Pásztohy Panka kutyás könyvei a menhelyi életet is bemutatják
Pásztohy Panka meseíró, illusztrátor saját állatszeretetéből táplálkozva már második saját kutyás könyvét jelenteti meg, de jellegzetes rajzaival ezen kívül is jobbnál jobb könyvekben találkozhatunk. Karaktereit sokan felismerik, ismerjük meg most őt magát is. „A tanítás, a felelős mintakövetés elsajátítása gyermekkorban a leghatékonyabb”
Hogyan jött az ötlet a „kutyás” könyvekhez?
Az indíttatást nyilván a személyes érintettség hozta, azonban A Mentsük meg a kiskutyám! és a folytatása, a Szeretem a kiskutyám! minden kitaszított vagy elfelejtett kutyus, illetve az őket befogadó gazdik történetéből merít egy kicsit. Ez a könyv Pitypang, egy menhelyre került kiskutya és egy óvodás kislány, Lili egymásra találásáról, kialakuló barátságáról szól. Egyébként tényleg volt egy kutya a szentendrei ipartelepen, aki mindig kigurítja nekem a kék labdáját a kerítésen túlra.
Miért tartod fontosnak a témájával foglalkozni?
A menhelyek, gyepmesteri telepek folyamatosan tömve vannak, de az itt leadott állomány csak a jéghegy csúcsa. A probléma összetett, hosszútávon tartós megoldást találni azonban hatékony edukáció nélkül lehetetlen. Márpedig a tanítás, a felelős mintakövetés elsajátítása gyermekkorban a leghatékonyabb. A mesekönyvekben hiába szerepel kiskutya, kiscica, ezek az állatok mindig egy idealizált környezetben jelennek meg. A célom a könyvel, hogy az üzenete eljusson olyan családokba is, ahol nem gyakori téma az állatvédelem, de azok, akik rendszeresen kijárnak pl. kutyát sétáltatni, önkéntes munkát végezni, azok is kicsit magukra ismerjenek benne.
Milyen állatokkal osztod meg jelenleg az életed?
Él velünk egy öreg Yorkshire terrier. Kacatnak hívják: mentett kutyus. Már idősen került hozzánk. Kicsit beteges, kicsit elesett, kicsit magának való, de nagyon hálás. Van két befogadott macskánk is. Egy teknőctarka lány, akit Nagy Cének hívunk, és egy szürke bundás kandúr, akinek a neve végül Kicsi Cé lett. Két lehetetlen karakter. Tűz és víz. Az egymás közti hierarchia úgy áll jelenleg, hogy Kacat a legutolsó a sorban. Néha, mikor megfeledkezik erről, a macskák jól a fejére koppintanak.
Mi a háttér, ami körbevett?
Kaposváron, képzőművész családban nőttem fel. Szüleim műterme sokáig olyan volt nekem, mint egy örökké változó, óriás játszótér. Ha számba veszem a korai inspirációkat, mindenképpen meg kell említenem azt a kitörölhetetlen és örökre meghatározó élményt, melyet az jelentett, hogy testközelből láthattam, megélhettem, miként születik édesanyám kezei között a szürke kavicsdarabból mókás lovacska vagy édesapám lapra rajzolt vonalaiból durcás sündisznó. Erős és eleven képek ezek.
Milyan gazdának érzed magad?
Igyekszem, igyekszünk a legjobbat adni magunkból. Az, hogy állatok is élnek mellettünk, egy áldás. Hogy ez így is maradjon, egy következetes, az állatot tisztelő és a helyén kezelő felelős gazda elvárásaival közeledünk hozzájuk. Meghatározott keretek között teret engedünk nekik, hogy köztünk élve is azok lehessenek, akik. Valódi állatok. Persze, olyan szempontból szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy otthon dolgozunk, így mindig ott vagyunk egymás körül. Ez nagyobb szabadság az állatnak is.
(kutyabarát.hu)
ViNyL
