Hal – tények és tévhitek a halhús etetésével kapcsolatban – II.
Tonhal, makréla, lazac, szardínia, ponty, csuka vagy tőkehal – biztonságos, egészséges vagy veszélyes a kutyák számára? Cikksorozatunkban körbejárjuk a hal etetésének kérdését.
Az első részben a halfogyasztás egészségügyi előnyeiről, illetve a tengeri és édesvízi halak közti legfontosabb különbségekről írtunk.
Tenyésztett vagy halászott hal?
Kerüljük a nagyüzemi halgazdaságokból származó, olcsó halakat. Ezek például, de nem kizárólag, az afrikai harcsa, a pangasius és a ponty. Természetesen nem minden ponty származik nagyüzemi halgazdaságból, de mindig nézzük meg, honnan jön a hal, különösen, ha a kutyánkról van szó!
Miért?
A nagyüzemi haltenyésztésben viszonylag kis helyen tartanak együtt rengeteg halat, akiknek nincs lehetősége elúszni onnan – tehát gyakorlatilag a saját ürülékükben úszkálnak. A zsúfoltság és a szennyezett körülmények mellett a betegségek könnyen felüthetik a fejüket, ezért antibiotikumokkal tömik őket. Az sem éppen étvágygerjesztő, hogy a feldolgozás után a filén kívüli többi részt ledarálják és visszaetetik a még megmaradt halakkal. Ilyen körülmények mellett lehetséges a „szép fehér(ített) halfilé” előállítása ilyen áron.
A halászat tehát előnyösebbnek tűnhet, ha nem akarunk antibiotikummal teletömött, mesterségesen fehérített vagy pirosra színezett, kényszernevelt húst adni a kutyánknak. Figyeljünk azonban arra, hogy fenntartható halászati módszerrel kifogott halat válasszunk, vagy voksoljunk a hazai halakra (busa, csuka, pisztráng, kecsege, stb.).
Ha friss halat vásárolunk, akkor láthatjuk, pontosan mit veszünk. Ha a kopoltyúja piros, akkor friss, ha nem, akkor nem az. Ha szép, ép a bőre és a pikkelyei, az jó jel. Legyen friss illata, érezzük rajta a vizet ahonnan kifogták. Egy vákumcsomagolt filé esetében ezt elég nehéz megítélni, csak a kereskedő által adott információra hagyatkozhatunk.
Hogyan adjuk a halat a kutyánknak?
Akár tengeri, akár édesvízi hal, a nyers hal olyan kórokozókat és élősködőket tartalmazhat, amelyek veszélyesek a kutyákra. Nyers halat csak 2-4 hét fagyasztást követően adjunk a kutyánknak.
A hőkezeléssel csökken a hal omega-3-zsírsav tartalma, ezért érdemes óvatosan hőkezelni. Inkább pároljuk, főzzük, vagy lassan süssük. A szálkák veszélyesek lehetnek, ezért inkább filét adjunk a kutyáknak (BARF vagy PREY etetés esetén a gazdi felelőssége, hogy kockáztatja-e a csontok, szálkák etetését, kövessük a szakértők és az állatorvos tanácsát!). A hal bőre azonban mehet, sőt! A héjában van a vitamin, azaz, a bőr a leggazdagabb omega-3-zsírsavban.
A konzerv halak közül kerüljük a növényi olajban eltett halakat, mert a növényi olaj egyáltalán nem szükséges a kutyánk számára, sőt, magas omega-6-zsírsav tartalma miatt serkentheti a gyulladásos folyamatokat és felborítja a hal ideális omega-3/omega-6 arányát. A sós lében eltett halak helyett inkább a natúr lében eltett változatot használjuk (ilyen tonhal, lazac a legtöbb szupermarketben kapható).
A következő részben eláruljuk, hogy az elterjedt halfajták közül melyik egészséges és melyik veszélyes a kutyák számára, illetve az is kiderül, hogy ehetnek-e a kutyák osztrigát.
A cikkben leírtak nem minősülnek állatorvosi tanácsnak. Mielőtt bármilyen hallal etetnénk a kutyánkat, kérjük ki az állatorvos tanácsát. Egyes betegségek esetén a hal etetése kifejezetten ellenjavallt.