Minden nap tanulok valami újat a kutyáimtól – interjú Farkas „Wolfie” Rolanddal, a Punnany Massif alapító tagjával

– Két kutyád van, hogyan kerültek hozzád? Vásároltad vagy örökbe fogadtad őket?

– Egy vásárolt és egy örökbefogadott kutyám van. A fiatalabbik Tesó néven fut, egy Jack Russell terrier, őt vásároltam a kistestvérem (22 éves öcsém) unszolására. A munkám révén elég elfoglalt vagyok, így az öcsémmel abban maradtunk, hogy ha lesz kutya, akkor majd ő is segít és vigyázni fog rá. A Jack Russell fajta egyébként a Maszk című filmből jött, én addig nem ismertem ezt a fajtát, csak képeket láttam róla és nagyon tetszett. Megmondom őszintén, hogy nem olvastam utána, hogy az egyik legkonokabb terrierfajta a világon. A másik kutyám Macesz, aki egy keverék kutyus, őt örökbe fogadtam.

– Hogy jött az ötlet, hogy még egy kutyád legyen és miért választottad az örökbefogadást másodszorra?

– Amikor Tesó hozzám került próbáltam vele pórázon sétálni az utcán, de ment mindenfelé, csak arra nem, amerre kellett volna. Ezt a produkciónkat látta meg véletlenül az arra haladó Gábor (azaz Csikós Gábor kutyatréner, akit egyébként már évek óta, Pécsről ismerek), és aki üzent nekem később, hogy ő kutyákkal foglalkozik, és úgy látta, hogy szükségünk lenne egy trénerre. Elkezdtünk járni Gáborhoz kutyaiskolába és ezzel párhuzamosan elkezdtem érezni, hogy Tesónak szüksége lenne egy kutyatársra, akivel levezetheti az energiáit. Eredetileg úgy terveztem, hogy Tesót majd viszem magammal mindenhova, de aztán hamar rájöttem, hogy ő nem az a típus, aki nyugodtan elvan egy stúdióban. Gábor aztán az egyik tréning során megemlítette, hogy van nála egy Macesz nevű keverék kutya, aki jól passzolna Tesó mellé. Először megijedtem, hogy mit fogok én két kutyával csinálni, de első látásra beleszerettem Maceszbe és nagyjából azonnal eldöntöttem, hogy magamhoz veszem. Azóta így éldegélünk hármasban.

– Egyértelműen nehezebb két kutyával, érzed a különbséget?

– Nyilván, ha két kutyád van, azonnal duplázódnak a költségek. Az állatorvos, az ellátás, az etetés, minden. Úgy látom viszont, hogy mind a kettőnek jót tesz a másik, nagyon érdekes párost alkotnak. Egy Jack Russell és egy „félvér” pitbull…

– A két kutya közül láthatóan Tesó az energikusabb, jársz vele rendszeresen tréningre?

– Igen, folyamatosan tanulunk. Tesónak már hozzászoktam a terrier jellegéhez, vele minden egyes kimozdulás egy kaland. Egy pillanatra nem nézek oda, hajlamos azonnal kikerülni a látótávolságomból és valami disznóságban meghemperegni. Minden nap tanulok valami újat a kutyáktól, ezáltal magamról is, ez egy érdekes belső utazás is egyben.

– Az életed nem egy jól megszokott napi rutin szerint zajlik, a fellépések miatt hektikusak a napjaid, és sokat utazol. Hogy látod, nem okoz a kutyáknak ez problémát?

– Én abszolút úgy látom, hogy a kutyák is ugyanolyan különbözőek, mint ahogy minden ember más és más. A kutya egy idő után átveszi a gazdi ritmusát és számára az lesz a természetes. Amikor én késő éjszaka érek haza és reggel 10-ig alszom, akkor ők is alszanak velem, és együtt indítjuk a napot ébredés után. Amikor elutazom hosszabb időre, akkor pedig panzióba jönnek Gáborhoz.

– Tesó és Macesz az első kutyáid, vagy már korábban is voltál gazdi?

– Gyerekkoromban édesanyámmal yorkshire terrierünk volt, de vele nem jöttem ki túl jól, valahogy nem találtuk meg a közös hangot. Az előző párkapcsolatomban viszont volt két csivavánk, akiket nagyon szerettem. A szakítás után úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk elválasztani egymástól őket, így egy hétig nálam voltak a kutyák, egy hétig nála. Ez egy idő után viszont már terhes volt mindkettőnk számára, így végső döntésként a volt páromnál maradtak a kutyák. Pár hónap telt el és már nagyon éreztem a hiányukat, így jött Tesó. Kicsit más egyedül tartani két kutyát, de ahogy idősödöm a szabadidőmben már egyre jobban visszahúzódó életet élek, inkább sétálok a kutyákkal, vagy csak együtt pihenünk a kanapén.

– Mennyire vagy „para gazdi”?

– Eleinte nagyon féltős gazdi voltam és „be voltam tojva”, ha póráz nélkül sétáltunk és odébb mentek a kutyák. Nekem kellett eljutnom odáig, hogy magabiztos legyek a kutyákkal kapcsolatban.  Próbálom hagyni őket, hogy kutyák legyenek, ezt folyamatosan tanulja az ember. Mi nem csökkentjük a távolságot, mint „A kis hercegben”, hanem folyamatosan növeljük.

– Szoktatok együtt utazni, nyaralni?

– A kisebbik kutyusom még csak egy éves, Macesz pedig január óta van velünk, így együtt még nem utaztunk el távolabbra, de sokat járunk kirándulni, erdőbe vagy a Hajógyári-szigetre. Együtt is sétálunk és külön is szoktunk, Maceszt például a múltkor a Budapest Parkba is magammal vittem és nagyon jól érezte magát. Később mindenképp szeretnék majd velük elutazni egy kutyabarát nyaralóhelyre.

– Van még valakinek kutyája az együttesben?

– Csak nekem van, néhányuknak már gyerekeik vannak, egyedül én vagyok kutyás a csapatból.

– A Punnany Massif gyakran részt vesz jótékonysági fellépéseken, kiáll jó ügyek mellett. Állatvédelem mellett is felszólaltatok már. Számodra is fontos az ilyen tevékenység?

– Igen, én személyesen is részt veszek jótékonysági eseményen vagy adománygyűjtésben. Mindig segítek, ha van rá módom. Sokkal hosszasabb szervezést igényel egy zenekarral közös projekt, így nem lehet mindig arra várni, hogy összeálljon egy nagyszabású rendezvény.

– Mit gondolsz a felelős állattartásról, mennyire változott meg a véleményed, amióta kutyád van.

– Foglalkoztat a kérdés, hiszen két kutyám van.  Macesz egy bull típusú keverék és amióta ő van, látom, hogy milyen sokan félnek az ilyen kutyáktól, és nagyon sok előítélet van vele szemben. Jó lenne, ha ezeket levetkőznék az emberek, hiszen rossz kutya nincs, csak rossz gazdi.
Amikor az első kutyát vásároltam a közösségi oldalamon kértem segítséget, hogy merre induljak. Sokan leteremtettek, hogy ne vásároljak, hanem fogadjak örökbe, hiszen annyi gazdátlan kutya van a menhelyeken, akiket meg kell menteni. Ezt elfogadom, de a tenyésztett kutyáknak is szükségük van jó gazdákra. Figyelni kell persze arra, hogy honnan vásárolunk. Tesó tenyésztőjével az első alkalomkor 3,5 órát beszéltünk telefonon, meg akart róla győződni, hogy az életvitelem megfelelő a kutya tartására, hogy ki tudom fizetni a költségeit, hogy milyen körülmények között szeretném tartani. Ez is része a felelős állattartásnak. Az örökbefogadásra váró kutyák sincsenek „ingyen”. Sokan felháborodnak, ha egy menhelyen egy jelképes összeget kérnek az örökbefogadásért, ami az addigi költségeket fedezi, de ha valaki ezt sem tudja kifizetni, akkor nem lehet felelős gazdája egy kutyának. Akkor tud valaki jó gazda lenni, ha a szeretet és gondoskodás mellett az alapvető szükségleteit is tudja biztosítani a kutyának, ami viszont pénzbe kerül.

– Mi okozza neked a legnagyobb problémát a kutyák nevelésével kapcsolatban?

– Tesónál a behívás egyértelműen. Ő nagyon konok, mindig visszajön, de fogja magát és egyszer csak elrohan a nagyvilágba. Sokat gyakorlunk és mindig van nálam jutifalat, az hatással van rá.

– Van most egy kutyás projekt, amin dolgozol. Mit lehet erről tudni?

– Egy kutyás közösségi teret építünk, kutyafuttató, napközi, később egy panzió is tervben van. Szeretnénk egy romkocsmás jellegű vendéglátó egységet is létrehozni, ahol gazdik és kutyák jó társaságban együtt lehetnek. Bízunk abban, hogy itt tudunk majd olyan előadásokat is tartani, melyek hasznosak lesznek minden gazdi számára. Amíg pedig tart az oktatás vagy a napközi, addig a gazdik tudnak inni egy jó sört, jó társaságban. Nagy álmom elérni azt, amit Spanyolországban láttam, hogy a belvárosban a kutyák póráz nélkül lazán elvannak egymással. Itthon pedig azt lehet látni, hogy feszes pórázzal sétálnak, látszik, hogy a kutya a domináns.  Jó lenne, ha a gazdák egy kicsit jobban foglalkoznának a helyes kutyatartással és járnának rendszeresen oktatásra, mert rossz kutya nincs, csak olyan gazda, aki nem tudja kezelni a kutyát. Nálunk tehát lesz oktatás is.

– Hogy állt össze ez a projekt? Mióta tervezgetitek?

– Jó pár hónapja tervben van. Ez egy nagyon sok lépcsőfokos történet, amiből még sok lépés vissza van. A vendéglátó egység még nincs telepítve például. Szeptember 16-ra tervezzük a nyitást egy mini fesztivállal, bográcsozunk, ismerkedünk. A hely befogadó képessége limitált, így egy kis klub jelleggel szeretnénk majd működtetni, tagsági kártya jellegű rendszerben. Tehát nem egy ingyenes kutyafuttatóról beszélünk, itt nem szeretnénk olyan gazdikat, akik nem foglalkoznak a kutyájukkal és ezzel esetleg valamilyen galibát okoznak.

– Mennyire veszel részt tevékenyen a munkában?

– Az operatív kérdések megvitatásánál mindig ott vagyok, de a dolgok nagy része a nyár alatt készült, úgyhogy nem tudtam itt lenni, hiszen ahány nap, annyi városban voltam a fellépések miatt. Későbbiekben természetesen ki szeretném venni a részemet ebből is.

Macesz és Tesó hétköznapjairól Wolfie sokszor oszt meg képeket az Instagram oldalán, érdemes követni őket (@wolfie_mc).

Az interjú először és teljes terjedelmében a Kutyabarát Magazin 2019. őszi számában jelent meg.

Bohata Krisztina
(Kutyabarát.hu)

Fotók: Chikán Erika Fotográfus