Gazdik, ne viselkedjetek úgy, mintha szülők lennétek – megosztó olvasói levél kering a neten
Többeknél kiverte a biztosítékot a Fatherly.com oldalra érkezett egyik olvasói levél, amit változtatás nélkül közöltek. Az oldal is jelezte – és mi is így teszünk most – hogy nem azért közlik az írást, mert egyetértenek az abban szereplő gondolatokkal, hanem hogy minél több fajta megközelítést kapjanak visszajelzések formájában a témában. Az egyik olvasójuk ugyanis arról fejtette ki a véleményét, hogy a gazdik fejezzék be azt a tettetést, hogy ők olyanok, mintha szülők lennének.
A levél így szólt:
„Kedves Kisállat Szülők,
Sziasztok, hogy vagytok? Remélem, jól. Beszélnem kell veletek.
Észrevettem, hogy fiatal, felelősségteljes, szerető emberek vagytok, akik vállalják a felelősséget a háziállatokért. El tudom képzelni, milyen izgatottak voltatok az első alkalommal, amikor megláttátok őt, mint egy kis bolyhos labdát, szeretgettétek, játszottatok a kis mancsával. Semmi kétségem sincs a felől, hogy fejbe kólintott titeket a szerelem. Hazahoztátok, feltöltöttétek a tálját étellel és vízzel, és talán még be is öltöztettétek valamibe. Aztán elkezdtétek élvezni a játékos kis csirkefogó társaságát.
Elvittétek az első állatorvosi látogatásra, pénzt adtatok ki a bolha és szívférgesség elleni védelemre, aztán csak mosolyogtatok, ahogy a kicsi fejét kilógatta a kocsi ablakán a hazafelé úton. Biztos vagyok benne, hogy ebben a pillanatban azt gondoltátok: „Wow, nem is olyan nehéz szülőnek lenni. Az én kicsikém megkönnyíti ezt.”
Csak egyetlen, icike-picike gond van ezzel a gondolattal: Ez nem szülőség!
Kedves barátom, ha hagyod, hogy egy valódi gyerek kilógassa a fejét az ablakban menet közben, akkor a rendőr félre fog állítani és le fog tartóztatni.
Ha a padlóról eteted a gyereket, akkor mindenki nagyon ferde szemmel fog rád nézni az étteremben. Ha az egyetlen ruha, amelyet a gyermek visel, egy kötött pulóver lenne nadrág nélkül, akkor a gyermek gyorsan a gúnyolódás középpontjává válna a játszótéren. És akkor még szó sem esett a kint alvásról.
Ahogy látjátok, kedves barátaim, háziállatot tartani nem pontosan ugyanazt jelenti, mit szülőnek lenni, akármennyire is kétségbeesetten akarjátok, hogy ugyanaz legyen. Nem gonoszságból mondom. Csak úgy gondolom, ezt tisztázni kell. Miért? Mert én is egy voltam közületek.
Volt kutyám. Voltak macskáim is. Mielőtt valódi gyerekem született, én is abban a tévhitben éltem, hogy kisállatot tartani az előszobája a gyereknevelésnek. Tévedtem, nagyon is. A kutya- és macskatartás felelőssége közel sem olyan, mint egy gyerekért felelősséget vállalni. Egy gyereket nem sétáltathatsz meztelenül a háztömb körül vagy nem dobálhatod neki a labdát a kertben, hogy hozza vissza. Nem hagyhatod, hogy a földről egyen (illetve hagyhatod, de…), és ha egy ágyban alszol vele, Isten mentsen azoktól az emberektől, akik elítélik a közös ágyban alvást. Még csak nem is közelít a kettő egymáshoz. Azon kívül, hogy egy kölyökkutya is felkelti a gazdáját az éjszaka közepén, egyszerűen nem összehasonlítható a kettő. Ha szülőnek lenni egy 1-től 10-ig terjedő skálán 10-es, akkor állatot tartani nagyjából 5-ös.
„Hogy mondhatsz ilyet?” – Kérdezed ezt haraggal. – „Egy életért vagyok felelős! Ki vagy te, hogy kérdéseket tegyél fel?” Vicces, hogy kérded, mert a válaszom pontosan pár kérdés lenne:
– Elmehetsz-e otthonról, amikor csak akarsz, akár nappal, akár éjjel egyik pillanatról a másikra, míg a „kisbabádat” teljesen felügyelet nélkül hagyod?
– Kimaradhatsz-e sokáig, akár egész éjszakára, ha hagytál kint egy kis kaját a „kisbabádnak”?
– Felönthetsz-e totálisan a garatra, ha csak te is a „kisbabád” vagytok otthon?
– Pórázon sétáltatod-e (valójában ezt ugord át, egyre több gyereket látok pórázon – nem is feltétlenül rossz ötlet)?
– Rendszeresen végig tudod-e aludni az éjszakákat a „kisbabával” egy ágyban?
– Engeded-e, hogy „kisbabád” az udvaron vagy a mosókonyhában az alomba végezze a dolgát?
– A „kisbabád” fonalból készült labdával vagy egy régi szétrágott teniszlabdával játszik?
– Ketrecbe teszed a kisbabád éjszakára? (Oké, a kiságy olyan, mint egy ketrec, hagyjuk.)
– Kifizettél bármilyen olyan eljárást, ami garantálja, hogy nem fog unokákat csinálni neked?
– Volt egy egyszer díj, amit azért kellett fizetni, hogy hazahozd?
– Lelocsoltad hideg vízzel vagy az orrára koppintottál egy újságpapírral, hogy kijavítsd, ha rosszul csinált valamit?
– Megcsinálja, amit kérsz tőle, visszabeszélés nélkül?
Ha ezekre a kérdésekre mind igennel válaszoltál, akkor vagy kisállat tulajdonos vagy, vagy Kate Gosselin (amerikai médiaszereplő, 8 gyermekével – ebből hatan ikrek – forgatott televíziós show-jával vált ismertté – a szerk.), vagy még valaki nála is szörnyűbb szülő.
Szóval, kedves barátaim, ne felejtsétek el, hogy hosszú utat kell megtennetek ahhoz, amíg ténylegesen elnyerjétek a „szülő” címet. Ez egy hosszú, fáradságos, alváshiányos út, amit vér, verejték és kaki mocskol be. Gondolkozzatok el rajta, valójában miért ragaszkodtok a háziállatokhoz. Annyival könnyebbek, a szeretet feltétlen, és soha nem kell vitatkozni velük, hogy megeszik-e a vacsorát.
Sok szerencsét!
Minden jót,
Jeremy
Darwin és Gertrude szerető emlékére, akiknek új otthont kellett találnom, amikor kiderült, hogy az elsőszülöttem halálosan allergiás. Ez a másik különbség. Hacsak nincs valami igazán, nagyon nagy baj van veled, nem megszabadulsz meg a gyerekedtől az állatok kedvéért.”
Mit gondoltok, kedves kutyatulajdonosok?
Mások más leveleket tartottak fontosnak:
A magyar kislány elküldte a sérült plüssállatot az angol állatkertnek – ennél csodálatosabb választ nem is kaphatott
Egy elégedetlen idős kutya fergeteges levele a siheder ebekhez
A nagymama megható levelet kapott elhunyt kutyusától
(kutyabarát.hu)
