Spanyolországban betiltották a farkasok vadászatát
Spanyolország északi részén betiltották az ibériai farkasok vadászatát. Ennek azonban nem mindenki örül.
A Spanyol Környezetvédelmi Minisztérium ezzel a lépéssel szeretné megakadályozni, hogy az ibériai farkasok újra a kihalás szélére kerüljenek. Az 1970-es években a farkasokat kártevő állatoknak tekintették Spanyolországban. Mérgezéssel, csapdázással és egyéb kegyetlen eszközökkel irtották őket. Becslések szerint jelenleg kevesebb mint 2000 egyed él az északi vidékeken és hivatalosan is veszélyeztetett faj besorolásba számítanak.
A haszonállatokat védték
Észak-Amerikához hasonlóan Spanyolországban is a haszonállatokat védték a farkasok elpusztításával. Gyakran érte farkas támadás a gazdaságokban élő szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket. A farkasok irtása azonban nem érte el a célját, sőt valójában visszaütött. Egy 2014-es tanulmány szerint ugyanis a farkas falkák felbomlása, a tagok elvesztése arra kényszerítik az életben maradt farkasokat, hogy olyan könnyű zsákmányra vadásszanak mint a gazdasági haszonállatok. Egy erős, összetartó falka képes a vadvilágban zsákmányt ejteni, szervezetten vadászni és élelmet szerezni. Azonban ha a falka legyengül, elveszti erejét és létszámát, nem tud olyan hatékonyan vadászni és a természetben nehezebbem tud élelemhez jutni. Bár ez a tanulmány az észak-amerikai farkas populációkat vizsgálta, ez a viselkedési mintázat a világ minden táján élő farkasokra igaz lehet.
Az állattartók nem örülnek
Az állatvédők egyetértenek a döntéssel és fontosnak tartják a természet egyensúlyának fenntartását, a farkasok védelmét. Az állattartók azonban korántsem örülnek az intézkedésnek, féltik állatállományukat és tehetetlennek érzik magukat a farkas támadások ellen. A spanyol kilövési kvóta azonban ebben a formában tarthatatlan volt, tekintettel a faj veszélyeztetett státuszára. A farkasok létfontosságú szerepet játszanak az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában. A farkasok számának csökkenése a zsákmányállatok túlszaporodásához vezet, ez pedig az egyensúly megbomlását jelenti, betegségek terjedését, talajeróziót és a zsákmányállatok túlzott fogyasztását, mely a növényvilágra van rossz hatással. Az őshonos farkasok számának csökkenése tehát pusztító ökológiai hatásokkal jár.
Bohata Krisztina
(Kutyabarát.hu)
Forrás: reuters
