Szívbemarkoló fotók laboratóriumi állatok első szabad perceiről
Egy vegán fotós és állatvédelmi aktivista, Rachele Totaro azokat a pillanatokat mutatja meg fényképezőgépének lencséjén keresztül, mely a laboratóriumi állatok első szabad perceiről szólnak.
Rachele Totaro azon állatvédelmi aktivisták közé tartozik, aki tehetségét is latba veti az állatok érdekeiben. Sikeres fotósként olyan állatokat örökít meg, akiknek szükségük van a támogatásra ahhoz, hogy egy új élet reményében gazdit és otthont találjanak. Totaro már régóta áttért a vegán étrendre, melyet csak és kizárólag állatszeretete és az állatok iránti tisztelete motivált. Fontosnak tartja láttatni, hogy az állatok nem tárgyak, hanem érző, gondolkodó és nagyon kiszolgáltatott lények.
6 évig fotózta a kísérleti állatokat
Totaro önkéntes fotósként segíti egy olasz szervezet, a La Collina dei Conigli munkáját, akik laboratóriumi állatok mentésével, rehabilitációjával és örökbeadásával foglalkoznak. 6 éven keresztül készített képeket kísérletekben használt nyulakról, tengerimalacokról, egerekről és patkányokról. A képekből egy naptárt is készítettek, melynek bevételével a szervezet munkáját segítik. Korábban olyan megkomponált képeket készített kisállatokról, melyek nagy visszhangot és tetszést váltottak ki. A kevésbé szeretett,megértett és megbecsült fajokat állította fókuszba, akik sok ember szemében nem számítanak túl sokat. Patkányok, egerek, nyulak kerültek mesebeli kompozícióba, kidomborítva szépségüket és kedvességüket.
Meséből a valóságba
A mesés fotók valóban sok ember tetszését elnyerték és sok örökbefogadást, mentést is elősegítettek. Rachel azonban látva az állatok valódi arcát, arra gondolt, muszáj megmutatni az embereknek a valóságot is. Ezek az állatok talán még több érzelmet tudnak kiváltani valós arcukkal, amikor először kerülnek ki a ketrecből, először kerülnek emberi kézbe és először érzik meg a törődést.
Találkozás a természettel
A laboratóriumi állatok nagy része miután szabadul a fogságból, egy újabb ketrecben találja magát. Igaz, itt már nem esik bántódása és törődést, élelmet, gondoskodást kap, de szabadságát nem kapja vissza. Természetesen ez addig tart csak így, amíg nem érkezik meg számukra is az álomgazdi. A menhelyeken sajnos kevés idő van arra, hogy az állatokat kivegyék a ketrecekből és a szabadban játszanak, foglalkozzanak velük. Rachele aztán úgy döntött, fontos, hogy a természettel való első pillanatot megörökítse, így kiválasztott egy-két laborból szabadult, de még a menhelyen lévő állatot és kivitte őket a természetbe. Ezeket az önfeledt pillanatokat aztán csodálatos módon sikerült megörökítenie, melyek azóta már körbejárták a világot és nagyon sok kisállatnak segítettek a végleges otthon megtalálásában.
