Saját KB bal
Saját KB jobb
Processed with VSCO with al3 preset

Kiránduljunk kutyával! – Kassa

Kassa, Košice, Koszyce, Kaschau, Cassovia – ahogy a soknyelvű elnevezés is sejteti, Szlovákia második legnagyobb városa bizony izgalmas és fordulatos történelemmel rendelkezik, amelyet számos nemzet tagjai gazdagítottak az évszázadok során, és teszik mind a mai napig. Már az 1700-as években azt írták róla, hogy az egyik legnevezetesebb magyar város, de talán Márai Sándor foglalja össze legjobban: “Kassa egy atmoszféra”.

Kassa fiatalos, pezsgő város, a belváros minden épülete egy gyöngyszem – és közben olyan polgári miliő hatja át, amelyről azt hittem, Közép-Kelet Európában már kiveszett. A legfőbb nevezetességek a Szent Erzsébet dóm közelében találhatóak, ami megkönnyíti a kiránduló dolgát, de ne essetek abba a hibába, hogy nem szántok elég időt a nézelődésre. Tényleg csak egy sétálóutca, de ettől még a gótikától a szecesszióig szinte minden korszak képviselteti magát, minden háznak, minden épületnek múltja van. A déli órákban érkeztünk meg a városba, amikor a székesegyházban éppen szentmise zajlott, ezért úgy döntöttünk, hogy Márai Sándor, és öccse, Radványi Géza szülőházát keressük fel előbb, amely a sétálóutca melletti egyik mellékutcában található (Mészáros utca), majd onnan visszafelé haladunk a dómig. A Márai házhoz érve láttuk, hogy az épületben múzeum üzemel, és nagy bátran be is mentünk, hátha beengednek minket úgy, hogy Tatyi a hátizsákban nézeget. Az amúgy lakóházként működő épület emeletén kedvesen fogadtak minket, Tatyit vízzel kínálták és mondták, hogy nyugodtan vegyem pórázra. Tatyi ennek örömére hatalmasat hempergett a Kassa térképét ábrázoló szőnyegen, majd a továbbiakban úgy döntött, hogy részéről ez a városnézés téma ki is van merítve, és elnyújtózva hallgatta az amúgy lebilincselő vezetést. A Márai emlékkiállítás januárban nyitotta meg a kapuit, Kassa történetét, a Grosschmid családot és Márai emigrációban töltött éveit mutatja be. Biztos vagyok benne, hogy még az író életének és munkásságának avatott ismerői számára is tartogat érdekességeket a tárlat.

A Mészáros utcából (Mäsiarska) Márai szobrának megtekintése után a Domonkosok temploma felé vettük az irányt, amely a város legrégebbi temploma, és a mellette álló kolostor (ma iskola) épületében illuminátus-műhely működött. Egy hangulatos sikátoron keresztül értünk vissza a Fő utcára (Hlavná), ahol teraszos kávézók és éttermek sokasága várt minket. Ez nem csak nagyon jó hangulatot kölcsönöz a belvárosnak, de kutyával is kényelmes megoldás. A vendéglátóhelyek között van olyan, ahol vizestálat is kitesznek a kutyusoknak, és persze olyan is, ahol csak a teraszon lehet kutyával leülni, de annyi hely van, hogy marad így is választék. A Fő utca egyik meghatározó eleme a Kassai Állami Színház rendkívül gazdagon díszített épülete. A ma is működő és nagy népszerűségnek örvendő teátrum az 1800-as évek végén épült neobarokk stílusban, Láng Adolf tervei alapján. A Színház mellett jobb oldalon áll a Történelmi Városháza, melynek udvarán a volt Fórum mozi ad otthont a kassai Art Film Fest nemzetközi filmfesztivál több eseményének, de itt van a Kassai Látogatóközpont is. A Városháza épülete mellett álló gótikus Lőcsei ház pedig a legrégebbi európai fogadók egyike. Itt jobbra fordulva az Univerzitná utcán juthatunk el a Mesterségek utcájába, amely Kassa egyik legszebb mellékutcája, és hagyományos mesterségeket bemutató műhelyek találhatók itt. 

A Hlavnára visszatérve már alig vártuk, hogy végre alaposan szemügyre vehessük a Szent Erzsébet Székesegyházat és a sétálóutca másik gótikus gyöngyszemét, az Orbán-tornyot. A monumentális katedrális a legkeletebbre eső gótikus templom Európában, ráadásul Szlovákia legnagyobb temploma, itt helyezték örök nyugalomra II. Rákóczi Ferenc fejedelmet. A dóm a Sárospatakról induló Szent Erzsébet zarándokút végpontja. Kutyával a templom belseje sajnos nem látogatható, de a nyitott ajtókon keresztül beleshetünk. Az épület külső fala is tartogat látnivalókat, amelyeket egy jegeskávé mellett vettünk alaposan szemügyre az egyik kávézó teraszáról. Idő hiányában ezzel a képpel búcsúztunk is Kassától, ahova egyszer még biztosan visszatérünk.

Bujdosó-Szalay Adél / @tatyiandme

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...