Csala Zsuzsára emlékezünk

Kutyabarát 2017. február 22.

Három éve, hogy nincs velünk a Jászai Mari díjas színésznő, érdemes művész, Csala Zsuzsa. Fél évvel a halála előtt még boldogan mesélt kutyaimádatáról, fantasztikus, különleges életéről. Kedvencei is híresek voltak: szerepeltek filmekben, színházi előadásban, sőt még egy bérgyilkost is segítettek hűvösre tenni. Emlékezzünk rá jó (kutyás) szívvel.
„Annyi pillanatot tudok összerakni, amit a kutyáimtól kaptam, hogy éveket tesznek ki, amikre mind vissza tudok emlékezni. De nem akarok nekik fájdalmat okozni, hogyha elmegyek.”

Minden kutyájára volt egy humoros, amolyan színészes története. Olyan „Csalás” az egész, olyan vidám. Az elismert színművésznő a halála előtti hónapokban már nem tartott kutyát, felelősségérzete ezt diktálta. Maradt neki a számtalan élmény, amikről szívesen mesélt, de közben érezhettük: minden nap belehal egy kicsit, hogy mára ezek már csak emlékekké halványultak.

Zsuzsáról kevesen tudják, de tiszteletbeli rendőr volt, negyven éves szolgálat állt mögötte a színészet mellett, tiszteletbeli ezredesi rangot kapott. A rendőr ismerősök szóltak Dunakesziről, hogy van egy elhozható kutya a telepen, akinek az édesanyja valódi farkas volt. Ő lett végül Céda, a színésznő egyetlen lány kutyája és az egyetlen, akit kölyökkorától végig Zsuzsa nevelt.

Megálltad, hogy megállj egynél?

Nem. Úgy gondoltuk, hogy jó lenne mellé egy kan, ekkor jött Fröccs. A színházban meséltem az újabb kutyáról, mikor Kabos Laci kérdezte, hogy hogy fogják hívni. Mondtam, hogy Whisky. Azt mondta Laci: „Ne viccelj, még soha nem láttalak whisky-t inni, te mindig fröccsöt iszol!” Így kapta a nevét.

Az élet Zsuzsa szerint szép pillanatokból áll: ilyen a színészi pályája és a kutyái. Az óriási telek ellenére napközben bárhonnan hazarohant, és éjjel, akármilyen későn ért haza, mindig elvitte őket egy sétára. Azt mondta, úgy érzi, ezek voltak a legszebb estéi.

Céda és Fröccs

Elég sok kutyás újságcikk jelent meg rólad az évek során.

Engem híressé tettek a kutyáim. Amikor a nyolcvanas években az a hatalmas hó esett, abban az évben a mi utcánkban lelőtték a kolumbiai nagykövetet. Én gyanútlanul sétáltam a kutyáimmal, és jött velünk szembe az illető, akiről később kiderült, hogy egy olasz bérgyilkos, ő volt az elkövető. Még a kezében volt a fegyver, mutogatott felém, megfenyegetett. A rendőröknek fotó alapján én azonosítottam. Egy év múlva fogták el, én ismertem fel.

Fröccsel

Ki jött Céda és Fröccs után?

Először Céda ment el. Aztán a férjemet, majd rá egy hónappal Fröccsöt is elvesztettem. Akkor azt mondtam, hogy nem kell több. De még azon a héten történt, hogy fellépésünk volt Ózdon, és odafelé menet Bajor Imre barátommal megálltunk egy benzinkútnál, ahol találtunk egy kidobott ónémetjuhász kutyát. Azt mondtam, nem kell, de visszafelé Imre mondta, hogy nézzük meg, ott van-e még. Ott volt, Imre akkor odahozta hozzám, és azt mondta: „Ő lesz az új kutyád!” A nevét úgy kapta, hogy Bajor Imrét én mindig Hopikának hívtam – ez is egy külön történet – így a kutya lett a Kis Hopi (balra).

Ő pedig szintén színész karriert futott be melletted.

Mikor a Rendőrkabarét játszottuk, kellett nekem, mint rendőrnőnek egy partner. A hivatalos rendőrkutyák közül egyik sem volt tökéletes, így szóltam Bodrogi Gyulának, behoztam Hopit, és egyetlen főpróba után tökéletesen szerepelt az előadáson. Még arra is megtanítottam, hogy mikor megkérdeztem, milyen a közönség, ásított egyet. Hatalmas sikerünk volt. „Megverte a műsort”, mi így mondjuk.

Egy másik rendőrségi ügybe is belekeveredtél a kutyák révén, igaz?

Igen. Amikor a Whisky-s rablót elkapták, ő akkor a kutyája miatt bukott le, mert visszament érte. A kutyáját két napig az ORFK-n tartották, én pedig egy újságcikken keresztül üzentem a Whisky-snek, hogy én örökbe fogadnám a kutyáját. A Whisky-s visszaüzent a Markó utcából, hogy már van helye a kutyának, de megköszönte, hogy ilyen jó szívem van. Kiderült később egy riportból, amit Juszt László készített vele, hogy amíg ő elvileg bujkált a rendőrség elől, addig a Vidám színpadon többször megnézte azt a bizonyos Rendőrkabarét. Ahogy mesélte, elsősorban Hopika szereplése miatt.

Színészi karrierje mellett kutyái mindig hírbe hozták Zsuzsát. Amikor az állatvédelmi törvényért kellett aláírásokat gyűjteni, több mint kétezer aláírást gyűjtött. Amikor Hopika hozzá került, akkoriban alapították a Rex Kutyaotthont, és az alapkőbe is Hopika mancslenyomata került.

És a híres neves Baba, talán a legismertebb kutyád, a bernáthegyi?

Amikor megszűnt a Vidám Színpad, Anettkával és Sáfár Anikóval három évig vezettünk egy reggeli beszélgetős műsort, amiben én voltam az állatfelelős. Rengeteg kutyát elhelyeztünk így. Egyszer jött egy telefon, hogy egy hét hónapos bernáthegyi költözés miatt új helyet keres. Élő adás volt, és én csak odasúgtam Anettkának, hogy gyerekkoromban mindig egy bernáthegyi volt a vágyam, hiszen olyan, mintha egy lovam lenne. Amikor a szünet következett, Anettka kihívott, és már ott is ült a lépcső alján a kutya. Ekkor felkiáltottam: „Jaj, de Baba vagy!” Baba akkora volt, hogy nem fért be az autóba. Az állatorvos még soha nem látott ekkora bernáthegyit.(jobbra)

Babát három éve vesztettem el. Itt, a hálószobámban van velem az összes kutyám. Amikor anyagi okokból el kellett adnom a házam, egy cég vállalta, hogy kiássa őket a sírokból, és urnában magammal tudtam hozni őket. Kitettem a márványtábláikat is. Ők az én gyerekeim. Nekem az életemet ők töltötték ki. Ma már csak néha az Árvácska Menhelyre szoktam ellátogatni, de minden alkalommal megszakad a szívem, ahogy látom a szemükben a kérdést, a kérést. Szeretek minden élőlényt, de én kutyás vagyok, és az is maradok. Ha engem eltemetnek, a drágáimmal együtt temetnek el.

Nyugodjék békében kutyáival, Művésznő!

További portréinkat itt olvashatjátok: