Tények, tévhitek és tippek a foglalkoztató játékokkal kapcsolatban – 2. rész
Kinek való?
A cikk első részében a foglalkoztató játékok eredetéről és lehetséges alkalmazásairól szóltunk, illetve arról,hogyan építhetők be a „nem játékos” kutyák életébe. A következőkben arról lesz szó, hogy milyen korú kutyák játszhatnak foglalkoztató játékokkal. Eláruljuk: nincs korhatár!
Akár kölyökkorban, akár felnőtt korban vezetünk be egy új játékot, azt mindig „mutassuk be” a kutyánknak. Segítsünk neki, hogy megértse, mire való és hogyan tud vele játszani.
Vegyük például a legismertebb tölthető játékot, a Kongot. Ez egy többfunkciós játék, amely használható önmagában, akár labdaként is, de rágcsálni is lehet. Illetve, a belsejébe tölthetünk különböző pasztákat, falatokat és egyéb ínycsiklandozó finomságokat, amelyeket kutyánk onnan megszerezhet. Ez azonban nem feltétlenül evidens minden kutyának, különösen, ha addig például csak engedelmes gyakorlatokat végeztünk vele, és megszokta, hogy valamit tennie kell a jutalomfalatért.
A saját kutyám, például, először leült a töltött játék előtt, és nézett rám nagy szemekkel. Majd amikor nem kapott semmit, lefeküdt, pacsizott, és úgy nagyjából az egész repertoárt bemutatta, de eszébe sem jutott, hogy magától szerezze meg a Kong belsejében lévő falatot. Az addigi kilenc éve alatt nem volt elvárás, hogy magától oldjon meg helyzeteket, vagy maga szerezze meg az ételt, és ez új volt neki. Rá kellett vezetnem, hogy ez most az ő feladata, és azóta rendkívüli módon élvezi is a dolgot. Az elején azonban minden új játékkal előjött ugyanez a helyzet.
Egy önállóbb kutyának, aki maga is megoldja, ha szeretne valamit (például felmászik az étkezőasztalra, ha az meg van terítve, és kiszolgálja magát), valószínűleg egyértelmű, hogy mi a teendő. De, ahogy a saját példánkból is látszik, nem minden kutyának jár egyformán az agya, és van, hogy nekünk kell megtanítanunk egy játék használatát. Ez semmiképpen se vegye el a kedvünket, sőt! Gondoljunk bele, hogy egy önállóbb kutya, ha szórakozást keres magának, rendszerint meg is találja, míg egy „gazdicentrikusabb” eb lehet, hogy ugyanúgy unatkozik, de nem tesz semmit, tőlünk várja a megoldást.
Lassan, de biztosan haladjunk a játékokkal
A foglalkoztató játékok esetében fontos elv még a fokozatosság. Sokan éppen azért szeretjük ezt a típusú játékkategóriát, mert változatos és folyamatosan fejleszthető vele a kutya. Először azonban meg kell tanulni az alapelvet, aztán lépésről lépésre emelhetjük a szintet. Legyen szó puzzle-ről, tölthető játékról, szaglószőnyegről vagy nyalogatható tálról (pl. Lickimat), ugyanaz a játék tehető egyszerűbbé és bonyolultabbá. Egyszerűbb alatt itt azt értjük, hogy a kutya könnyebben, hamarabb jut a falathoz – azaz, az erőfeszítése hamar elnyeri a jutalmat.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Például, hogy a tölthető játékba tegyünk csak pár szem ízletes csemegét. Nem kell megtömni, betömni a nyílást, semmi nehezítés. Először hagyjuk, hogy a kutyánk ismerkedjen a játékkal, és rájöjjön, hogy ha mozgatja, mancsolja, nyalogatja vagy gurítja – azaz, ha foglalkozik vele – akkor hozzájuthat a falathoz. Ez hamar megerősíti a cselekvést és a sikerélmény bátorítja a további próbálkozásra.
Egy puzzle játék esetében (mint például a Nina Ottosson játékok, ahol gombokat kell benyomni, fedeleket felnyitni, esetleg fiókokat kihúzni, és ezek kombinációját, hogy a falathoz jusson), szintén érdemes az alap szinten kezdeni, és türelemmel rávezetni a kutyákat a titok nyitjára. Egy idő után megtanulják a lehetséges cselekvéseket, és szépen, következetesen alkalmazni is képesek azokat.
Ezekkel a típusú játékokkal akkor ismertettem meg a 15 éves kutyánkat, amikor egy baleset miatt lebénult, és az addigi munkavonalas és feladatokban gazdag életét behatárolta a mozgásképtelenség. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjön, hogyan nyithatja a rekeszeket és szerezheti meg a falatokat. 10-15 perc keresgélés után látszott rajta, hogy sikerült elfáradnia, megmozgatta az agyát és hamarosan mély álomba szenderült.
Ezzel elsősorban azokat a gazditársaimat szeretném bíztatni, akik idősebb kutyával élnek együtt, és tapasztalják, hogy a fizikai állapotuk miatt csökkennek a mozgásos játékok, labdázás, sportok lehetőségei. Ilyenkor nem kell beletörődnünk abba, hogy ez már egy lefelé ívelő görbe, és nincs mit tenni. A mentális foglalkoztató játékokkal bármely életkorban lévő kutyával „el lehet kezdeni” ismerkedni.
A megfelelő játékok minden életkorban
Figyeljünk oda azonban arra, hogy az életkori sajátosságaiknak megfelelő játékokat válasszunk. Ahogy létezik Kong puppy, azaz kölyköknek való, puhább változat, így létezik senior verzió is. Ez a fogak terén már hiányosságokat mutató, esetleg gyengébb állkapocsizomzattal bíró idősödő ebeknek való. A látás és a hallás csökkenése is lényeges lehet bizonyos játékok esetén, például a labdás játékok egy gyengülő látású kutyának már nehézséget okozhatnak. Illetve a puzzle játékokon az apróbb fiókok, gombok, fogantyúk is nehezebben kezelhetők, mondjuk, ha ízületi problémák miatt a finom mozgások mondjuk darabosabbak.
A kölykök esetében ugyanígy törekedjünk a speciálisan számukra megfelelő játékok használatára. Itt elsősorban az apró alkatrészek és a túl kemény alapanyag okozhat gondot. Minden kutyára igaz, de egy kölyöknél talán még hangsúlyozottabban, hogy soha ne hagyjuk felügyelet nélkül játszani őket.
