A mélytengerek 99,999%-át még soha nem látta emberi szem

Bár már embereket küldtünk a Holdra, és távoli bolygók felszínét is feltérképeztük, a saját bolygónk legnagyobb és legrejtélyesebb részéről – a mélytengerről – alig tudunk valamit. Egy friss kutatás szerint az óceánfenék mély, sötét területeinek 99,999%-át még soha nem látta emberi szem, vagy akár csak kamera sem. Ez azt jelenti, hogy az óceán mélyének csupán töredéke – egy amerikai államnyi terület, például Rhode Island mérete – az, amit valóban ismerünk. Pedig ez a világ, ahol különös élőlények élnek, nemcsak különlegességei miatt érdekes, hanem mert alapvető hatással van a Föld ökoszisztémájára és az emberiség jövőjére is.

A mélytenger: a bolygó legnagyobb ismeretlenje

Katy Croff Bell  közel huszonöt éve foglalkozik mélytengeri felfedezésekkel. Munkatársaival kutatást indított, hogy kiderítsék, vajon mekkora részét ismerjük a mélytengereknek?  A tudóscsapat több mint 43 000 különféle merülési adatot gyűjtött össze 1958 óta, beleértve robotikus járműveket, ember által vezetett tengeralattjárókat és egyszerű leszálló egységeket. Ezek túlnyomó többsége azonban csupán néhány ország partvidékéhez – főként az Egyesült Államokhoz, Japánhoz és Új-Zélandhoz – közeli térségekre korlátozódott. Így a világ óceánjainak jelentős része, köztük például az Indiai-óceán, gyakorlatilag fehér foltnak számít a térképen. Ez a föld alatti, sötét világ jelenleg szinte teljesen kívül esik a globális tudományos fókuszon, noha hatása messze túlmutat a víz alatti világon.

Láthatatlan mélységek, amelyek befolyásolják a felszíni életet is

Sokan hajlamosak úgy tekinteni a mélytengerre, mint egy távoli, érdektelen világra – holott az ott zajló folyamatok közvetlenül befolyásolják a felszíni élővilágot, sőt, az emberi társadalmakat is. Az óceán mélyében húzódó áramlatok oxigént és létfontosságú tápanyagokat hoznak fel a felszínre, fenntartva ezzel a tengeri ökoszisztémák működését. Emellett a mélytenger különleges élőhelyei – például hidrotermális kürtők, lúgos szellőzések vagy hideg szivárgások – teljesen más típusú életformáknak adnak otthont, mint amit a felszíni vizekben megszoktunk. Az 1970-es években felfedezett mikroorganizmusok, amelyek a napsütés helyett kémiai reakciókból nyerik energiájukat, forradalmasították a biológia tudományát, és bebizonyították, hogy az élet a Nap jelenléte nélkül is kialakulhat. Ezek a felfedezések nemcsak tudományos kuriózumok, hanem alapvető kérdéseket vetnek fel az élet eredetéről – akár más bolygókon is.

Új irányok és lehetőségek az óceánkutatásban

A kutatás jövője azonban nemcsak a technikai fejlődésen, hanem a hozzáférhetőségen is múlik. Jon Copley brit tengeri biológus szerint, ha valóban előre akarunk lépni a mélytenger feltérképezésében, akkor nem szuperjachtokkal és drága expedíciókkal kell versenyezni, hanem olcsó, hatékony, globálisan elérhető technológiák fejlesztését kell támogatni. Ez lehetővé tenné, hogy a világ minden tájáról érkező kutatók részt vehessenek a felfedezésben, és ne csak néhány gazdagabb ország alakítsa a tudásunkat az óceánról. Ráadásul, mint Copley hangsúlyozza, a már feltárt területek ismételt meglátogatása is fontos: csak így derülhet fény arra, hogyan változnak az élőhelyek idővel, és milyen hosszú távú hatásokkal kell számolnunk a klímaváltozás vagy az emberi tevékenységek következtében.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: NPR