Szereted a kutyád? Ezért ne klónoztasd soha!
A klónozás a modern tudomány játékszere, ahol hamis illúziót vásárolhatunk nagyon sok pénzért. Azt az álmot, hogy soha nem kell majd elbúcsúznunk szeretett kedvencünktől. A probléma azonban messze túlmutat saját kutyánkon: meghatározza kulturális értékeinket és az állatok iránt érzett felelősségünket is.
Sok ember kíváncsi rá – Barbra Streisand példáján, aki kétszer is megtette – hogy miért költ valaki 50,000 dollárt (12,5 millió forint) vagy még többet, hogy létrehozza háziállata genetikai utánzatát.
Műtétek sora szükséges hozzá
A klónozást személyes döntésként kezeljük, bár más nézőpontból már nem tűnik pusztán annak. A klónok, mint például Ms. Streisand két kutyája is, nem levegőből lesznek: egy egész csoport szuka kutya kell a létrehozásukhoz. A klónozási folyamat olyan kutyák csoportjával kezdődik, amelyekből gyógyszerekkel manipulált hormonszintet létrehozva műtéti úton veszik ki a petesejteket a petefészekből, majd a nem kívánt DNS-t törölve a kívánt DNS-el helyettesítik.
Ha a petesejtet sikerül megtermékenyíteni, akkor újabb műtéti eljárással egy újabb szuka kutyába ültetik, aki kihordja az almot.
Egyszerre érték és tárgy
A kutya nagyon különböző erkölcsi helyet foglal el az emberi elmén belül és kulturális különbözőségünkben. Átlagos szinten rendkívüli értéket, és érzelmeket kapcsolunk hozzájuk, alsóbb szinteken azonban tárgyként kezelik, olykor a pénzszerzés eszközeiként.
A klónozás nem anyagi, hanem erkölcsi kérdés. Minden kutya egyedi és megismételhetetlen, soha semmilyen drága beavatkozás nem fogja tudni újra formázni a valódi értékét, még ha a cégek egy nagyon szívmelengető illúziót is bocsátanak áruba: annak az álmát, hogy soha nem kell majd búcsút mondanunk szeretett kutyánktól.
A klónozás a tudomány legfelsőbb szintjein mozog, mégis tárgyként futnak a kutyák a projektekben, mint az ember játékszere a tudomány oltárán. Az állatvédő szervezetek azt a szempontot is behozzák a köztudatba, hogy miközben genetikai másolatokat hoznak létra kutyákról, addig a menhelyek már így is tele vannak gazdátlan állatokkal, akikért elvileg előbb tartoznánk felelősséggel, mint azokért, akiket mi magunk döntése alapján teremtünk.
Tömve a menhely
Az erkölcsi figyelmeztetés,: a „fogadj örökbe, ne vásárolj” nem csupán a gazdátlan kutyák életének megmentésére irányul, hanem a megalapozatlan berögződések elmozdítására is, amelyek szerint bizonyos kutyák, az úgynevezett tiszta fajták okosabbak, sportosabbak, szebbek és jobban neveltek, mint a keverékek, és hogy ha elég pénzt költünk egy kutyára, akkor pontosan azt kapjuk majd, amit akarunk. Egyik sem igaz. 
A klónozás egyenesen tükrözi a mélyebb problémákat, amik a kedvtelésből tartott kutyákról megmutatkoznak kultúránkban. Megerősíti a kutyák státuszát, mint vásárolható és összegyűjthető tárgyak, szentimentális jelképek. A kutyákat az irántuk érzett érzelmeinken keresztül értékeljük, nem pedig egyéniségük alapján.
Jó üzlet?
Amikor az egyik klón cég megkeresett egy idős állatokat ellátó szervezetet, hogy működjenek együtt, a szervezet azonnal elutasította a felajánlást. – Az állatorvosok ezeken a helyeken olyan emberekkel dolgoznak, akik épp egy veszteségen mennek keresztül. A klón cégnek is azt javasolták, inkább könnyítsék meg az emberek gyászát, és ne a kapcsolat mesterséges meghosszabbításában, hanem az elengedésben segítsék őket. – nyilatkozta Jessica Pierce, a szervezet egyik dolgozója.
A tagadás a gyász természetes velejárója, de az elengedésre sokkal humánusabb módszerek is vannak, mint egy másolat legyártása (a gyász-terápiás ebekről itt olvashatsz bővebben).
Ezek is érdekesek lehetnek a témában:
Két klón-kutyát is bemutatott a dél-koreai – orosz kísérlet, de valójában sokkal többen vannak
Te klónoznád a kutyádat?
Nagy-Britannia első klónkutyája már lát
(kutyabarát.hu)
Forrás: NYTimes
