Pitbullok – előítéletek és ami mögöttük van
Ha kutyákkal kapcsolatos sztereotípiákra gondolunk, talán az egyik leggyakrabban előforduló a pitbullok agresszív viselkedésére vonatkozik. A pitbull állítólag a legagresszívabb kutyafajta, különösen gyermekekre veszélyes, de más kutyák sincsenek biztonságban tőlük. Az USA több államában és más országokban is betiltották a fajtát, ami vezeti a kutyatámadási statisztikákat.
Azt talán kevesen tudják, hogy a pitbull mint fajta definíciója kapcsán is eltérnek a vélemények. Míg az amerikai kutyatenyésztők egyesülete elismeri az amerikai pitbull terriert, mint fajtát, az Amerikai Kennel Klub (AKC) és az FCI nem tekinti hivatalos fajtának. Más álláspontok szerint a pitbull típusú kutyák közé sorolható az amerikai Staffordshire terrier, a Staffordshire bull terrier és az amerikai pitbull terrier (amelyet, az egyszerűség kedvéért az Egyesült Királyságban csak pit bullnak hívnak…).
Ezek tehát a kutyás szervezetek álláspontjai, de gondoljunk csak bele, hogy ez alapján az egyáltalán nem egyértelmű kategorizálás után mégis hogyan jelenthetünk ki bármit is egy fajtáról?
Hivatalosan akkor mondhatjuk, hogy egy kutya egy adott fajtához tartozik, ha erről törzskönyvvel rendelkezik. Ennek hiányában minden kutya keveréknek minősül. A fenti fajtaelismerési problémából ered, hogy a „pitbullok” elég kis eséllyel rendelkeznek törzskönyvvel, tehát, ha a statisztikáról beszélünk, legfeljebb pit bull típusú keverékekről beszélhetünk.
És itt jön a képbe az, hogy mi alapján mondjuk meg egy kutyáról, hogy milyen fajták keveréke? Nyilván ránézésre. Ebben pedig sajnos nem vagyunk a legjobbak. Akinek bull típusú kutyája van, vagy akár egy szélesebb fejű, izmos és „mosolygós” eb gazdája, biztosan tudna mesélni a járókelők „fajtaismeretéről”.
Egy amerikai menhelyeken végzett vizsgálatban az ott dolgozókat kérték meg, hogy azonosítsák a kutyák fajtáját ránézésre. Az esetek 80%-ában a DNS-teszttel nem egyező fajtába sorolták a kutyákat! És itt tapasztalt, kutyákkal sok időt töltő emberekről beszélünk. Ha a menhelyi dolgozóknak csak 5-ből 1-szer sikerül beazonosítani egy kutyát, akkor vajon a laikusoknak milyen esélyeik vannak?
Főleg, ha éppen rájuk támad egy kutya. Vajon mekkora eséllyel azonosítja be a sértett a támadó kutya fajtáját pusztán ránézésre? Láthatjuk tehát, hogy maga a statisztika sem lehet helytálló, hiszen egy nem pontosan meghatározott kategóriába sorolják ránézésre a kutyákat.
Arról nem is beszélve, hogy az agresszió, mint olyan, a kutyák (és az emberek) nagy részében megtalálható tulajdonság. Gondoljunk csak a területét védő német juhászra, vagy a nyájat őrző kuvaszra, nem beszélve a préda után rohanó tacskóról vagy jagd terrierről. Nem az a kérdés, hogy mennyire agresszív egy kutya vagy egy személy, hanem az, hogy mennyire tudja ezt (ő, és kutyák esetében a gazda) kontrollálni, kezelni.
