Saját KB bal
Saját KB jobb
kutyakiképzés

Klikker kiképzés

Egy műanyag kis doboz, benne egy fémlap, melynek megnyomása egy jellegzetes kattanó hangot ad. Na… ismerős valakinek? Igen, a klikker. Ez az egyszerű kis szerkezet egyben egy remek kiképzői segédeszköz, amely töretlen sikernek örvend már egészen a 90-es évek második felétől, hiszen használata nem a kor függvénye, emellett az összes fajtánál kitűnően alkalmazható.

Egy kis etológia

Manapság a kutyagazdák körében nincs olyan, aki nem ismerné a klikkert, hiszen számos kutyaiskola, kutyakiképző foglalkozik a klikker kiképzés átfogóbb megismertetésével. Érdekes módon a klikker kiképzésnek meg van a maga tudományos mivolta, így az átfogóbb megértéséhez érdemes egészen az alapokig visszanyúlni.

A természetes tanulási folyamatok különböző utakon valósulhatnak meg, amelyek közül fontosak a társításos tanulás különböző formái. Mindenki számára ismert a híres pavlovi klasszikus kondicionálási kísérlet, ahol Pavlov egy kutyával megszólaltatott egy csengőt vagy felvillantott egy lámpát (Csányi, 1994). A közömbös (csengő/áramütés) ingert azonnal valamilyen pozitív (táplálék), illetve negatív (áramütés) inger követte. A tanulási próbák előrehaladtával Pavlov megfigyelte, hogy a kutya viselkedése már a közömbös inger hatására megváltozott, a kutyánál már a csengőszó hallatára beindult a nyálelválasztás. Kísérleteiben a csengőszót vagy áramütést feltételes ingernek, míg a táplálék vagy az áramütést pedig feltétlen ingernek nevezte el. Láthatjuk, hogy a közömbös inger, illetve a táplálék látványa (feltétlen inger) társult, és a továbbiakban a kutya már a csengőszó hallatán izgatottan várta a táplálék megjelenését.

Az asszociációs (társításos) tanulás egy másik formája a Thorndike (1911) és Skinner (1938) nevéhez fűződő operáns kondicionálás. E tanulási folyamat során az állat egy spontán viselkedését követi a motiváló esemény, és így az állat saját viselkedése és a megerősítés között alakul ki asszociáció (Csányi, 1994).

A klikker kiképzés lényegében a klasszikus-, illetve az operáns kondicionálásra épül, ahol az elsődleges megerősítés maga a táplálék (jutalomfalat), míg a másodlagos a klikker (klikker hangja).

Klikker kiképzés megjelenése a gyakorlatban

A módszer első „civil” alkalmazásáig egészen a 60-as évekig kellett várni. Elsőként tengeri emlősök kiképzésénél használták, ahol az eddigi módszerek csődöt mondtak. Az állatokat nem lehetett megfogni és a rábírni a kívánt viselkedés végrehajtására. Karen Pryor volt az, aki elsőként kitűnő módszert talált delfinek kiképzésére, mégpedig a kondicionált megerősítést. Vagyis, ha az állat magától, spontán valami kedvező „mutatványt” csinált, akkor az állat viselkedését a tréner a klikker segítségével megerősíthette. Az állat a korábbi kondicionálási folyamat során megtanulta, hogy a klikk hang elhangzása táplálék megjelenését jelenti, így az állatnak a klikk hang annyit jelentett, hogy „Ügyes voltam, jutalmat érdemlek!”.

kutyakiképzés

Klikker a kutyakiképzésben

A klikker kiképzést ezután még hosszú ideig csak állatkertekben használták, mígnem a 90-es évek második felétől egyes magán kutyakiképzők kipróbálták a módszert. Az eredmény a vártnál jobb eredményeket hozott, és ezzel elindult a klikker kiképzés máig tartó töretlen sikere. A kutyaiskolás foglalkozásokon, tanfolyamokon a klikker kiképzés sok helyütt felváltotta a régi hagyományos módszereket, és egy új, merőben pozitív megerősítésen alapuló módszert adott a kiképzők, gazdák kezébe. Napjainkra emellett számtalan magas színvonalú könyv, tanító videók, segédanyagok állnak rendelkezésre a tanulni vágyóknak.

„Csodaszer?”

A klikker kiképzés egy nagyon hatásos, gyors és pontos módja a kiképzésnek. A klikker kiképzést sokan egyszerűnek gondolják, azonban a megerősítések megfelelő időzítése a lelke az egész folyamatnak, így például egy gyors, tapasztalt kutyával koránt sincs könnyű dolgunk. A klikker kiképzésben nemcsak a gazdák, de kedvenceik is élvezettel vesznek részt, hiszen a módszer nem alapul semmilyen kényszeren, így a kutya lelkesen és élvezettel tanul.

kutyakiképzésA módszer a tanítás során a pozitív megerősítésen kívül, a viselkedés spontán elhalását, kisebb mértékben negatív büntetést használ, emellett a helyes viselkedés megjelölésére kondicionált megerősítést alkalmaz. Egy viselkedés spontán elhalása akkor következik be, ha az adott viselkedés az alany számára nem jár következményekkel (se pozitív, se negatív eredménnyel), így a gyakorisága csökkeni fog. A negatív büntetés továbbá azt jelenti, hogy a kutya számára valami kedvező inger tűnik el. Ebben az esetben a jutalom (klikk hang) nem minden, a kutya által demonstrált viselkedés után következik, hanem csak a várt viselkedés végrehajtása után.

Kondicionálási folyamat

A kondicionálási folyamat során a kutya összeköti a klikker hangját a jutalomfalattal (pontosabban a táplálékért érzett örömmel), ami később világosan jelzi a kutya számára, hogy a cselekvés, amit éppen a klikk elhangzásakor végzett, jó volt.

Ha a kondicionálási folyamat sikeres volt, akkor elkezdhetünk dolgozni a klikkerrel. Az első dolgunk kitalálni, hogy mit szeretnénk megtanítani a kutyának, és azt a klikker kiképzés melyik „típusával” valósítható meg. A klikker típusai közül a könnyebb érthetőség kedvéért most kettőt mutatnék be. A klikkert használhatjuk olyan feladatoknál, ahol a kutyát megvezetjük, vagyis egy jutalomfalat (játék… stb.) segítségével a kívánt feladat végrehajtására ösztönözzük, majd amikor a kutya felvette a várt viselkedést, akkor megnyomjuk a klikkert, és a kutya megkaphatja a jutalomfalatot. A klikker kiképzés másik típusa merőben más képességeket igényel, és egyben fejleszt a kutyáknál. Ennél a típusnál a kutyának önállóan kell “kitalálni”, hogy mire gondoltunk. A kiképzés folyamatát lényegében a mindenki által jól ismert „hideg-meleg” játékhoz lehetne hasonlítani, persze „hideg” nélkül. A gazda előre kitalálja a feladatot, majd várja, hogy a kutyája elkezdjen próbálkozni, próbálja kitalálni, hogy mire gondolt a gazdája. A gazda jutalmaz, amint a kutya viselkedése kicsit is hasonlít a célfeladathoz, majd amikor az a viselkedés céltudatossá vált, akkor a gazda tovább lép, vagyis eggyel nehezebb feladatot kér (pl. szeretnénk, hogy a kutya tegye a mellső lábát egy műanyag körlapra, akkor kezdetben arra is klikkelünk, ha a kutya ránézett, de később, már csak arra, ha tett is pár lépést a körlap felé). Ezt a típust formálásnak nevezzük, és láthatjuk, hogy igen hasznos képességek fejlesztésére alkalmas, hiszen a kutyát önálló gondolkodásra serkenti, ami sok „kutyás sportnál” a páros előnyét szolgálhatja.

Ha a kutya már céltudatosan csinálja a kért viselkedést, akkor nincs más dolgunk, mint egy asszociációt kialakítani, vagyis egy eddigi semleges jellel (kézjel, testjel, hangjel/vezényszó) összekötni az eddig megerősített viselkedést. A jelet akkor adjuk, amikor kutya még éppen nem érintette a körlapot, majd ha a kutya odament és rátette a mellső lábát a körlapra, akkor klikkelünk és jutalmazunk. Az idő folyamán már csak azokra a viselkedésekre klikkeljünk, amik a jel/vezényszó elhangzása után következtek. Így a kutya „rájön”, hogy csak azokra a viselkedésekre kap jutalmat, amit a gazda kérése megelőzött. Ha ügyesek vagyunk a kutya meg is tanulta a kitűzött viselkedést, és hamarosan elhagyhatjuk a klikkert.

A klikker elhagyásánál fontos megjegyezni, hogy nem a megerősítést, a dicséretet hagyjuk el, hanem magát a klikkert, vagyis a kutya a helyesen végrehajtott feladatok után megkapja az előre felkínált jutalomfalatot (játékot…stb.).

Az érem másik oldala

A klikker egy nagyon hasznos kiképzői segédeszköz, azonban kizárólag a klikkerrel önmagában még egy kutyát se neveltek meg. A kutya egy sokkal bonyolultabb lény, mintsem, hogy az összes viselkedését kizárólag operáns kondicionálással alakítsuk.

Vannak kutyakiképzők, akik kimondottan „klikker ellenesek”, vagyis állításuk szerint a jutalom kiiktatja a gazdát, mint szociális partnert, és egyszerűen a gazda egy jutalom-adagoló automatává degradálódik. Emellett arra is hivatkoznak, hogy a természetben nem fordul elő ilyen kontextus, kivéve, ha arra gondolunk, amikor az anya kutya eteti a kölykeit.

kutyakiképzésA klikker mindezek mellett egy hasznos eszköze lehet a kutyánk kiképzésében, így mindenki maga döntse el, hogy hol, mennyit használja a klikkert. Egy jó gazda/kiképző attól jó, hogy képes az adott kutya adottságaihoz, az alkalomhoz és feladathoz illő, megfelelő módszert kiválasztani.

 

Miklósi Bernadett
kutyakiképző

(kutyabarát.hu)

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...