Saját KB bal
Saját KB jobb

Egy nyelvet beszélünk? Kommunikációs különbségek a kutya és az ember között

Két különböző faj egyedei vagyunk. Bár kapcsolatunk az ősi időkig nyúlik vissza, eltérő genetikai örökségünk mégis tagadhatatlan. Bár mindketten, a kutya és az ember is társas csoportokban élő ősöktől származik, a két faj kommunikációja egymástól eltérően, az életmódjuknak megfelelően alakult. Mindketten a saját nyelvünkön próbálunk kommunikálni egymással – és ez egyáltalán nem mindig megy gördülékenyen.

Mint a főemlősök általában, az ember legtöbbször hangjelzésekkel kommunikál. Hangjelzésekkel, szavakkal tudatjuk kutyánkkal, hogy mit szabad és mit nem, illetve mi tetszik nekünk és mi nem. Szeretetünket szintén a főemlősök módján, szemkontaktussal, közeledéssel és érintéssel fejezzük ki.

A kutyánk sokkal inkább ki van élezve az egészen apró testjelekre. A farkasok szinte alig vokalizálnak, a farkasfalka tagjai a másik apró rezdüléseiből tudják, hogy mi a teendő, vagy éppen minek van itt az ideje. A farkasok és a kutyafélék általában a közelséggel és játékkal fejezik ki a szeretetüket.

Verbális és nem-verbális kommunikáció

Aki próbált már helyben maradást gyakorolni a kutyájával, az tudja, hogy ilyenkor a legkisebb mozdulatunk is azonnali felpattanásra ösztönözheti a kutyánkat. Akár a kezünk minimális rezdülése vagy a testtartásunk előre mozdulása. Aki terel, agilityzik, hoopers-ezik vagy éppen obediende-ezik a kutyájával, hamar tudatára ébred a „rossz mozdulatoknak”. (Talán épp ezért remek módjai ezek a sportok a kutya-gazda kapcsolat építésének). A sportolók közül ezért sokan testjelekkel (is) kommunikálnak. Sokszor elcsodálkozunk, hogy sikerül kutyánknak megtanítani, hogy csak kézjelre vagy mozdulatra megtegyen valamit. A valódi csoda az, hogy kutyánk meg tudja tanulni a mi verbális nyelvünket és össze tudja azt kötni a helyzeti és a testbeszéd által kommunikált üzenettel.

Talán nem is gondolnánk, mennyire nehéz feladat lehet ez sokszor. Vannak, akiknek a testbeszéd jelei konzisztensek, tiszták, a kutya számára is érthetők. Ilyenkor a kutya könnyen tanul. Azonban ha testbeszédünk, mimikánk, gesztusaink nem egységesek, akkor kutyánk fejében könnyen zavar támadhat. Nem beszélve arról, hogy ha több ember (családtagok) eltérő módon kommunikálnak vele.

Mivel számunkra a hangadás az elsődleges, ezért nekünk az, ha azt mondjuk „ül”, egyértelmű jelzés. Kutyánk ezzel szemben gesztusok és mimikai jelek tömegét veszi fel eközben. Ha ezek nagyon eltérőek, vagy éppen más parancshoz is társulnak, kutyánk könnyen félreértheti. Segíthetünk neki, ha a tanítás, kommunikáció során figyelünk a testbeszédünkre, gesztusainkra, és igyekszünk ezeket összehangolni a szóbeli kommunikációnkkal. Ha például kézjelet és parancsot is adunk, azzal sokat segíthetünk.

Ha észrevettük, itt még szó sincs arról, hogy mi megpróbáljuk megérteni a kutyánk kommunikációját felénk – csak szeretnénk segíteni neki, hogy megértse, hogyan boldogulhat a világban, mi a megfelelő viselkedés az egyes helyzetekben.


Szalay Adél / Kutyabarát.hu
Forrás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6116041/#sec2-animals-08-00131title; Patricia McConnell – The Other End of the Leash; Fotó: RODNAE Productions: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/szemely-hazi-kedvenc-kezeben-tart-fekvo-7516466/;
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...