Kiránduljunk kutyával! – Bécs

A hétvégén egy kis kulturális töltődésre vágytunk, ezért a szomszédos fővárosba vettük az irányt. Megnéztünk egy kiállítást, megcsodáltuk a lipicai lovakat és kiderítettük, miért zöldebb a szomszéd kertje. Bécsben jártunk Tatyival.

Családi kimozdulásunk fő célja a Wes Anderson filmrendező (A kutyák szigete, Tenenbaum, a háziátok, Grand Budapest Hotel) és felesége, Juman Malouf nevével fémjelzett gyűjtemény megtekintése volt a Kunsthistorisches Museumban. Utánanéztem, és persze a múzeum sajnos kutyával nem látogatható, ezért úgy döntöttünk, hogy amíg a férjem és az öcsém megnézik a kiállítást, addig mi Anyával sétálgatunk a Hofburg környékén, majd cserélünk és Tatyinak lehetősége lesz felfedezni a Museumsquartiert. A művészetért néha áldozatokat kell hozni.

Napfényes tavaszi délutánon érkeztünk a császári városba, és bár szegény Tatyit majdnem elfújta a viharos erejű szél, ez mit sem vont le a lelkesedéséből. A múzeumok felé sétálva láttuk, hogy milyen csodaszép a Volksgarten parkja, valódi, sétára és piknikezésre termett élénkzöld pázsittal csábított minket. Több se kellett, azonnal a kapuk felé vettük az irányt, de fellángolásunk szalmalángként illant el, amikor megpillantottuk a hatalmas áthúzott kutyát ábrázoló táblát: kutyával a parkba lépni tilos. Benézek a kerítésen, látom, hogy tényleg nincs egyetlen kutya sem a parkban, nem félreértés tehát. Ezek szerint ezért tudják ilyen szép állapotban megőrizni a pázsitot szomszédaink… Kicsit csalódott lettem, de az utazásaink során már megtanultam, hogy ha kutyával vagy, nem mindig úgy mennek a dolgok, ahogy azt elképzeljük vagy eltervezzük. Továbbsétáltunk tehát a Ringen, a múzeumok felé, biztos voltam benne, hogy Bécs ezen kívül is tartogat még élményeket a számunkra.

A bécsi Mária Terézia tér a budapesti Hősök teréhez hasonló elrendezésű, két múzeum, a Természetrajzi és a Művészettörténeti fogja közre a szépen parkosított teret és a közepén a monumentális Mária Terézia szobrot. Itt kellemesen elidőztünk, fotóztunk és élveztük a napfényt, amíg a fiúk a kiállítást tekintették meg, aztán tettünk egy kisebb kört a Hofburg és a Spanyol Lovasiskola felé. A Hofburg 1918-ig az osztrák császárok otthona volt, manapság pedig múzeumok és a nemzeti könyvtár található itt. A belső terekbe ugyan kutyával nem mehetünk be, de kívülről is akad bőven látnivaló. A 18 épületből álló, 24 000 négyzetméteren elterülő komplexum 800 év építészetének nyomait viseli. Érdemes megfigyelni, ahogy a különböző építészeti stílusok váltják egymást, a reneszánsztól a kora- és késői barokkon át a IXX. századi historizáló és klasszicista jegyekig. Az építészet és a történelem iránt érdeklődők ne habozzanak, számos remek útikönyv kapható, amely minden részletre felhívja a figyelmet. Nekünk sajnos nem volt annyi időnk, hogy minden szegletet tüzetesen megnézzünk, pedig Tatyi is nagyon élvezte a sétát, őt az építészeti stílusjegyek helyett a fiákereket vontató lovak és a járdaszegély szagmintái kötötték le.

A Hofburgon belül található spanyol lovasiskola barokk épületegyüttesét eredetileg azért építették, hogy a nemesi ifjaknak legyen hol lovaglóleckéket venni. Ma a lovaglás magasiskolájának fellegvára ez, ahol művészi szinten képzik a lovakat és lovasokat, hogy olyan nívós előadással kápráztassák el a közönséget, amely egyedülálló a világon. Egy kis sikátorban hatalmas üvegfelületbe botlottunk, ahol többen nézelődtek. Nem is értettük először, hogy miért néz mindenki egy átriumos udvart, aztán észrevettük őket: a spanyol lovasiskola gyönyörű lipicai ménesének az istállóiba tekinthettünk be. Ha láttatok már lipicaiakat, akkor felesleges leírnom, mert a szavak nem tudják visszaadni azt a csodát és szépséget, amelyet ezek az állatok képviselnek: a szőrük nem is hófehér, hanem ezüstösen csillogó, olyan, mintha egy irizáló burok venné körül őket. Csodálatosak! Itt elidőztünk egy kicsit, majd vissza kellett mennünk, hogy mi is megnézzük a kiállítást.

Tatyi múzeumnegyedbeli látogatásáról csak annyiban tudok nyilatkozni, hogy maga a negyed és a kávézók többsége kutyával is látogatható, a múzeumok viszont nem. A kávézók tekintetében nem tapasztaltam különbséget Budapest és Bécs között, talán annyiban, hogy itthon előbb kínálják meg a kutyákat vízzel, mint Bécsben, ezért jó ötlet lehet, ha van nálunk kulacs és tálka.

Azt gondolom, hogy kutyával is érdemes Bécsbe látogatni, mivel a város építészete, kávéházi kultúrája és történelmi emlékei bőven adnak elegendő látnivalót. A szabályok a hazaiakhoz hasonlók: póráz és zacsi kötelező, a tömegközlekedésen pedig szájkosár; könnyen találhatunk olyan éttermeket, ahol négylábúakat is szívesen látnak, nagyjából az budapestihez hasonló az arány.

Ha nyáron látogattok Bécsbe, a Donauinsel bárjai és az ottani park remek lehetőség kutyasétáltatásra, illetve van a Dunán kijelölt kutyastrand is. Ezenkívül sok kutyafuttató van a városban, a belvároshoz legközelebb a Schottenring (U2/U4) metrómegállónál.

Bujdosó-Szalay Adél/@tatyiandme

(Kutyabarát.hu)

Fotók: Bujdosó-Szalay Adél