Madárfióka a pácban – Mit tehetsz, ha magányos fiókát találsz?
Fióka a pácban – mentsem vagy ne mentsem?
A minap hangos, kétségbeesett csivitelésre lettem figyelmes. Ezzel párhuzamosan pedig a kutyáim fokozott érdeklődéssel kezdtek figyelni valamit a fűben. Ahogy közelebb merészkedtem, látom, hogy egy apró madárfióka mocorog ott, biztosan a fészekből esett ki.
Gyakran halljuk, hogy a kiesett és még nem tollas fiókáknak sajnos nem sok esélyük van a túlélésre, hiszen teljesen védtelenek. Sőt, olyan is előfordul, hogy maguk a szülők lökik ki a kicsiket valamilyen okból. Fontos tudni, hogy az emberi segítőkészség sokszor bajt szül, nem minden gyámoltalan állat szorul megmentésre. Ezért hezitáltam, hogy mi lenne a helyes megoldás.
A történetnek jó vége lett, és azért osztom meg veletek, hogy ha hasonló helyzetbe kerültök, ti is bátran segítsetek!
Tehát adott egy apró kis állat, amely elsőre leginkább a Harry Potter filmekben a sárkányokra hasonlít, csak persze elfér a tenyeremben. Meg vagyok én, aki nem akarja sorsára hagyni. Jó, de mit tegyek, mivel segíthetek rajta?
Egy gyors kereséssel megtaláltam a Magyar Madártani Egyesület honlapján a vonatkozó cikket, és az alábbi szuper grafikát, amely pánikban lévő kezdő fiókamentők számára is könnyen értelmezhető.
Kattints ide a madárfióka mentő kisokoshoz!
Azóta a telefonomra is lementettem, hogy mindig kéznél legyen, hiszen áprilistól augusztusig tart a fiókaszezon. A nyilacskákat követve megállapítottam, hogy a delikvens nem sérült, tokos állapotban lévő kismadár. A fészek kérdésében viszont elbizonytalanodtam, tekintve, hogy a kicsi sík placcon feküdt, távol a fáktól. Biztonságba helyeztem tehát, és elkezdtem figyelni.
Hamarosan egy széncinege párra lettem figyelmes, akik mintha a fészkükre szerettek volna szállni. Kicsit messzebb húzódtam, és láttam, hogy a szomszéd ház falán egy repedésbe szállnak be, ahonnan csivitelés szól. Így már értettem, mit keresett a madárfióka ott, ahol találtam. Megvártam, míg elmennek, és létráról megpróbáltam visszatenni a kicsit a fészekbe, de olyan szűk volt a repedés, hogy nem tudtam betenni. Ezért a kosaras megoldáshoz fordultam, és a közeli ereszre applikáltam egy megfelelő mélységű kosarat.
Hamarosan megérkezett az apa madár, és oda is repült a kicsihez, aki éktelenül csipogott, de az apa nem etette meg. Majd az anya madár is jött, de ő csak a fészekbe ment be. Türelmesen vártam, és csak a távolból szemléltem az eseményeket, de úgy egy óra múltán feltámadt a szél, és féltem, hogy a kicsinek baja lesz, így hívtam a madármentést.
Elmondtam, mi történt, milyen madárról van szó és mit tettem eddig, és szerencsére nem volt minden veszve. Fél órán belül megérkeztek a nemzeti park munkatársai, akik szakértő gondoskodásban részesítették az időközben Kicsi Vlad névre keresztelt fiókát. Vlad szerencsére remek egészségnek örvendett, nem beszélve a benne duzzadó életösztönről! Ez abban nyilvánult meg, hogy ha benéztem a kosarába, akkorára tátotta a csőrét, mintha be akarná kapni a fejem.
A melegítőpárnán azonnal otthonosan érezte magát, és teljes elánnal cuppogta be a kismadár tápszert. A madármentő állomáson biztonságban lesz, és amint lehet, szabadon engedik majd.
