A művégtag-tervező mérnök tízezer állatnak adott már új lábat és új életet
Derrick Campana mérnök arra tette fel az életét, hogy állatoknak tervez protéziseket. Bár főleg kutyák a páciensei, szaktudását a többi házi- és vadállatra is kiterjesztette, így volt már dolga kecskével, lóval, sőt, még elefánttal is.
Campana, a virginiai „Animal Orthocare” cég igazgatója emberi művégtagok elkészítését kezdte el tanulni, de annyira szereti az állatokat, hogy időközben átnyergelt, és későbbi tevékenységével egy hatalmas rést fedett le az állatgyógyászatban. 12 éve, mikor belekezdett álmai megvalósításába, még szinte senki nem foglalkozott ilyesmivel.
„Egyszer egy állatorvos látogatott meg az irodámban, és hozott egy kutyát magával, akinek protézisre volt szüksége. Akkor még nekem is furcsa volt, hogy valaki ilyet készítsen” – meséli Campana. – „Készítettem egyet, és sikeresen működött. Akkor jött a mindent elsöprő ötlet: kezdjünk bele az üzletbe!”
Campana a Kenna-nak készített művégtaggal. A golden retriever egyik mellső végtagja nélkül született
Az igény megvolt: Campana piackutatásai alapján többezer állat várt ilyen fajta szolgáltatásra. Az elmúlt évtizedben több mint tízezer pácienst kezelt. Ennek mintegy 90%-a kutya, de számos olyan állattal is volt dolga, akik állatkertben vagy farmokon éltek. Segített kecskének egy New Jersey háznál, de sasoknak is egy spanyolországi vadrezervátumban.
A legnagyobb páciense két ázsiai elefánt volt, akik Thaiföldön aknára lépve veszítették el lábuk egy részét. Már a protézis mérete is lenyűgöző, az pedig még inkább, hogy megfelelően működtek, és a férfi egy új élethez segítette az elefántokat.
A protézisek elsősorban tartós, orvosi minőségű műanyagból és habból készülnek, a Campana által készített művégtagok átlagosan 500 és 1200 dollár (135-325 ezer forint) között mozognak. A gipszminták olyan végtagokról készültek, amit tulajdonosok, állatorvosok és rehabilitációs létesítményektől küldtek hozzá szerte a világból.
Sok állatnak többszöri próbára, több darab művégtag mintára van szüksége, mielőtt működőképes lenne vele, de Campana szerint még mindig sokkal jobb megoldás ezt az utat végig járni, mint egy fájódalommal teli élet vagy az eutanázia.
Sajnos így sem tud mindenkin segíteni, akármilyen nyomást tesznek rá néha a tulajdonosok.
„Ez a legnehezebb része a munkánknak. Az amputálás magassága mindent eldönt: nem tudok biztonságos és jól mozgó protézist biztosítani, ha a hiány a könyököt vagy afölötti részt érinti. Sokan még így is könyörögnek, de sajnos felelősségem, hogy ne okozzak több fájdalmat és kényelmetlenséget az állatoknak, mint amennyi jót tudnék tenni, így néha nemet kell mondanom.”
Angel Marie egy póni, akinek mellső lába születés közben tört el. Campana egyik legnehezebb esete volt.
„Minden egyes esetnél felteszem magamnak a kérdést: ha beavatkozok, azzal segíteni vagy akadályozni fogom a mobilitását és a minőségi életét? Angel Marie is ilyen volt, és 50-50% volt az esélye, hogy segítek majd rajta vagy ártok neki, de a tulajdonosok hajthatatlanok voltak, hogy tegyünk valamit. Mára a póni majdnem pont olyan életet él, mint a többi állat.”
A jövőre nézve Campana tervei között szerepel, hogy 3D nyomtatással készíti majd el a protéziseket, de ez jelenleg még nagyobb költségekkel járna, és kevésbé lennének tartósak. Most még megelégszik a kézzel készített életmentő művégtagokkal.
„Látni egy kutyát újra járni, ahogy csóválja a farkát és a szeme újra csillog, az a legjobb érzés a világon. Addig fogom csinálni, amíg meg nem halok.” – vallja a férfi.
Campana készítette annak a kutyának a lábát is, aki később terápiás kutya lett (a fenti képen)
További cikkajánlónk:
Egy amerikai kutya négy műlábbal éli az életét
A férfi annyira imádja kutyáit, hogy művégtagjait hozzájuk illőnek terveztette
(Kutyabarát.hu)
