Miért ne hagyd ott soha a kutyakakit? – 2. rész
Miért ne hagyjuk a kutyakakit a természetben?
Bár az állati ürülék a természet része, a kutyáé nem az. A túl sok kutyakaki megzavarhatja a vízi élővilág egészségét is. A talajban lebomló kaki a vízrendszerbe kerül, a magas nitrogén- és foszfortartalma pedig a halak és más vízi élőlények számára mérgező algák növekedését serkentheti. A háziállatok ürüléke meglepően nagymértékben hozzájárul a „holt zónák” kialakulásához. Ezek olyan területek, ahol az algák elhasználják a víz oxigéntartalmának nagy részét, majd túlburjánzva elzárják a napfény útját a vízbe. Ennek köszönhetően az érintett tavakban, vizekben szinte minden más élőlény elpusztul.
Az érem másik oldala: a nejlon kakizacsi horror
Ha az ökológiai bűntudat miatt azon gondolkodsz, hogy van-e felelősségteljesebb módja annak, hogy megválj a kakitól azon kívül, hogy egyszerűen kidobod a szemetesbe, a válasz sajnos nem – legalábbis egyelőre.
Annak ellenére, hogy a kutyaürülék a szeméttelepen erős üvegházhatású gázokat bocsát ki (például szén-dioxidot és metánt), az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) mégis a hulladéklerakóba való elszállítását ajánlja. Ez azért van így, mert az ürülékben lévő baktériumok miatt a komposztálás nehezen megoldható. (Erről a témáról megoszlanak a vélemények. Korábbi cikkünkben a komposztálás lehetséges módját mutattuk be: Hogyan szabaduljak meg a kutyakakitól a kertben?)
Ha nem komposztáljuk a kutyakakit, akkor a komposztálható zacsik is eléggé haszontalanok. Ha ezek a zacskók a hulladéklerakóba kerülnek, és nem egy ipari komposztáló üzembe, ugyanolyan lassan bomlanak le, mint az összes többi szemét. Ehelyett célszerű lehet a kakigyűjtéshez újrahasznosított, vagy újrahasznosított műanyagból készült zacskókat használni.