Gyerek vagy farkas? Avagy: kutyák a mai társadalomban – 3.
Szőrös gyerek vagy falkatag? Hol van a kutya helye a családban? És hogyan bánjunk velük, hogy a lehető legjobb legyen nekik? Az előző részekben láthattuk, hogy mind a gyermekként kezelésnek, mind a farkas hasonlatoknak megvannak a buktatói.
Se nem farkas, se nem ember …
A kutyák és az emberek esetében nem beszélhetünk sem kooperatív zsákmányszerzésről, sem a minél több utód felnevelésének nyomásáról. A mai modern kutyások élete viszonylagos biztonságban, bőségben zajlik. Ezért nincs is szükség „farkastörvényekre”. Amire azonban szükség van, az a felelősségteljes vezetés. Ahogy a farkasfalkában, vagy az emberi családban is, a kutya – ember kapcsolatban is kell egy vezető. Nem despota, nem agresszor, hanem egy jó vezető, aki minden érdekelt érdekeit szem előtt tartva, a felelőssége tudatában vezeti a másikat. Akár egy szülő, aki kereteket állít, de figyelembe veszi azt is, hogy mi a gyermek érdeke. Aki elmagyarázza a szabályokat és megtanítja az élet rendjét. Mint a falkában a felnőttek.
A kutya – ember viszony egyedi. Bár párhuzamok vonhatók a szülő – gyermek viszonnyal és a farkasfalkán belüli kapcsolatokkal is, ezeket érdemes lehet inkább a könnyebb megértést lehetővé tevő hasonlatként értelmezni. A természetben nem fogunk olyan példát találni, ami egy az egyben leírja a kutya-ember kapcsolatot. Azt pedig ne is várjuk, hogy valaki megmondja, pontosan mit tegyünk a saját kutyánkkal, hogy jól működjön a kapcsolatunk.
Az általános nevelési, orvosi és táplálási tanácsokon felül a kapcsolat minőségén, mint minden kapcsolaton, nekünk kell dolgoznunk. Ez azzal is jár, hogy megismerjük a másik felet, odafigyelünk rá és figyelembe vesszük az ő igényeit. Legyenek azok biológiaiak vagy érzelmiek. Hogy mi a jó kapcsolat titka? Erre a kérdésre talán még nehezebb válaszolni… De annyi biztos, hogy kutyánk segítségével megfejthetjük, hogy mi a mi egyedi kapcsolatunk titka, és ezzel éppoly sokat tanulhatunk róla, mint önmagunkról.