ELTE-kutatás: érdekes hasonlóság a kutyák és az emberek agya között

Az ember és a kutya evolúciós szempontból bizony igen távol vannak egymástól. Ennek ellenére az ELTE kutatói arra a megállapításra jutottak, hogy mindkettőjük agya hasonlósan dolgozza fel a környezet hangjait. Elsőre talán nem tűnik túl nagy jelentőségűnek ez a felfedezés, azonban ez az ismeret hozzájárul az emberi agy evolúciójának megismeréséhez. Sőt, segítheti a robotok fejlesztési folyamatait.

21 kutyát és embert vizsgáltak meg

Amikor egy egyed valamilyen hangot ad ki, megmutatja, hogy milyen érzelmek zajlanak éppen benne. A hangot általában két akusztikai paraméter határozza meg, az alapfrekvencia és a hanghossz. Az ELTE kutatói azt vizsgálták, hogy kutyák és emberek agya mutat-e preferenciát az élőlények természetes hangadására emlékeztető hangokra, illetve a hangok „élőszerűsége” hatással van-e az agyi feldolgozására.

A kutatás során 21 kutyát és 21 embert teszteltek, nem-invazív funkcionális MRI vizsgálatban. A tesztek során mesterségesen generált hangokat játszottak le az alanyoknak. Ezek egy része az élőlények hangadására emlékeztetett, a másik része pedig egyszerű periodikus (szinuszos) hang volt. A vizsgálatban a kétféle akusztikus ingerre adott agyi válaszokat hasonlították össze. A kutatók pedig így nyilatkoztak az eredményekről és a vizsgálatról:

„Az ember és a kutya esetében is találtunk olyan hallókérgi területeket, amelyek intenzívebben reagáltak hangadásszerű, mint szinuszos hangokra, míg fordítva, vagyis a hangadásszerű hangokhoz képest a szinuszos hangoknál nem figyeltünk meg erősebb agyi aktivitást egyik fajnál sem….Ezzel elsőként sikerült kimutatnunk nem fajspecifikus, általánosabb preferenciát vokális hangokra egy nem-főemlős fajnál, a kutyánál” Bálint Anna, az ELKH-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport posztdoktor munkatársa, a cikk első szerzője.

„Mindkét fajnál találtunk olyan hallókérgi területeket, amelyekben a kétféle hangtípus feldolgozását az alapfrekvencia ellentétesen befolyásolja. Míg szinuszos hangok esetében a nagyobb alapfrekvenciájú hangok váltottak ki nagyobb agyi aktivitást, hangadásszerű hangok esetében éppen az alacsonyabb frekvenciájú hangokra kaptunk erősebb agyi választ. Ez az eredmény az élőlényekre jellemző hangadások agyi feldolgozásának funkcionális hasonlóságára utal két, evolúciósan egymástól távol álló emlős fajban” – Andics Attila, a tanulmány egyik szerzője, az MTA-ELTE Lendület A Kommunikáció Neuroetológiája Kutatócsoport vezetője.

„Az eredményekből úgy tűnik, hogy ugyanazon agyi régió érzékenysége ugyanarra az akusztikai paraméterre (például alapfrekvencia) eltérő lehet a hallott hang típusától függően. Most először sikerült kimutatni egy nem-főemlős fajban effajta differenciált érzékenységet. Kutatási eredményeink fontos vonatkoztatási és kiindulási pontként szolgálhatnak olyan alkalmazott kutatási területeken, mint a szociális robotika, hiszen a robotok fejlesztésénél lényeges szempont, hogy azok mesterséges kommunikációs hangjai miként kerülnek feldolgozásra az emberi agyban” Gácsi Márta, a tanulmány utolsó szerzője, az ELKH-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: ELTE Etolgóia, MTI