Buta kutya nincs, csak buta gazda
Állítják a kutyások is. Tudnak számolni, csalni és megkülönböztetni 250 szót. Ha kell, stratégiát találnak ki, hogy az embert – vagy más kutyát – becsapják.
Sokan – főleg azok, akiknek nincs kutyájuk – úgy tartják, hogy miután egy állatról van szó, az semmiképpen sem lehet okos. Pedig okosak, tudnak alkalmazkodni és életük végéig tanulni. Olyanok, mint a gyerekek. Sokkal okosabbak, mint eddig feltételezték. Kezdettől fogva foglalkozni kell velük, nem lehet abbahagyni a tréninget. Egy collie, vagy pudli ravaszabb lehet, mint egy kétéves gyerek. Buta kutya nincs, csak buta gazda… – olvasható a gépnarancs.hu oldalán.
Stanley Coren pszichológus, vancouveri egyetemi tanár szerint a kutyák szellemi teljesítménye az emberéhez jobban hasonlítható, mint gondolnánk. Tudnak számolni, csalni és megkülönböztetni 250 szót. Tehát egy két-három éves gyerek szellemi színvonalán állnak. Ha kell, stratégiát találnak ki, hogy az embert – vagy más kutyát – becsapják. Ennek az a feltétele, hogy különbséget tudnak tenni saját maguk és a környezetük között.
Stanley Coren (Fotó: taringa.net)
Egy új kísérlet bebizonyította, hogy a kutyák sokkal intelligensebbek, mint azt eddig bárki gondolta volna: ugyanis Angliában egy border collie-nak a szakemberek három év alatt 1022 szót tudtak megtanítani. A kutatók szerint a kutya nagy valószínűség szerint még többet is meg tudott volna tanulni, ám a kísérleteket az időkorlátok miatt le kellett állítani. A kutyus kivételes képességét a három esztendő alatt folyamatosan, gondosan kontrollált körülmények között vizsgálták. Képes volt megérteni, hogy bizonyos szavak konkrét tárgyakra utalnak, függetlenek a parancsoktól. Ez a kutatás azért jelentős, mert bebizonyította: a kutyáknál – a gyerekekhez hasonlóan – kiterjedt szókincs alakulhat ki. Emellett azt is képesek felfogni, hogy vannak szavak, amelyek konkrét tárgyakat jelölnek, míg mások tárgyak kategóriáira utalnak, és nem keverik össze a kettőt.
A tacskókról mindenki tudja, hogy igazán rafináltak és megvan az eszük hozzá, hogy túljárjanak a gazda eszén, hogy a saját fejük után menjenek. Van erről egy kedves történetem. Egy ismerősöm fia egy évre elment dolgozni egy tengerjáró hajóra. Tacsija nagyon boldog volt, amikor letelt az esztendő és a gazdi hazatért. Ám a fiatalember többet foglalkozott a barátnőjével, mint vele. És a tacskó hirtelen nagyon rosszul lett. Annyira, hogy kihívták az állatorvost, mert úgy tűnt, bizony halálán van a házi kedvenc. A doki tüzetesen megvizsgálta, majd megkérdezte, érte-e valamilyen megrázkódtatás a kutyust. Mondták, hogy semmi, sőt, egy év után hazatért a gazdi. Szó szót követett, s kiderült, hogy a kutyus bizony féltékeny, és egy rosszulléttel akarta fölhívni magára a figyelmet. Némi plusz kényeztetést követően, egyik pillanatról a másikra meg is gyógyult. Bizonyára sokan ismernek olyan idős embereket, akik rögtön rosszul lesznek, ha a fiataloknak programjuk akad, és ha otthon maradnak, rögtön elszáll a baj…
A kép illusztráció
A kutyák gondolatgazdagsága messze túlszárnyalja azt, amit eddig az állatokról feltételeztek – állítja Coren. Nemcsak a számok, hanem a beszéd töredékes megértése és egy elképzelés másokról is a készlethez tartozik. Azokban a kísérletekben, amelyekben az állatoknak a lehető leggyorsabban a jutalomhoz kellett eljutni, olyan magatartást mutattak, amiből egyértelműen a tervezés képességére kell következtetni. Ehhez tartozik kitalálni, hogy egy másik egyén – legyen az kutya, vagy ember – mit fog tenni és ő aszerint viselkedik. A kutyák ötig tudnak számolni, és számtani alapértelemmel rendelkeznek. Elvileg tehát meg tudnak oldani olyan egyszerű számolási műveletet, mint egy plusz kettő.
Persze nem minden kutya egyformán okos. Egy átlagos eb nagyjából 150 szót tud megkülönböztetni, míg egy „szuper“ 250-et. Ez utóbbi kategóriába a kutyák húsz százaléka tartozik.
A kutyák intelligenciája három részből áll: ösztön, engedelmesség, vagyis egy tanulási készség és alkalmazás vagy alkalmazkodás. Ezeket használják föl a feladatok megoldásakor.
Volt már néhány kutyám. Tudom, mire képesek. Mindegyik önálló egyéniség és jellem volt.
Bonifácom legutóbb a következővel képesztett el. Meg van győződve több dologról. Például arról, hogy aki belép a lakásba, az csakis azért jött, hogy vele játsszon. Meg arról, hogy egy autó ajtaja (mindegy, kié) azért van nyitva, hogy ő beüljön. Nemrégiben éppen hazatérőben voltunk, már a kapunk akartunk bemenni, amikor egy autó leparkolt a ház előtt. Bonifác lecövekelt, mert a kocsi ajtaja nyitva volt. Aztán bezárta a házaspár az autót és elindult. De az én kutyám mozdíthattatlan maradt. Néztem, néztem, mi lehet, miért nem mozdul. Akkor láttam meg, hogy a jobb első ablak le van engedve. Rákérdeztem a házaspárra, szándékosan-e. Jaj, nem, köszönik – mondták és fölhúzták az ablakot. Bonifác meg sarkon fordult és engedelmesen belépett a kapun…
Sok gazdától hallani, hogy az ő kutyája buta, mert nem hallgat rá, habár tudja, hogy mit kér tőle. Pedig buta kutya nincs. Éppen ellenkezőleg! A kutya nagyon okos, hiszen tudja, hogy bújhat ki a kellemetlen feladat alól. Ha megváltoztatjuk, és kellemessé tesszük számára végrehajtandó parancsot, hamarosan el fogja hagyni a rossz beidegződéseket. Ha tudjuk, akadályozzuk meg a nem kívánatos viselkedést, például időben kiadott vezényszóval vagy a kutya figyelmének felkeltésével, nagyobb motivációval. Fontos, hogy a vezényszavakat valóban értse, ehhez pedig sokat kell gyakorolni. Az alapvető dolgok minden kutyának megtaníthatók. Ha a kutyus megkapta oltásait és kivihető az utcára, azonnal megkezdődhet a nevelés. Így könnyebb alakítani a viselkedését, mint a berögzült rossz szokásokról leszoktatni.
A kutyák gyorsan és szívesen tanulnak, örömmel végzik el a rájuk bízott feladatokat. Vannak kifejezetten kiképzésre javasolt fajták. Őket használják a rendőrségnél, tűzoltóságnál vagy ők segítenek a katasztrófa sújtotta területeken a mentésben. Ezeket az intelligencián túl a kiváló állóképesség, a bátorság, a mozgékonyság és a masszív testalkat jellemzi, mely tulajdonságok a munkakutyáknál nélkülözhetetlenek.
A kiképzés, nevelés alapja a szeretet. Ha szeretjük a kutyát, sok mindent el tudunk érni. De fontos a következetesség és a jutalmazás is.
Csányi Vilmos, a neves etológus egy interjúban arról beszélt, hogy a kutyák képesek rá, és szívesen is utánozzák az embert. Átveszik a ritmusát, mozgásának stílusát, és képesek konkrét cselekvéseit utánozni, ami sokkal magasabb rendű, mint a majmolás – ez hangolja össze a kutyát és gazdáját.
Csányi Vilmos és Janka kutya
Visszatérve a kiindulási pontra, minden parancstanításra igaz, hogy csak addig gyakoroljunk a kutyával, amíg azt szívesen teszi. Ne legyünk türelmetlenek, és ne várjunk csodákat sem.
Nincs buta kutya, csak könnyebben és nehezebben tanítható. Ne adjuk fel a tanítást, és ne haragudjunk kedvencünkre, ha nem olyan gyorsan tanul, mint ahogy azt szeretnénk. Szeretettel, odafigyeléssel és türelemmel elérhetjük, hogy kutyánk engedelmes társunkká váljon. És ez teljesen természetes lesz neki!
És hogy mennyire igaz, hogy a kutyák okosak, s maguktól is elvégeznek sok mindent, arról hadd meséljek el egy saját történetet. Egyik este ültem a hálószobában, s a gyógyszereimet készültem bevenni. Az én utcasarki turmix kutyusom békésen aludt mellettem, a vackán. Az egyik gyógyszert leejtettem s az elgurult. Kúsztam, másztam, de sehol sem találtam. Beletörődtem, hogy a tabletta elveszett. Akkor a kis kedvencem kinyitotta a szemét, rám nézett, nyújtózott egyet, majd komótosan kilépett az ágyából, amelyből kilógott a plédje. Odament az ágy végéhez, és orrával a pokróc alá bökött, majd rám nézett. Ott volt a gyógyszer. Vajon ha esetleg látta is, hogy négykézláb kutatok a szobában, honnan tudta, hogy mit keresek?
Azt meg végképp nem tudom, hogy amikor hazahoztam a menhelyről, mi késztette arra, hogy odajöjjön hozzám, és két lábra állva, az ölembe hajtsa a fejét, ha nem az, hogy a kutyák gondolkoznak?!
A kutyák figyelik egymás viselkedését és tanulnak egymástól. De nemcsak a jó dolgokat, hanem a nemkívánatosakat, így a „gödörásás tudományát” is elleshetik egymástól. Sőt, egyesek szívesen segédkeznek a tavaszi vagy őszi kerti munkáknál, ültetéseknél. A baj csak az, hogy ők általában nem oda ássák a lyukakat, ahová azokat a gazdi szeretné.
Az első kutyánk egy tacskókölyök volt. Lakott a házban egy felnőtt foxterrier is. Valahányszor séta közben találkoztunk vele, az én kutyám azonnal a nyomába eredt és lelkesen figyelte, hogy az a másik mit csinál, és igen hamar utánozta is. A megfigyelés és a tanulás nyomán így került sor az első ugatásra, majd – néhány orra bukást követően – a „férfias” pisilésre is. Együtt „nyomoztak”, szimatolták és felülírták a kollégák „üzeneteit”. Ám a tanár-tanítvány viszonynak vége szakadt, amikor a foxit – családalapítás céljából – meglátogatta egy szuka. Az én kamaszom nagy, valószínűleg férfias érdeklődéssel körülszagolta, amit a foxi zokon vett, mert vetélytársat látott benne. Bizony nem volt egyszerű dolog szétválasztani őket. Attól kezdve, minden barátságot elfelejtettek, és már messziről utálták egymást. De valami hasonlót tapasztalhatunk az emberek között is…
A kutyakiképzők azt mondják, hogy a kölyköket lehetőleg ne vegyük el túl korán az anyjuktól, mert a mamát figyelve tanulnak, és tizenkét hetes korukig mindent magukba szívnak, amit látnak, hallanak, ízlelnek, szagolnak és éreznek. Számos dolgot az egymással való játék közben jegyeznek meg. Minél többet tanul a kölyök a korai hetekben, annál jobban fog tudni alkalmazkodni felnőtt korában.
Ha egy idősebb kutya mellé befogadunk egy kölyköt, az a kezdeti bizonytalanság után igazi kis örökmozgó lesz, és öregebb társát is megfiatalítja. Egy tizenéves „öregúr” úgy szaladgál vele föl, alá, ahogy már régen nem tette. Rendszerint együtt alszanak és a kölyök mindent megtanul a korosabb társától. Ha ugat, figyel és követi. Ha az egyiket hívjuk, mindkettő rohan.
Ha több kutyával együtt játszik kölyökkutyánk, tanulnak egymástól. És már csak a birtoklás öröméért is elrohannak az eldobott tárgy után, nehogy a másik előbb megszerezze. Sőt! A lányom kutyájának állandó játszótársai vannak. Az egyik kitalálta, hogy elbújik, és a többiek pillanatok alatt rájöttek a játék mikéntjére. Nem kellett hozzá sok idő, és már egy másik kukucskált ki egy fa törzse mögül, várva, hogy a többiek megtalálják.
Körmendi Zsuzsa
További cikkek:
Mit érez a kutyád? – Az emberi és a kutya-érzelmek hasonlósága
Még mindig alig értjük, hogy hogyan gondolkodnak a kutyák
A kutya-ember barátság kémiája
(kutyabarát.hu)
