Processed with VSCO with e1 preset

Kiránduljunk kutyával! – Tihanyban

Mesebeli levendulás séta az ürgék földjén

Az a legjobb Tihanyban, hogy közel a Balaton, de mégsem túl “balatonos”. Nincsenek hekkesek, nincsen minden tele hűtőmágnesekkel és úszógumi árust sem láttam, bár nem is volt strandidő. Vannak persze turisták, nem is kevesen, de Tihanyba nem csak a Balaton miatt kell egyszer elmenni.

Iskolai tanulmányaiból biztosan mindenkinek feldereng a Tihanyi Apátság alapítólevele. A fontos történelmi és nyelvészeti emlékből (amelyet egyébként Pannonhalmán őriznek) tudjuk, hogy I. András 1055-ben alapított Tihanyban apátságot, amelynek pontos helyét is kijelölte. A mai látogató szempontjából sem találhatott volna jobb helyet. A Tihanyi-félsziget fölé magasodó fehér épületegyüttes kinek gyakorlati, kinek lelki tájékozódási pontot nyújt, falai mellől pedig csodálatos kilátás nyílik a Balatonra. Tihanyi sétánkat ennél szebb helyről nem is kezdhetnénk.

Ha a sétányon az Echo étterem felé haladunk, több szögből is gyönyörködhetünk a panorámában. Visszatérve pedig vegyük alaposan szemügyre a templom lábánál fekvő utcácskákat. Tihanyban, az apátság környékén található úgynevezett Ősközség hangulata olyan, mintha Tolkien valamelyik regényének kis hobbitfalvait ötvözték volna egy kevés provence-i bájjal. A virágos, borostyánnal befuttatott kőházak a hagyományos építészet kincsei, amelyek mesebeli hangulatot kölcsönöznek a belvárosnak. Az egyik ilyen kis házban élt Pintér Pálné, Lidi néni, a Balaton meseírója, aki egy tragikus baleset után kezdett meseírásba. Lehet, hogy a különleges tihanyi hangulat is inspirálta Lidi nénit a több, mint 200 mese megírásában, de az biztos, hogy már első kötetéhez is Illyés Gyula írt ajánlót.

Az apátság mellől a Balatont, míg az épülethez vezető lépcsőről a Belső-tavat láthatjuk, ezt érdemes figyelembe venni teraszos kávézó választásakor – de elárulom, mindkét látványban bőven el lehet gyönyörködni. Ha megnézegettük a kézművesboltok portékáit, megszagoltuk az összes levendulás terméket és ettünk egy fagyit is, vegyük utunkat a Belső-tó felé. Levendula kapcsán azért annyit még muszáj megjegyeznem, hogy Tihanyban tényleg minden levendulás. Nagyon szeretem a levendulás dolgokat, Tatyinak is vettem már itt illóolajat és levendulás párnát is, de van egy határ. Limonádéban, fagyiban és fröccsben nagyon finom a levendula, de sörben? Na, ahhoz már egy kicsit nyitottabbnak kell lenni! Aki kíváncsi, kóstolja meg a Zirci Apátság levendulás sört, amely egész Tihanyban úgy terem, mint mifelénk a Heineken.

Szóval, a Belső-tó felé a Levendula-ház felé vezető jelöléseket követve juthattok el. A Belső-tó partján egészen hosszan el lehet sétálgatni, több túraútvonal fut erre, amelyeken az egész félszigetet bebarangolhatjátok, a tó túlpartjáról pedig gyönyörű látványt nyújt Tihany városa. A Belső-tóban a kutyusok is lehűthetik magukat, ha és a parton elég hosszú sétákat tehettek együtt. Két dologra azért figyeljetek: a tó partján szürkemarhák legelésznek, hol itt, hol ott. Villanypásztorral van körbevéve a legelőjük, de ez mondjuk Tatyinak nem okozott gondot, amikor valami érdekeset szagolt ki, simán átfért alatta, szóval erre figyeljetek. A másik pedig az ürgék, itt él ugyanis egy nagyobbacska ürgepopuláció, akik, a tavaszi ébredésüket követően egész nyáron át látványos műsorral szórakoztatják az arrajárókat. Az ürgék fokozottan védett állatok, ezért az ürge-lakta területre ne engedjétek be szabadon a kutyákat, nehogy kárt tegyenek bennük!

Bujdosó-Szalay Adél – @tatyiandme
(Kutyabarát.hu)

Hozzászólások
Töltés...
További érdekes cikkek

Weboldalunk a felhasználói élmény növelése érdekében sütiket használ. Elfogadom Tovább olvasok