A COVID-19 járvány folyamatos terjedésével együtt nő azoknak az ötleteknek a száma, amelyek segítségével megfékezhetővé, de legalábbis ellenőrizhetővé válhatna a pandémia. Korábban írtunk róla, hogy többek között betegségek szimat alapján történő felismerésére képzett kutyákat is bevetnek. De vajon hogy működik ez? Vajon minden kutya alkalmas a feladatra? És honnan tudja a kutya, milyen szaga van a COVID-19-nek?
Nem csak kutyák, görények is
Köztudott, hogy számos állat szaglása jóval kifinomultabb, mint az emberé. Gazdiként tapasztalhatjuk, hogy a kutyák pontosan tudják, hogy mit rejt a zárt konzervdoboz vagy a szemetes. A kutyák szaglása nagyságrendekkel jobb, mint az embereké. Míg nekünk körülbelül 6 millió, kutyáinknak 300 millió szaglóreceptor áll rendelkezésére, így érthető, hogy ne okoz számukra gondot a számunkra érzékelhetetlen finomságú szagok detektálása.
Míg hozzánk képest lenyűgöző ez a szám, a kutyák nem a természet szaglóbajnokai. A vidrák, a menyétek és a vadászgörények még az ő teljesítményüket is felülmúlják. Összességében, a ragadozók szaglása jóval jobb, mint a növényevőké, azonban legyen bármilyen jó is egy rozsomák vagy egy oroszlán szaglása, nehezen tudjuk őket elképzelni mondjuk egy reptéren, amint kiszűrik a fertőzött betegeket.
A jó szaglás és a könnyű taníthatóság és az emberrel való együttműködési készség mind elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy állatfaj alkalmas legyen a szimat diagnosztikára. Ha így nézzük, egyértelmű, hogy a kutyáknál alkalmasabb jelölt kevés kínálkozik.
Honnan tudja a kutya, hogy valaki beteg?
Erre a kérdésre a válasz még nem teljes mértékben tisztázott. Mivel az ember szaglása nem elég kifinomult ahhoz, hogy megérezze a „betegség szagát”, ezért abban sem lehetünk biztosak, hogy melyik az az illat-komponens, amely a kutya számára árulkodó.
Az illatok, szagok közül azok a könnyen érzékelhetőek, amelyek párolognak és ezáltal betöltik a levegőt. Mint például a kámfor, amelynek jellegzetes szaga a sportkrémek felbontása után azonnal terjedni kezd. Feltételezhető, hogy olyan anyaggal van dolgunk, amely képes ilyen párolgó illatanyagok kibocsátására, és ezt érzékelik a kutyák.
Léteznek olyan elméletek, amelyek szerint a kutya nem a betegség illatát, hanem magát a betegséget érzékeli. Ezek feltehetően arra a jelenségre akarnak magyarázatot adni, hogy egyes kutyák még jóval a diagnózis előtt „kiszagolták” gazdájuk betegségét. Többnyire daganatos betegek számoltak be arról, hogy a kutyájuk már hetekkel, hónapokkal az orvosi látogatás előtt nyalogatta, szagolgatta az érintett területet. Bár bizonyított tény, hogy egyes kutyák képesek érzékelni, és szimat alapján diagnosztizálni a rákot, ez a mai tudományos álláspont szerint a szaglásuknak és nem spirituális képességeiknek köszönhető. Erre utal az is, hogy a kiképzett kutyáknak nem kell ténylegesen találkozniuk a betegekkel: szagmintákat értékelnek.
Ahogy fentebb is írtuk, nem ismert, hogy pontosan melyik szag, melyik konkrét illatanyag informatív a kutyák számára. Ezért általában vizeletmintákkal vagy bőrről vett szagmintákkal dolgoznak. Feltételezhető, hogy a kiválasztás során a betegek váladékaiban olyan anyagok kerülnek, amelyek az egészséges emberekében nem, és ezt érzékelik a kutyák.
Hogyan tanítható meg egy kutya a szimat diagnosztikára?
A szimat kutyák kiképzése és tanítása hasonlóan történik, mint például a kábítószerkereső vagy a kutató – mentő kutyáké. Nagyon leegyszerűsítve, a kutyákat megtanítják arra, hogy ha az adott illatanyagot érzik, jelezzenek. Ezt addig gyakorolják, amíg a kutya megfelelő bizonyossággal képes az elvárt jelzésre. Ez bonyolultnak tűnhet, holott a kutyák képesek arra, hogy adott jelre adott elvárt választ adjanak. Az alapelv nem más, mint egy egyszerű trükk tanítása során: adott ingerre adott választ várunk, és ezt szorgalmasan gyakoroljuk, kondicionáljuk.
A legtöbb kutya tehát alkalmas lehet arra, hogy akár a koronavírust, akár a rákot kiszagolja, mégsem árasztották el hirtelen az utcákat a szimat ellenőrök. Ennek részben az az oka, hogy a kutyák kiképzése időigényes és költséges folyamat. A megfelelő tisztaságú minták nagy mennyiségben történő előállítása komoly hátteret igényel. Nem beszélve arról, hogy nem minden bokorban nő alkalmas tréner.
Fontos szempont továbbá, hogy a kiképzett kutya lehetőséget kapjon a bizonyításra. Ha egy kutya nem találkozik kellő számú pozitív mintával a munkája során – például egy reptéren rengeteg embert szimatol meg, de csak kevés pozitív van közöttük, akkor elveszítheti a motivációját. Ezért ilyen feladatokra általában olyan kutyákat választanak, akikben erős a motiváció, kitartóak és huzamosabb ideig képesek fenntartani lankadatlan munkakedvüket.