Levelet kaptál a Kutyádtól – olvasd el, mit mondana neked
Kedves Gazdi!
Tudom, nem számítasz rá, hogy levelet kapsz tőlem, de most képzeld el, hogy egyszer csak megszólalok. Nem ugatva, nem nyüszítve, hanem szavakkal. Emberi szavakkal. Mit mondanék neked?
Először is: köszönöm.
Köszönöm, hogy akkor is szeretsz, amikor nedves tappancsokkal mászom az ágyba. Amikor épp nem értem, mit kérsz tőlem, és csak nézek rád csodálkozva. Amikor a kanapén álmodozva horkolok, miközben te dolgozni próbálsz. Köszönöm, hogy elfogadsz olyannak, amilyen vagyok: néha izgága, néha lustácska, néha túl hangos. De mindig a tiéd.
Tudod, én minden rezdülésedet figyelem. Amikor fáradtan hazajössz, és mélyet sóhajtasz, odabújok. Amikor örülsz, én is örülök, még akkor is, ha nem tudom pontosan, miért. Ha szomorú vagy, a lábadhoz ülök csendben – mert ilyenkor nem kell szólni, csak ott lenni.
Nem érdekel, hány követőd van, mit vettél legutóbb, vagy mi a titulusod a munkahelyeden. Nekem az számít, hogy milyen vagy velem, és milyen leszel magaddal. Mert észrevettem ám: néha túl kemény vagy önmagadhoz. Én meg csak nézek rád, és gondolatban ezt mondom:
„Gazdi, te már most tökéletes vagy nekem.”
Néha nevetek rajtad. Amikor vicces hangokat adsz ki, hogy rád figyeljek. Amikor próbálod elrejteni a jutifalatot – de én pontosan tudom, hol van. Vagy amikor azt mondod, „csak öt perc”, és már a cipőd mellett vagyok, indulásra készen.
De tudod, mit szeretek a legjobban? A közös pillanatokat. A sétákat, az összebújást, a titkos nyelvünket, amit mások talán nem is értenek. És azt, hogy én vagyok a te kutyád – ez mindennél fontosabb.
Ha valaki megkérdezné, milyen vagy, azt mondanám: te vagy az én világom közepe. És remélem, én is ott vagyok a tiédben.
Szeretettel:
a Kutyád, aki mindennél jobban szeret. 🐾
utóirat (a szerk.)
Bár a kutyák nem tudnak beszélni, figyelnek ránk, értik az érzéseinket, és mélyen kötődnek hozzánk. Ha néha úgy nézünk magunkra, ahogy ők néznek minket – elfogadással, türelemmel, örömmel –, talán mi is megtanulunk egy kicsit jobban szeretni önmagunkat. Mert a kutyánk szemében mindig elég jók vagyunk. Ezt is eltanulhatnánk tőlük!