kedvencünk mindig velünk lehet. A gyémánt, mint ásvány, természetes úton is hamuból készül, ugyanakkor ehhez rengeteg időre és meglehetősen összetett földtani folyamatokra van szükség. A modern technológiának köszönhetően azonban lehetőség van a hamvakból gyémántot készíttetni. A gyémánt az örök szeretet, az elmúlhatatlanság szimbóluma, mivel az egyik legkeményebb, legkevésbé sérülékeny anyag a világon. Kifejezhetjük vele, hogy szeretett kutyánk örökké velünk lesz, emlékét megőrizzük.

A gyémánt mellett más lehetőségeink is vannak, ha szeretnénk, hogy kutyánk egy hordható ékszer formájában mindig velünk maradjon. Készíttethetünk egyedi medált a hamvak egy részének, de üveg ékszerbe is foglaltathatjuk őket. A lényeg itt is, hogy olyan megoldást válasszunk, amely segít, hogy a lelkünk fájdalmát enyhítsük és nyugalomra leljünk.

Kutyáink a társaink, az életünk részei éveken keresztül. Sokszor olyan közeli, bensőséges viszony van köztünk, hogy az elvesztésüknek talán még a gondolata is szívbemarkolóan fájdalmas. A fenti lehetőségek a búcsúzás lehetséges módjai, melyek között nincs egyetlen jó vagy rossz választás. Kutyánk szeretete, a közös emlékek, az út, amit bejártunk együtt és a sok lecke, amit megtanultunk mindig velünk lesz. Éppúgy az életünk részévé vált, formált minket, mint a patak a követ. Akkor is ott lesz a nyoma, ha a víz már másfelé folyik.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Képek: Photo by Meruyert Gonullu: https://www.pexels.com/photo/glad-woman-and-shiba-inu-dog-resting-together-on-couch-6589017/; Photo by SHVETS production from Pexels: https://www.pexels.com/photo/boston-terrier-in-arms-of-black-man-7533335/

The post A búcsúzás lehetőségei – 2. rész appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A kutyánk sokunknak családtag. Szerencsés esetben évekig, évtizedekig együtt élünk, együtt változunk. Egy kutya élete az emberélethez képest rövid, mégis korszakokat élnek át velünk együtt, ami alatt rengeteg közös élmény ér minket, bejárunk egy közös utat, ami olyanná formál minket, amilyenekké nélkülük sosem válnánk.

Amikor valaki elveszíti szeretett kedvencét, az valódi gyász. Nem lehet és nem is érdemes méregetni – aki átéli, tudja, hogy éppen olyan mélyen sújt, mint amikor családtagot, barátot veszítünk el. Hiszen erről is van szó valójában. Teljesen természetes, hogy ha a környezetünkben valakit gyász ér, akkor szeretnénk mellette állni, segíteni, részvétünket nyilvánítani.

Egy kutya elvesztése esetén a részvétnyilvánítás éppoly fontos. Támogatásunk kifejezése segít a gyászolónak abban, hogy átélje a gyászát. Segít neki, hogy tudja, nincs egyedül. Bár vigaszt nem nyújthatunk, hozzánk fordulhat, megoszthatja velünk a gyász súlyát.

Sajnos egy szeretett állat elvesztése felett érzett gyász még nem minden közösségben, nem minden esetben talál elfogadásra. A haláleseteket egyébként is nehezen kezeli a társadalom, hiszen olyan fájdalmas dologról van szó, amelybe nem szívesen gondolunk bele, amiről inkább tudomást sem vennénk, és amiről nem szeretünk beszélni.

Pedig amikor gyászoló van a környezetünkben, akkor éppen ezt kell tennünk. A részvét, ahogy a szó is sugallja, részvételről szól. Részt veszünk a másik gyászában, fájdalmában osztozunk és ezzel magunk is átéljük azt. Igen, könnyebb szemet hunyni, elfordulni, elutasítani, letudni egy közhellyel, mint valóban „részt venni”.

Pedig nagyon fontos, hogy az, aki kutyáját gyászolja, megkapja tőlünk ugyanazt a részvétet, együttérzést, ami minden gyászolónak kijár. A gyász érzése, mértéke ugyanis független attól, hogy kit veszítettünk el. Maga a veszteség az, ami fáj, és aminek a feldolgozását a barátok, családtagok a részvétükkel, az együttérzésükkel és a figyelmükkel segíteni tudják.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Kép: Photo by Plato Terentev: https://www.pexels.com/photo/crop-woman-caressing-cute-dog-with-fluffy-fur-6166214/

The post Részvét appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.