Cápaharapást túlélt kutató: „A tengernek szüksége van a ragadozóira”
Egy tengerbiológus története, aki súlyos sérülése után is a cápák védelméért dolgozik
Mauricio Hoyos tengerbiológus évtizedek óta tanulmányozza a cápákat, és munkája során számtalanszor került közel ezekhez a lenyűgöző állatokhoz. Legutóbbi találkozása azonban kis híján az életébe került: egy tízlábas galápagosi cápa a Costa Rica melletti Cocos-szigetnél végzett jelölés közben hirtelen a fejébe és az arcába mart. A cápa azonnal elengedte, ő pedig mély hegekkel, de még mélyebb tisztelettel folytatta tovább a kutatást.
A kutató szerint a támadás félreértés volt
A BBC News Mundo beszámolója szerint Hoyos nem agressziónak, hanem egy pillanatnyi zavarnak gondolja a harapást. A cápa számára fenyegető helyzet alakult ki, és gyorsan reagált – ahogy egy kutya is odakaphat, ha túl közel kerül valaki. „Ez a nőstény megkímélte az életemet” – mondta. A sérülés számára nem a természet veszélyességét, hanem annak törékeny egyensúlyát idézi fel. Hoyos története szembemegy azzal a sok évtizedes félelemmel, amely a cápákat övezi. A filmek és a szenzációhajhász hírek gyakran mutatják be őket szörnyetegként, miközben a valóságban nélkülözhetetlen szereplői a tengeri ökoszisztémáknak.
A tudományos kutatások egyértelművé tették: ha eltűnnek a csúcsragadozók, az egész rendszer felborul. A cápák szabályozzák a zsákmányállatok számát, ezzel megelőzik a túllegelést és a korallzátonyok pusztulását. Ahol kevesebb a cápa, ott gyorsan megnő a kisebb ragadozók populációja, ami hosszú távon súlyos károkat okoz az élővilágban – és végső soron az emberi közösségekben is, amelyek a tengeri erőforrásokra támaszkodnak.
Visszatért a vízbe – és reméli, újra találkozik a cápával
Hoyos már újra folytatja a munkát, és abban is bízik, hogy egyszer visszatérhet ahhoz a nőstényhez, amely megsebesítette. Úgy érzi, az állat fontos része annak a hálózatnak, amely a tenger egészségét fenntartja. Üzenete egyértelmű: a cápák nem szörnyek, hanem a tenger őrei.
A kutató szerint a védelem ott kezdődik, hogy másképp tekintünk rájuk. A tengerek megóvását mindenki segítheti: az óceánvédelmi szervezetek támogatásával, felelős fogyasztással és azzal, hogy nem erősítjük a cápákról szóló tévhiteket. A tenger „kék szíve” csak akkor marad dobogó, ha vigyázunk azokra, akik őrzik.
Bohata Krisztina
(Forrás: onegreenplanet
